Most mesélhetnék, hogy mért nem hoztam a részt. Sőt, kész
regényt írhatnék, holott nincs mentség… De azért remélem ez kárpótol titeket az
„elmaradásért”. Nem szeretnék komi
határt hozni è
hiszen én blog olvasó vagyok és tudom, hogy milyen érzés, mikor nem jön
össze az x komi – holott TE komiztál – és ezért nincs fejezet – de azért
szeretnék 1-2 véleményt. Építő kritika is jöhet, nem sértődök meg rá, sőt
örülnék neki hiszen emberből vagyok, ennek következtében hibázom is J
Na akkor most itt a rész J
P.S.: Ha nem jönnek komik, akkor sem hagyom abba!!!!
8. fejezet
2. rész…
Scorpius H.
Malfoy
- Scorp beszélnünk kéne…
- Rendben. – Kívülről tuti jobban nézek ki,
mint ahogy érzem magam. – Beszéljünk.
A lába úgy
remeg, mint egy őzikének. Jéghideg a keze. Leülők mellé az ágyra, de tartom a
„tisztes” távolságot.
-
Dean
és köztem semmi nem volt. – Lehajtott fejjel beszél, mintha félne attól, amit
látni fog. – Még csak meg sem csókolt. Ő nem.
Mi van? Több
mint fél éven át jártak és meg sem csókolta? Pedig hányszor emlegette Dean,
hogy milyen jó elvannak…
- Nem… nem éretem. – Nyögöm ki amint
megtalálom a hangom. Tényleg nem értem. Ha nem Dean akkor ki?
- Fogalmazzunk úgy, hogy Dean szíve a másik
irányba húz. – Ööö… A másik irányba? Mármint…? – Igen, a fiúk felé. Egyszer
rajtakaptam, hogy naplót ír és csúnya módon beleolvastam.
- De akkor minek jártál vele?
- Alibi nekem, csajkerülési indok neki. –
Konkrétan úgy nézek rá, mint egy komplett hülye. Úgy is érezem magam. – Jó
elmagyarázom. Külön énekórákra jártam le Roxmorts-ba igazgatói engedéllyel, de
kellett az alibi, hogy nehogy azt higgyék, hogy kivételeznek velem.
- De hát ez kivételezés.
- Nem. – Ilyen elszánt arcot is ritkán
látni. – Az évnyitón én fogok énekelni. Flitwick küldött külön énektanárhoz.
- Szólózni fogsz? – Azt tudtam, hogy jó
hangja van, a Full Metal-ban is szokott énekelni, de erre nem gondoltam volna.
– Mit énekelsz?
- Titok. – Vágja rá. – Meglepetés lesz. Még
apáék sem tudna róla.
Elképzeltem
milyen képet fognak vágni a többiek az évnyitón. Tök buli lesz, főleg, hogy…
Álljon meg a menet!
- Mit takar az, hogy Ő nem? – Még lejjebb
szegezi a fejét, hogy véletlenül se nézzek a szemébe. Ez rosszul kezdődik.
Nagyon rosszul. – Ki vele Lily! – Összerezzen a hangomtól. Talán túl sok
ridegséget vittem bele? – Ígérem, hogy nem fogok kiabálni.
- De ki fogsz akadni. – Megint sír. Már ki
miatt akadnék ki? Mármint bárkit is mond biztos, hogy dühös leszek rá egy
kicsit, de kiakadni egyetlen ember miatt tudnék csak. Az pedig a bátyám len…
- Brutus… - Suttogom, de lehet, hogy meg sem
hallotta. Végig az ő arcát nézem, keresek valamit rajta, ami megcáfolhatna. –
Mikor?
- Elsőben letámadott. Nem mertem nektek
szólni. Akkor még veled sem voltam olyan jóban. Nem akartam botrányt. Valami
dereng. Mintha Brutus említett volna valamit… - A Halloween buliról mentem fel a hálókörletbe.
Egyedül voltam, ő meg kicsit illuminált állapotban.
Emlékszem!
Megmutatta az emléket egy merengőben.
Brutus a folyosón sétál. A fiúmosdóból
jött ki. Teljesen el van ázva. Egy elsőévesnek tűnő fekete ruhás lány sétál egyedül
a sötét folyosón. Vörös haja csigákban omlik a hátára, ruhájában egy gót boszorkányra
emlékeztet. Valószínűleg annak is öltözött - magas sarkú szandáljának
szaténpántja felfut, a vádija közepéig ahol masnikkal van megkötve. Mikor
meghallja, hogy nincs, egyedül megfordul, de a sötétben nem ismeri fel
„látogatóját”.
- Szia, cica van gazdád? – hallom meg magam mellett Brutust. A hangján
is hallani, hogy nem csekély italmennyiséget fogyasztott el. A lány megremeg.
Felismerte a vele szemben álló fiút. – Mi van cica, megijedtél?
- Brutus…
A lány egyre jobban remeg, ahogy Brutus
közelít felé. Jól tippeltem, felismerte. És láthatóan fél tőle. Még pár lépés
és látni a lány kezében a pálcát.
- Ugyan cicus, ara semmi szükség. – Mondja és közben eltolja maga elől a
rózsafapálcát. Közelebb húzódik a lányhoz. Szinte a falhoz préseli szegényt. Közelebb hajol hozzá és erőszakosan
megcsókolja. A lény próbál szabadulni, de esélye sincs. Váratlanul megjelenik
egy alak.
- MALFOY!
Az emléknek itt
volt vége.
- Scorp! Hahó, élsz még? – Rázogat Lil, mint
az idiótákat. Nem, nem élek! Épp most haltam meg… - Ha nem térsz magadhoz
felpofozlak!
- Magamnál vagyok!
Láthatóan
megkönnyebbült. Már kerülgeti a sírás, de még mindig nem önmaga.
- Mi történt? – Láthatóan nem érti a
kérdést. – Mi történt miután megjelent az az alak? Ki volt az?
- Honnan tudod? – Lázasan kutat az agyában,
hátha talál valami arra utaló jelet, hogy elmondta. – Honnan tudod?
- Brutus… megmutatta az emléket. – Még
jobban meghökken. Ha így folytatjuk megint el fog ájulni. – Nem ismertelek fel
benne.
- Meg volt változtatva egy kicsit a külsőm.
– Szegény. Senkinek nem kívánok ilyen találkozást a bátyámmal. Egy életre
beleivódott az emlékeibe.
- Ki volt ott?
- Edy… Ő lépett közbe. – Így már értem, hogy
miért vannak olyan jóban. – Vitatkoztak, aztán Edy felkísért a toronyba.
- Csak vitatkoztak? – Kérdezem furcsán. A
bátyám nem áll meg a vitatkozásnál. Nem áll meg amíg valaki meg nem sérül. –
Biztos, hogy a bátyám volt?
- Arra jött egy Hollóhátas prefektus. Azzal
a feltétellel nem kaptak büntetést, hogy két ellenkező irányba indulva
felmennek a hálókörleteikbe.
Átölelem Lily-t
ő meg kap az alkalmon és megfoszt a levegőtől. Én is szeretem, meg minden, de
megölni nem kell. Épp szólni akarok, hogy engedjen el, mikor James – kopogás
nélkül - betoppan az ajtón.
- Lily, bocs, bunkó… - kezdte el a
begyakorolt bocsánatkérő szónoklatot – amit már vagy ezerszer hallottunk az
évek alatt –, aztán észreveszi, hogy én is ott vagyok. Kezd vörösödni a füle.
Látszik, hogy van benne Weasley vér. – Scorp kijönnél velem?
Úgy indít,
mintha először tőlem akarna bocsánatot kérni. Sajnos azt elfelejti, hogy az
öccse a legjobb haverom és ez azzal jár, hogy jobban ismerem, mint ő saját
magát. Plusz, azt is elfelejti, hogy a húga is a szobában tartózkodik, aki
ugyanúgy ismeri a stiklijeit.
- James ez nem jó ötlet. – Mondom, hogy
ismeri a bátyát. – Itt beszélsz vele, hogy én is halljam, vagy magadban tartod
a mondandód.
- Nyugi Lil. – Ölelem meg most én.
Valószínűleg azt is elfelejtette, hogy miről beszélgettünk. Hm, ez hízelgő. –
Kimegyek nem lesz gond. – James közben elfordult – tuti nem udvariasságból – ez
most jó is jött. Közelebb hajolok Lily-hez, hogy csak ő halljon. – Rajtam van a
nyaklánc, ha valami van, szólok.
- Jó, menjetek.
James kispurizik
a szobából. Én meg megyek utána, pedig tudom, hogy semmi jó nem vár rám. Ezek
után mondják, hogy csak a griffendélesek bátrak!
Átsétálunk a szobájába? Vagy a városi
szemétdombra? Nagy különbség nincs. Elmotyog egy dissaudió-t – 15 éves
és varázsol. Gratula. – és felém fordul. Már kicsit sem nyugodt. Elmehetne
színésznek.
- TE mi a FRANCOT műveltél a HÚGOM
szobájában?
- Először is: ne ordítozz. Másodszor: ha
csak ezt akartad miért nem kulturáltan kezded el? Harmadszor – emelem meg a
hangom, mielőtt közbeszólna – Al mondta, hogy ott alszom ma éjjel, nehogy
letámadd a lányokat. És legutolsó sorban NE MENJ A HŐGOD KÖZELÉBE AMÍG LE NEM
NYUGSZOL!
Már fordultam
el, mikor rossz érzésem támadt. Visszafordulok és mit látok? James készül pofon
vágni. Hülye megérzések!
- James Sirius Potter! – Hallok meg egy
erélyes hangot. James falfehéren fordul az ajtó felé. – Mégis mire készültél?
- Apa… félreérted!
- Scorp minden rendben? – Kérdezi Harry.
Bólintok. – Mint látjátok hamarabb értünk haza. Félóra múlva felköszönünk,
aztán fekszünk is le. Minden szoba hangszigetelve lesz. – Bólogatunk James-el.
Harry már indult volna ki, mikor eszébe jutott még valami. – James nem akarom
megtudni, hogy kiteszed a lábad a szobádból.
- Ha apu nem lép közbe nem úszod meg
ennyivel.
Most komolyan
engem akar fenyegetni? Engem, aki Brutus öccseként és Lucius Malfoy unokájaként
nőttem föl? Bocs James, erről már lecsúsztál.
Hála (?) annak, hogy apám már ötéves korom
óta erőlteti az oklumenciát el tudom rejteni az érzéseimet. Jeges maszk – így
hívják azok, akik nem ismernek.
James ledöbben.
Régóta nem látta ilyen kifejezéstelennek az arcomat. Így járt, ő harcolta ki
magának.
- Ne fenyegess, mert nem állok jót magamért.
– Sikeresen olyan hangszínben szólaltam meg, hogy én is libabőrös lettem. Brr,
jégcsapok lógnak a plafonról.
Átsétálva Lil szabályához,
még hallom, hogy valami nehéz és törékeny landol James padlóján. Ahogy benyitok
az eddig folyó beszélgetés megszakad. A szobában három lány ül. Lil, akinek az
arca meg könnybeüléstől ragyog, Stef akinek fáradt arcán leheletnyi mosoly
árválkodik és Rose, aki eddig valamit lelkesen magyarázott.
- Miről beszélgettetek?
- Hát az aranyvérű családok névválasztási
bénaságairól tartottunk ép eszmecserét. – Fejti ki tán túúúlságosan is
részletesen Rose. – Pont most jössz te. Szóval! Scorpius Hyperion Malfoy…
Louis Weasley
*1 nappal a
többiek „szemszögével” később*
Most esett le!
Egy repülőn ülök. Repülünk. Minden mágia nélkül. Egy fémdobozban. Egy NAGY
fémdobozban. A tenger felet. Éjszaka.
- Repülünk.
- Már vagy fél órája te okos. – Vág hozzám
egy zacskó sós mogyorót Dom. Úgy szeretem a húgom! – Anyu már el is aludt, apu
meg totóz.
Nem értem, hogy
miért nem zsupszkulccsal megyünk. Vagy, ha már mindenképp muglik, ott a vonat.
Jó, az végül is pozitívum, hogy első osztályon ülök, itt van TV meg kaját is
kapunk. Sőt, még a kaja is ööö… jobb szó híján nem jön ki rögtön az emberből.
- Én miért nem mehetek reggel veled? – Dom
komolyan kíváncsinak tűnik. Mondjuk azt nem értem, hogy miért nem jöhet ő is.
Addig oké, hogy nem gyakran járt eddig Angliában, csak mikor kisebbek voltunk
de, hogy mért ilyen „kegyetlen” azt én sem tudom. – A szobámat anyuék ugyanúgy
be tudják rendezni.
Vállat vonok.
Anyu furcsán viselkedik, mióta apuval eldöntötték, hogy visszaköltözünk. Van
egy olyan sejtésem, hogy anyu nem rajong túlságosan az ötletért.
- Gyerekek! – Apu is előkerült. Bár nem
tudom, mit fotóz az éjszaka közepén, de egészségére. Biztosan szép fotók
lesznek. – Angolul, ha kérhetem. Dom neked gyakorolnod kell, különben nem fogod
érteni, hogy mit mondanak a suliban.
Dom úgy néz
apura, mintha Voldemort állna vele szemben. A húgomat elég sokszor kisbabának
nézik. Tizenkét éves lesz, nem kettő és – attól még, hogy kb. öt éves volt
mikor „hazaköltöztünk” – tud angolul. A suliban felvette nyelvként – velem
együtt – és K-ra vizsgázott belőle.
- Oké apu! – Szólok közbe, mielőtt Dom olyat
mond, amit még én is megbánok. – Aludj nyugodtan.
Apu fáradtan
bólint, és elindul a másik irányba. Csöndben fülelünk, halljuk, az apró
neszeket, amik arról árulkodnak, hogy apu lefekvéshez készülődik.
-
Várod
már, hogy lásd Lily-t?
- Igen, Dom. – Bólogatok. Szerencséjére
átváltott angolra. – Régen láttam, már hiányzik.
Dom ennyiben is hagyja a dolgot. Még pár
percig bámulta a kinti sötétséget mielőtt elaludt.
Furcsa lesz
újra Angliában. Eddig mindig csak pár hétre jöttünk haza. Anyu igazából hallani
sem akart róla, hogy visszaköltözzünk. Valahogy olyan furcsa nagyapa halála
óta. Azt tudom, hogy nagyon szerette, elvileg ezért költöztünk vissza Párizsba.
Nagyapa halála
után egy hét sem kellet, hogy kijelentse „Hiányzik Victoire, haza költözünk!”.
Ezt igazából senki nem tudta felfogni, mármint, hogy hogyan jött ez ilyen
hirtelen. Majdnem fél éve tellett, mire elintéztünk mindent az induláshoz.
- Louis! – Valaki rázogatja a vállam.
Utálom, ha rázogatják a vállam. – Loo! Ébresztő!
- Csak még öt percet anyu…
- Azt még senki nem mondta, hogy hasonlítok
anyura. – Hallom a töprengő mellett a kuncogást. Ergo, zaklatóm még jól is
szórakozik. Perfect! – Szerintem inkább apuhoz szoktak hasonlítgatni. Meg
Ginny-hez. Ja, és sokszor Lily-hez. Mindenki azzal jön, hogy olyan vagyok,
mintha a húga lennék.
Kinyitom a
szemem. Idegtépő ez a „csicsergés”. Tűz a nap. A szemembe. Hurrá…
- Jé! Anyu! – Kiálltja el magát Dom.
Valószínűleg ő próbált magamhoz téríteni. – Még él!
Anya csak egy
biccentéssel nyugtázza. Valószínűleg őt is Dom keltette fel.
- 10 perc múlva landolunk.
- Köszi, hogy felkeltettél. – Dobom meg
húgom egy mosollyal. Szeretem én őt, csak néha – elég gyakran!- idegesítően
hiperaktív. – Látom, már izgulsz.
Míg leszállunk Dom végig vigyorgott. Sőt még
azután is. A folyósón sétálva kicsit megfeledkezik magáról. Időm sincs
utánakapni, belemegy egy platinaszőke lányba.
- Excusez-moi! – Vágják rá egyszerre. Odarohanok a
húgomhoz, hogy – először őt – összekaparjam a padlóról. – Merci. – Motyogja Dom, miközben felhúzom.
Mázli, hogy apuék nem hallották, mert elmentek kávéért. Szépen leszidták volna
szegényt. Odafordulok a másik lányhoz. Mint ahogy először is megállapítottam
platinaszőke haja van. Lefelé hajtott fejjel épp a telefonját ellenőrzi – gondolom,
megnézi túlélte-e az esést. Visszacsúsztatta a mobilt a fekete-vörös Lolita
stílusú ruhája rejtette zseb… ÁLJON MEG A MENET!!! Én ismerem ezt a ruhát… ezt
a hajat… ezt a lányt!
- Naka?
Felkapja a
fejét. Először nem ismeri meg a hangomat. Gondolom furcsa a számból az angol
kiejtés. Rám néz a hatalmas szürke szemeivel. Meg sem várja, hogy felhúzzam, a
nyakamba ugrik.
- Loo! – Én is örülök, hogy látom, meg
minden, de megfulladok. Help me! – Te mit keresel itt?
- Nem… ka… kapok… levegőt!
- Oh. – Elpirul. Mindig bírtam ezt a csajt.
– Mit keresel itt?
- Hazaköltöztünk. – Mutatok Dom-ra, akinek
csak most esett le, hogy ki áll velünk szemben. – Csak Dom-nak vissza kell
szoknia az angolra. Bocsi.
- Semmi baj. – Elenged engem és a – még
kicsit sokkos állapotban lévő – húgomat öleli át. – Rég láttalak Törpi!
- Ez… ez azt jelenti, hogy…? – Dom meg az
értelmes mondatai. Bár érthető. Régen láttuk a lányokat.
- Igen Jus is itt van. – Naka körbenéz.
Egyszer. Kétszer. Háromszor. Majd vállat vonva felénk fordul. – Valahol.
Tipikus Naka
féle válasz. Tőle nem is vártunk mást. Dom-nak olyan Jus, mint nekem Naka. A
húgom elsőbe Jus-t kapta „nagytesónak” én meg az előttem álló japán lányt.
- És ti? – Teszem fel a kérdést, mire Naka
furi épet vág. Pedig – szerintem – tök egyértelmű voltam. – Ti mit kerestek
erre felé?
- Jus szüleit. – Vágja rá. Hát, nagyon úgy
tűnik nem voltam TÚL egyértelmű. – Elmentek valamerre. Most őket keressük.
Égen-földön.
Oké, nem szép
dolog kinevetni valakit, azért , mert félreértett valamit. Nem szép, mégis
megtesszük.
- Mármint, mit kerestek Angliában? – Javítom
ki a – Naka szerint – hibás mondatom. – Úgy tudtam, hogy maradtok megnyerni a
kviddics kupát.
Naka épp
válaszolt volna, de nem hagytak neki idő rá.
- Dom! – Hasított a levegőbe egy – csöppnyi
akcentussal fűszerezett – hang. Olyan gyorsan fordultam meg a saját tengelyem
körül, hogy pár pillanatig elmosódott körülöttem a reptér. A hang tulajdonosa
egy barna göndör hajú francia lány – más néven Justin Laverne. A húgom meg sem
várta, hogy Jus többet mondjon rögtön rácsimpaszkodott.
…
- Ez akkor olyan állat!
- Igen Naka. – Vágjuk rá – már vagy
huszadszor – egyszerre. – De ezt már mondtad.
A reptér egyik
- franciának hirdetett – kávézójában ültünk. Hát, fogalmazzunk úgy, hogy a
francia kávéról max az interneten informálódtak. Förtelmes.
- Akkor is! – Olyan hangosan Kiáltott, hogy
a másik terminálnál is lehetett hallani. Ha jól láttam az egyik pincér – vagy
mi – még felénk is fordult. – Továbbra is egy suliba fogunk járni! És lehet,
hogy egy házba is!
Ez volt a
végszó, mivel Dom táskájában – ami állandóan a vállán lóg – elkezdődött Lil
kedvenc Avril száma. Skater boy.
„He was a boy, she was a girl
Can I make it anymore obvious?
He was a punk, she did balett
What more can I say?”
- Szia Lil! – Szól bele fültől-fülig érő
vigyorral Húgom. – Nemrég landoltunk. Ühüm.
Csönd, amíg
drága unokanővérem – vagy Húgom, részletkérdés – elsorolja kérdéseit.
- Nem, nem Párizsban szálltunk fel. Anyunak
volt valami elintéznivalója New York-ban. Oda zsuppszkulcs mentünk és onnan
repültünk. – Úgy magyaráz, gesztikulál és mutogat, mintha Lil itt ülne velünk
szemben. – Nem csak, PÁR órával. Mondtam neki, hogy hívjon fel, vagy legalább
írjon neked, ha már egy nappal később érkezünk. Még a baglyom is felajánlottam,
ha már Paris ott van nálatok.
Lil mond
valamit, mire Dom elhúzza a száját és a kezembe nyomja a rózsaszín – FÚJ!! – telefonját.
- Mért vagy kikapcsolva?! – Szép,. Nem
köszön, vagy sikít bele a telefonba, hanem rögtön kérdőre von. Remek. – Ha nem
hívom fel Billt, meg sem tudom, hogy késtek!
- Bocsiii… - Nyögöm ki az általam ismert legbűnbánóbb
hangon. – Lemerült az aksim, a többiek telójáról meg olyan, mintha James hívna
vetkőzős pókerezni. Szar érzés, és legszívesebben menekülnél.
- Oké, értem! – Túl gyorsan vágja rá.
Érdekes. – Értem, csak hagyd abba!
- Mért hívtál?
- Egyrészt, hogy letoljalak! – Köszike Lily,
én is imádlak! – Másrészt, hogy melyik szobát rendezzük be neked, meg Domnak.
- Attól függ. Hol vagytok?
- A Rezidencián!
Így már értem.
A Grimmauld téren van „saját” szobánk – persze ott osztozni kell. A Szellemszálláson
a második emeleti vendégszobákból abba költözünk be, amelyik szimpi – egyrészt
a harmadik emeleten úgyis elfoglalják a szobákat, mire odaérünk, más részt
úgysem ott alszunk, úgyhogy lényegtelen.
A Rezidencia
már más tészta. Az a hely HATALMAS. Tavaly, vagy tavalyelőtt vette meg Harry. A
gyerekeknek külön HÁZUK van a kertben – ez a Klubház J. Ez kb
akkora mint a Grimmauld téri ház, és mindenkinek van szobája. Mármint az összes
gyereknek a családból, a plusz a tekergőknek, és akkor még ott vannak a vendégszobák
az egyéb haveroknak. Persze a Rezidencián is van Lil-éknek szobájuk, meg
vendégszobák is.
- Rezidencia, vagy Klubház? – Dom felkapja a
fejét. Hát persze! Áú! Feljegyzés magamnak: Nem csapkodjuk a homlokunkat mert
az fáj! So, Dom még csak képeket látott A helyről. – Mert, ha a Klubház, akkor
ott megvan a szobánk és a „helyünkön” alszunk. De ha a nagynénéménél leszünk,
akkor valamelyik vendégszoba.
- Szóval a saját szobátokban. Rendben. - Lil
ásított egy nagyot – még telón keresztül is hallottam. – Aludjatok jól. Reggel
találkozunk.
Lily Luna Potter
- Uh! Ez nehéz menet volt.
– Rogyok le az ágyamra. Stef csak vigyorog. Hulla vagyok. Éjfél is múlt. Úgy
másfél órája! Roseit csak most sikerült kipaterolnom. Eddig azzal volt
elfoglalva, hogy elsorolta az ÖSSZE – szerinte – idióta nevű aranyvérűt. Plusz
kifejtette, hogy ez mért van így – mármint mért olyan hülye a nevük… - Ne
vigyorogj Stef, te is nyakig benne voltál.
Miss Magic olyan ártatlan tekintettel néz rám, hogy kis híján be is
dőlök. Sajnos – vagy nem! – elfelejtette, hogy James mellett nőttem fel.
Csúnyán nézek legjobb barátnőmre. Nem felejtem el, hogy miket mondott a
pasimra.
- Bocs Scorp! – Nyögi
végül oda, majd rám néz egy tipikus „mostboldogvagy?” arckifejezéssel. Bólintok.
– Lefekvés!
- Igenis! – Vágom magam
vigyázzállásba. Stef csak vigyorog. Mint mindig, - Parancsnok engedelmével
megnézném Malfoy közlegény állapotát. Félek sokkot kapott.
- Engedély megadva!
Á, nem, picikét sem vagyunk idióták! Á, dehogy! Merlin mentsen
mindenkit a Tekergőktől.
Letérdelek Scorp mellé. Tényleg sokkos állapotba került. Az még
semmi, hogy lenyúlta a régi mp3-masom, amire mindenféle szar zene van feltöltve
– Lady Gaga, Katy Perry, Jennifer Lopez, néhány tűrhető Britney Spearse… ect. – Domnak, de hogy több mint két órája ezt
hallgatja… Elismerésem felé, főleg ha ezek után még az elmei épsége is
megmaradt.
A szoba másik sarkában kucorog a babzsákomon –pont a zöldön!!- és
értelmesen…. Bámul ki a fejéből. Átölelem a vállát. Megrezzen. Stef kuncog.
Szerintem is IRTÓ vicces.
- Scorp! – megsimogatom a
vállát. Kiveszi a fülhallgatót, és megnyugodva veszi észre, hogy Rose sikeresen
eltűnt a szobából. – Ideje eltenni magunkat holnapra.
Eltámolyog az ágyamig. Bebújik a takaró alá és még midig ENYHÉN
ködös tekintettel oldalra fordul.
- Mit hallgatott?
Megnézem. Elhúzom a számat. Állandó lejátszásra be volt rakva – az
egyetlen és legrégibb – Justin Bieber „számom”. Boyfriend.
- Justin Bieber-Boy… - M
évéig sem mondom, Stef kirohan a fürdőm felé. Pár perc múlva vécélehúzás és
fogmosás zajai szűrődnek ki. Mikor Stef kijön még mindig sápadt egy kicsit. –
Összes vacsid kijött?
Bólint. Nekem sem kellet sok, hogy a fürdőbe kössek i. Amilyen
zenéi VOLTAK ennek a srácnak nem csodálom, hogy épp egy magánklinikán fekszik.
Ha jól tudom kb. a harmadik – sajnos sikertelen – öngyilkossági kísérlete után
zárták oda be. Még jól is járt. Ahhoz képest, hogy pont egy éve váltak el
Selena hetente minimum 3 napot bent tölt nála. Ha így folytatják Selena
(Bieber) Gomez karrierjének a volt férje fog véget vetni.
Kár, pedig egész tűrhető énekes/színésznő a csaj.
Stef lenyomja az álomitalt –
a két fiú mellett csak így képes aludni – és pár percen belül alszik. Vele sem
lesz gond reggelig.
Bebújok az ágyba. Kicsit –
oké, szóval eléggé – zavarban vagyok attól, hogy Scorp mellettem fekszik.
Leoltom a lámpát, és a másik irányba fordulok. Vagyis fordulnék, de Scorp
elkapja a karom és maga felé fordít. Eltűnt a köd a szeméből, tisztán látom a
szürke íriszét. Magához húz, megcsókol. Lágyan, mintha csak úgy össze tudna
törni. Bár, ha nagyon akarná nem ellenkeznék.
Hanyatt fekszik.
Elhelyezkedik a puha párnáim között és a mellkasára húz. Hmm, azt meg kel
állapítani, hogy nem a TV előtt tölti a szabadidejét.
- Beszélgessünk. – Suttogja a fülembe,
miközben a hajammal játszadozik. A másik kezével próbálja fölhúzni ránk a
vékony, nyári takarómat. Próbálja, de csak azt éri el, hogy meg csikizi az
oldalam, mire én felkuncogok. Erre ő is nevet. Egyetlen szerencsénk, hogy
hangszigetelt a szoba – nem hiszem, hogy a többiek – főleg apuék – értékelnék a
„boldogságunkat” így éjfél után.
-
Rendben. – gondolkodom. Valahogy nem jut eszembe ilyen korán dumatéma. – Te
kezded!
Gondolkodik. Éés közben ugyanúgy cirógatja a hajam.
- Mit szeretnél
szülinapodra?
Ezzel megfogott. Igazából amit szeretnék, azt a nagynénik,
nagybácsik meg apué megveszik. A nagyiéktól egy újabb medált kapok a láncomra.
Az unokatesóimtól meg azt amit szerintük szeretnék.
- Hülyén hangzik az, hogy
nem tudom?
- Hm, eléggé! – Csúnyán
nézve felé fordulok. A kislámpa fényénél
látja csak az arcom, de ez is elég. – Oké, csak vicceltem! Akkor találgassunk…
Ékszer?
- Drága…
- Nekem, nem! Mármint,
tudom, hogy nektek sem, de a pénz nem akadály. Van bőven, még sok is!
- Akkor is! Drága!
- Rendben… Ruha?
- Most vettem.
- Seprű?
- Két hét múlva kapjuk meg
a fiúkkal az új Tornádó Q7-et!
- Medál?
- Az is ékszer…
- Valami családi?
- Mármint?
- Például egy Malfoy
címeres szalag vagy ilyesmi?
- KIZÁRT! – Túl gyorsan
vágom rá, megsértődik. – Bocs, de a címereteket bárki felismeri. Ez… még egy
kicsit korai lenne.
- Ja, így oké. – Láthatóan
megkönnyebbült. – Már azt hittem haragszol.
-
Nem, csak… érted!
-
Ja, szóval… Motor?
-
Apám ki is nyírna!!!
-
Hangszer?
-
Gitárom már van, máson nem tudok játszani. – Furin néz rám. Oké, leesett. Ő még
nem tud róla. – Loo kivitte magával karácsonykor, mert márciusban náluk
turnézott Avril, és voltak a koncerten. Dedikáltatta nekem!
- Smink?
- Vic, Molly, Roxxy…
- Már értem, hogy mért nem
tudod, hogy mit szeretnél. – Jó neki. Én valahogy nem jöttem rá… Na, jó vicc
volt!
- Öhm, utolsó ötlet!
Kisállat?
- Tapmancs, Holdsáp, Uhu,
Hópehely, Káma és Sutra mellé?
Elé zavart. Asszem már az
elején elvesztette a fonalat. Megszoktam. Akinek Hipogriffjei vannak – Black,
White, Silver és Golden, asszem e nevük magukért beszélnek – meg pávái, meg még
ki tudja mi, annak nehéz megjegyezni pár normális háziállatot.
- Magyarázatot? – Bólogat, legalábbis ha
jól érzem. – Tapmancs egy nagy testű, fekete kutya. Elvileg úgy néz ki mint
Sirius kutyaként. A fajtáját ne kérdezd, mert fogalmam sincs! Ő apuéké. Holdsáp
egy szintén nagy testű farkaskutya. Őt Teddy birtokolja.
- Uhu, mint tudod Al baglya. Eddig tiszta?
– Megint bólint, bár szerintem már MOST nem tudja követni. Mondjuk jogos, mert
még nekünk is nehéz volt megtanulni, hogy melyiknek mi a neve…
- Káma és Sutra pedig James macskái. Ha
eltekintesz a nevüktől nagyon édesek. Bár, Káma nagyon szeret az ember hátán
kaparófásat játszani, Sutra meg a függönyökön csúszkálni, de tényleg cukik, nem
illenek Jamiehez!
- Oké, más téma!
- Megértem…
- Kiderítettétek, hogy
hová akarnak menni a szüleid?
- Ja, igen! – Mázli, hogy
volt időm megkérdezni anyut! – A Rezidenciára megyünk.
Érzem, hogy leesik az álla. A fejemre. Áú! Ez fájt!
- Arra a Rezidenciára?
Arra amit a Nagy Harry Potter 1 évbe
több tízezer galeonért vett – ami auror főkapitányság igazgatójaként egy havi
fizetése volt – ami akkor mint a Malfoy kúria? – Bólintok. Igazából anyu kapta
szülinapjára, mert a Rezidencián kettesben tudnak lenni amíg mi a kerti
„kicsiben” vagyunk. A Rezidencián az egész familia elférne és még maradna benne üres szoba! A
Klubház - azaz a kertben elhelyezkedő
önálló „kis” ház – a gyerekeké. Na ide meg az Összes tekergőnek van saját
szobája + vendégszobák, elképzelhető, hogy milyen KICSI… - De hát, oda senki nem tette még be a lábát
rajtatok kívül! A mágiaügyi miniszteren, a szüleiden és a Fidelius – titokgazdáján
kívül senki nem tudja PONTOSAN, hogy hol helyezkedik el!
- Hát, holnap megnézheted
azt a HÍRES Rezidenciát!
ç A Rezidencia
A Klubház è
Ásítok egyet. Meg még egyet. És méég egyet. Kezdek álmosodni és ezt
Scorp is észrevette. Legalábbis az ásításából ezt tudom kivenni.
- Hé te! – Meg csikizi az
oldalam. Épp annyira, hogy kuncognom kelljen. – Ez ragályos!
Ha most nem fekszem le, reggel olyan leszek, mint a mosott rongy.
Valószínűleg ez Scorpnak is leesett, mivel ez fejre puszi és egy halk „jó éjt” –
mondat után, meg persze miután közelebb húzott magához nyugodtabbá vált a
légzése.
Az utcán sétálok. London, de lehet, hogy
Párizs. Nem tudom biztosan. Esik a hó. Merlin rózsaszín parókájára NYÁR van!
Megyek előre. Keresek
valami ismerőset. Egy utca név, egy bolt, egy kirakat. Valami!
Helyesbítek… Szakad a hó!
Látok valami derengést.
Szaladok. Egy kirakat. Belenézek. Üres. Sem egy felirat, sem egy bútor. Nincs
benne semmi. Csak a kirakat világítás megy, az is tompa.
Megcsillan valami. Talán
mégsem üres a hely. Megfogom a kilincset. Lenyomom a kilincset, az ajtó
nyikorogva kinyílik. Penész szag van! Pfuj! Undorító!
A falakon a 80-as éveket idéző
tapéta…Maradványa. Minden négyzetcentimétert por borít. Fázom. Valószínűleg a
szigetelés sem volt cserélve a nyitás óta.
Megint látok egy villanást.
A hátsó fal felől jön. Odamegyek. Egy tükör.
Aranyozott, régies, teljes alakos tükör. Poros, de az üvegen egy újlenyomatot sem látok rajta. Még magamat sem látom!
Valami, mintha húzná a
kezemet a tükör teteje felé. Letörlöm a port róla.
„ A jövő tükre”
Ja, persze. A jövő tükre.
Én meg boszorkány vagyok! Ööö… Most esett le. Az is vagyok!
Belenézek. Magam elé
képzelem Scorpot és a karácsonyi bált.
Megjelenik
a Nagyterem. Hagrid már behozta a fenyőket, a műhó is szakad a mennyezetről.
Vic a színpadon áll, Dom mögötte hegedűzik. Vic hangja bezengi az egész termet.
Varázslatos! Középen párok keringenek. Nem kell sokáig keresgélnem, meglátom a
Weasley-ek vörös haját. Ott van Loo és persze a tesóim is. Pár lépéssel
távolabb Benji, a húga és Stef beszélgetnek. Új ruha után kell néznem, a lilát
úgy tűnik Stef lenyúlja.
Valami
furcsa. Túl sok a természetes szőke. Itt van Brutus – Liisa Pix-el a suli
kurvájával párban -, Lys – épp Roset viszi táncba – és egy harmadik szintén
szőkésbarna villanás kíséretében megtalálom Lort is. A társaságomban. Egy
világoszöld-fekete combközépig érő ruha van rajtam. Valamin nagyon jól
mulatunk. Oldalra fordulunk, mikor meghallunk még egy – a mienkéhez eléggé hasonlító – nevetést.
Végre látom ŐT is. Scorp – a szokásostól eléggé eltérően fekete szmokingban és
nem dísztalárban – a terem közepén táncol egy platinaszőke hajú lánnyal.
Ölelkezne. A lány idősebbnek tűnik. Talán hatodéves, vagy hetedéves. Elszorul a
szívem. Ezek szerint Scorp táncolni fog az egyik új lánnyal. Remek. A lány
odahajol hozzá, és… egy puszit nyom az arcára nem messze a szájától.
Sikítok. Valaki a vállamat foglya, és a
nevemet ismételgeti.
-
Lily nyugi. – Próbál csitítani. – Csak álmodtál, nyugi.
Valami – vagy valaki – motoszkál a
fejemnél.
-
Scorp biztos, hogy jól van? – Ez Stef. Szóval tényleg CSAK álmodtam. – Lily
nyugi. Csak mi vagyunk!
***
- Biztos jól vagy?
Merlinre! Csak rosszat álmodtam, nem dementor támadás áldozata
lettem. Amúgy meg én mondtam, hogy feküdjenek nyugodtan vissza – mivel alig
múlt hajnali négy – de hajthatatlanok voltak.
- Stef, jól vagyok. –
Bizonytalanul néz rám. Persze, hogy nem hisz nekem. Elmondásuk szerint – tuti,
hogy van benne lódítás – 10 percen keresztül sikítottam, ráadásul még Stef is
felébredt rá, pedig elég erős álomitalt iszik. – Oké, akkor teljesen jól leszek, ha Scorp után el tudok menni
zuhanyozni.
Erre lenyugszik. Köszike
Stef.
Ha azt mondja az ember, amit hallani szeretnének akkor nem
használják a szemüket. Apró, de hasznos csínyek.
- És addig mit csinálunk?
– Na, ez az én barátnőm. Ha már felkeltem hajnalok hajnalán adjak neki valami
elfoglaltságot, mert képes halálra unni magát. – Ahogy őt ismerem vagy
háromnegyed órán keresztül áll a zuhany alatt, aztán még fél óra a hajszárítás,
meg a beállítás és akkor még fogmosás…
- Értem! – Vágok közbe. Ismerem
Scorpot. Tudom milyen sokat képes pepecselni a fürdőszobában., nem kell
bemutatni. Mondjuk van egy dolog amit tényleg el kell intézni. – Pakoljuk össze
a cuccokat amiket viszünk.
- Hova megyünk?
- A Klubházba.
Villámgyorsan előkotorja a bőröndjét kiszedi belőle a mára
kikészített ruháját, a többi cuccát meg módszeresen belevágja és addig ugrál
rajta míg el nem éri, hogy becsukódjon. Szegény bőrönd. Fejet csóválok, de nem
szólok bele, én is imádom a Klubházat.
Előhúzom a bőröndöm az ágy
alól. Kinyitom a szekrényem. Nincs hangulatom
ruhát válogatni. Fogom az összes – oké, nem pont az összes – trikómat és
ugyanúgy mint Stef – csak összehajtogatva – bevágom a táskába. Stef már neki is
állt összerámolni az asztalomról azokat a holmikat amiket – szerinte – vinni
szeretnék. Nagyon ismer ez a csaj.
- Az égszeres doboz egészben
jön?
- Aha. – Mondom, hogy
ismer. Átkötözi egy zöld szalaggal és berakja a bőröndömbe, úgy, hogy a
mellette lévő ruhák megtámasszák. – A Roxfortos cuccaimat is segítesz
bepakolni?
***
Ha úgy vesszük segített. Oké, bevallom ő
pakolt be. Ne nézzetek csúnyán! Lécci, végülis ez tényleg segítség volt! Azt
nem mondtam, hogy én is pakolok!
Mindegy. Majd kiengesztelem
egy – vagy több – tábla csokival.
Ahogy Stef megjósolta, Scorp tényleg nem két perc alatt végzett a
fürdőben. Már vagy egy órája bent van. Ja, és még a lányok töltenek sok időt a
fürdőben. Ezt MOST megcáfoltuk.
- Most mit csinálunk? –
Hogy ez a nőszemély még hulla fáradtan bír ki 2 percet nyugton…
- Az ágyamon ülünk
törökülésben és –kicsit megemelem a hangom – azt várjuk, hogy a harmadik lány kijöjjön a zuhany alól!!!
- Biztos sminkel. – Mondja – két ásítás között Stef. Ha nem ismerném
most azt mondanám, hogy viccel. De ismerem. Ő halálosan komolyan gondolja azt
amit mondott. Egyetlen szerencséje, hogy hajnali ötkor ő még az igazak álmát alussza
– igen, nyitott szemmel, beszélve is! Még délután négykor is alszik, ha nem
keltjük fel. Nagy sajnálatára felszoktuk kelteni. Iskolába is kell járni. Néha. – Vagy a lábát borotválja.
Pár percre Stef is leléphetne. Kora reggel fárasztóbb mint általában.
Ha nem félnék attól, hogy felkelti a tesóit elküldeném a cuccaiért. Várjunk
csak! Nekünk van vendégfürdőnk is! Zseni vagyok! Nem, nem mondom NEM zsepi(!!!)
hanem ZSENI!
- Stef, van ez ötletem!
- Ajaj! – Stef nyel egy
nagyot. – Én félek!
- Hülye! – Vágom rá. Egy
párna kíséretében. Erre ő áú-zik egyet. – Menjünk, zuhanyozzunk le a
vendégfürdőkben.
***
Meleg víz. Nyami!
Ööö… oké, ez most hülyén hangzott.
Bent állok a meleg víz alatt és ilyeneken gondolkodok. Úgy tűnik én
sem vagyok százas.
Nah, basszus! Hol van a tusfürdőm?
Kopognak. Ki kopok hajnali
ötkor az ÉN fürdőszobámba?
- Lil! – Ez Stef. Mit
akar? Fürdök! – Én vagyok!
- Gyere be!
Belép, a pára meg ki. Hát
igen. Stef meg én, plusz az egónk? Így már nem fér be a gőz!
- Scorp most mászott ki a
fürdőből.
- Oké! – Ezek szerint az
egyik vendégfürdőben vagyok. Így már érthető, hogy mért nincsenek meg a
cuccaim. – Egy perc és kész vagyok. Megcsinálod a hajam?
Hatalmas ricsajt hallunk a
folyosóról. Magamra kapom a törülközőm és – úgy ahogy vagyok – egy
száltörölközőben, vizes hajjal – kirohanok Stef után.
Egy pillanat kell, hogy
felfogjam amit látok. Utána már csak röhögni tudok.
A látvány lenyűgöző. Képzeljetek el egy
kupacot, amiből vagy 8 kar, láb meg 4 fej áll ki. Korán van, de az ablakon
elégé beszűrődik a fény ahhoz, hogy lássuk az arcokat. Al, Lor, Scorp – és
fogalmam sincs, hogy hogyan kerül ide – Teddy egybegabalyodva fetrengenek
egymáson.
Visításunkat – hajnali félhétkor ezt másnak
nem titulálhatom! – hallva apu, anyu és Vic is felrohannak és, hogy teljes
legyen a létszám, a szobákból is kirohan mindenki. Apu még pattogatott
kukoricát is hozott – Éljen a reggeli!
-, hogy rendesen mozizhassunk.
Anyu unta meg elsőnek. Szerintem még visszamenne aludni, bár egy éber
gyereksereg mellett ez felér a lehetetlennel.
- Fiúk felállni! –Na de
anyu! Olyan jól szórakoztunk… - Lányok,
fiúk Harry! – Apu
nevénél felemeli a hangsúlyt. Igen, ezt apu is észrevette. – Segítsetek
szétszedni a fiúkat!
Rose és James – ez meg, hogy
kerül ide??? – megpróbálják kiszedni Alt, de amennyire összegabalyodtak ez
nehéz munka. Stef nekem segít Scorpot ráncigálni, Apu meg Vic Teddyt mentik.
Így – maradékként – anyu és Hugo próbál segíteni Lornak.
***
- Amúgy, hogy okoztátok ezt? - Hugo reggelente milyen értelmes
mondatszerkezeteket hozol össze… - Titkos találka vagy mi?
A fiúk úgy ülnek a nappaliban, mint akiket rajtakaptak valamin.
Apunak sikerült rávenni anyut, hogy feküdjenek még vissza. Azok persze ébren
maradnak, akik nem csomagoltak össze előre. Szóval az aki henyélhet, az Lor,
Stef, Rose – időközben kiderült, hogy ő is összecuccolt – meg én. Scorp cuccai
úgy-ahogy egyben vannak, csak a hátizsákját összerámolni.
Ideje lenne visszatérni a jelenbe, mert kezdem elveszteni a fonalat.
De nagyon.
Megrázom a fejem. Göndör loknijaim csak úgy repkednek a fejem
körül.
Visszatérek a felkelő nap fényében fürdő nappaliba (na, milyen
költői lettem XD – szerk.) Fel sem tűnt,
hogy eddig a díszpárna rojtjaival játszottam. Vörös kanapé meg aranyszínű
díszpárna. Ja! És vörös-arany falak. Kicsit sem Griffendéles a család…
- Én épp Lilyt és Stef-et
kerestem, mert végeztem a fürdőben és szólni akartam nekik, hogy mehetnek. –
Szólal meg Scorp, mielőtt valaki beelőzné. Megvan azért a Mardekáros stílus .
- Teddy zajt hallott azért
indult fel.
- Én fürdeni indultam. – Szól közbe, még
mindig kómásan Lor. – Asszem túl álmos voltam ahhoz, hogy halljam, hogy van
bent valaki.
Oké, azt eddig is tudtuk, hogy Lor egy kicsit…Öhm… Ööö… izé..
Szóval ő olyan… Lor-os!
- Pakolás! - Vic, miután levakarta magáról Teddyt –
magához ragadja az irányítást. Igazi Weasley a csaj. – Egy óra múlva ITT várok mindenkit. Lor, Stef, Scorp – fordul most felénk
– Ugorjatok haza a maradék cuccotokért. Lil veletek megy James-el együ…
- MIVAN? – Hárman kiálltunk fel – Lor közben bealudt XD – olyan
kétségbeesett hangon, mint akit nyúznak. Hogy a drága bátyám velünk jöjjön? –
Előbb megyek Mágiatöri szakkörre!
***
Aham! Szóval egyenjogúság. Szólásszabadság meg
ilyenek. Ha szépen kérem valaki elmagyarázná ezt Vic-nek is? Mikor én
próbálkoztam nem hallgatott meg…
- Stef kééész vagy máár?
- Scorp ne nyafogj máár!
Stef elvileg csak felkapja a cuccait, az anyukája lezsugorítja,
aztán mehetünk tovább. Ez volt úgy szűk félórája. Hozzáteszem mi négyen húsz
perce kivonultunk a ház elé.
- Unatkozom.
- Én meg leszarom, hogy
unatkozol James.
Minek kellett ezt – nem
mutogatok!!! – magunkkal hozni?!
Semmit nem csinál, csak az idegeimre megy!
Lassan én is bealszok. Scorp hamarabb végzett, pedig Astoria még
beszédet is mondott „ Vigyázzatok a
nappal! Ne ugráljatok a vízbe!Fogadjatok szót! James vigyázz rájuk(???)” stb. –
de ott elég volt tízperc!
- Lor szerintem te hozd
ide a cuccaid. – Nincs válasz. Mi van ez…. Igen, elfelejtettem, hogy bealudt. –
Stefany NINFADORA LIV MAGIC három,
ismétlem 3 másodperc múlva
elmegyünk. Vagy veled vagy nélküled!
És így kerültünk egy percen belül a
Salamander birtokra. Azon belül is az ikrek szobájába. Lor fölapja a táskáját –
mint kiderült ő okosabb volt – és indulhatunk is haza…
- Weasley varázsvicc
Vállalat!
- James te meg… - De
befejezni nem tudtam. A többiek tanácstalanul bámulnak. Hahó! Még csak MOST
LESZEK 13!!! – Utánamegyünk!
Kiherélem, kitépem a nyelvét, elvágom az ereit, beültetem
mágiatörire Hisztis Myrtillel és végignézem ahogy haldoklik!
Ahogy kilépek a kandallóból rögtön meglátom – egyik – imádott
unokanővéremet, kezében egy számlaféleséggel, amit épp magának a sátánnak –
értsd James – nyújt át aláírásra. Haja, mint legtöbbször afrofonatokban feszül a fején. Mázlista! Sötétbarna haja
mindig jól néz ki, főleg a barna bőrével. Kiköpött Angi, főleg bőrszínre és
stílusra. Viselkedésre kiköpött Weasley – sok ember sajnálatára.
- Szia! – Mielőtt
megszólalhatna a nyakába ugrok. Szokás szerint jól megszorongatom. Ő csak
röhög, de azért visszaölel. Mikor elválunk még vigyorog is. Igen ő egyértelműen
Roxxy. – Mit boltoltok?
- Whisky! – Jön a hátam
mögül a válasz. Ezt a hangot akárhol felismerem, de ahogy hátrafordulok csak
két lábat meg ugyanennyi kezet látok pár láda kíséretében. Roxxy tesója Fred. A
nővére, merthogy Fred a fiatalabb kb. két évvel. Miután leteszi a ládákat –
merthogy több is van – elém lép a százhetvenöt centijével, meg a négy tonna
izomzatával már-már takarja a „napot”. Fred Roxxy ellentéte. Fehér szeplős bőr,
kék szem, vörös haj. Kiköpött olyan, mint – apué szerint – az akiről a nevét
kapta. Aki a nagybátyám. Volt. – Mért mire számítottál? Másért már felénk se
néz mostanság.
- Ugye ilyen tapló lett? –
Fredben az a jó, hogy – ahhoz képest, hogy unokatesók + legjobb barátok –
versenyben lehet vele szidni Jamest. – Mintha rájött volna az öt perc. Féléves
ciklusban!
- Egyetértek. – Bólint
felém komoly fejjel. Mindenki azt hiszi, hogy Fred tiszta bolond. Ezzel nem is
tévednek sokat, csak az a kis részlet marad ki, hogy Fred majdnem Hollóhátas
lett. Az említett személy – Nem, mondom NEM James! – nővére felé fordul, aki
bár már aláíratta a számlát, összeget még csak most számol. Mindig így
csinálják, és ha aláírtad, onnantól már nincs menekvés, ki kell fizetni a
TELJES összeget. – Tesó, ez négy láda, ládánként 12 üveg, az annyi mint
negyvennyolc üveg szóval…
- 5 galleon. – Vágja rá
Roxxy, kevesebb mint fél perc alatt. Ja, igen. Roxxy is Griffendéles szeretett
volna lenni. Az is lett, Hollóhát helyett.
James majd kitér a hitéből. 5 galleon az mindenkinek 5 galleon.
Neki meg főleg húzza a zsebét, két hete megvonták a zsebpénzét – nem tudom, és
nem is akarom tudni, hogy mit követett el.
Drága bátyám arca falfehérré válik, a pulzusa meg tuti az egekben.
Ebből meg a két tesó vigyorából két dologra is rájöttem. Mégpedig:
1, Fred és Roxxy megint árat emeltek J
2, James kevesebb pénzt hozott magával
Az első dolog gyakran megesik. Roxxy és Fred kedvük szerint
váltogatják, hogy mit mennyiért adnak. A másodikra viszont van egy nagyon jó
ötletem.
- Roxxy! – Az említett
felém fordul, kezében az immár teljes – számlával. – Megnézhetem? – kinyújtom a
kezem a tömb után, amit persze rögtön kézhez kapok. Mivel James már aláírta
vagy ki kikell fizetnie, vagy valakinek át kell vállalnia. Azért az jó, hogy családon belül ilyen ügyes
„üzletembereink vannak” – mondjuk volt kitől tanulni! – mert AKÁRMIT
megszereznek, egy bizonyos összeért. Ja, és az apjuk engedélyével – saját
zsebre – árulhatnak a bolt készleteiből.
Hátizsákomban immár a négy
láda – törésgátlásos, lekicsinyített – whisky-vel, mögöttem maga a sátán – még
mindig James – társaságában indulok el a polcok között. Gyanítom a többiek
elkeveredtek a – nem túlzás XD – varázslatos termékek között. Az „ikrek”
merthogy néha így emlegetik az uncsitesóimat – pedig egyáltalán nem is
hasonlítanak egymásra – épp üzletelnek. A boltokban több eladó is dolgozik, de
nyáron a gyerekek a „főnökök” az Abszol Úti boltban. Mármint, ha a szülők házon
kívül tartózkodnak.
Scorp-ot a „Mugikisjókvalamibe” termékek
előtt találom. Valami színes dobozt nézeget, de ő valamivel jobban érdekel,
mint a doboz.
Térdig érő fekete-zöld kockás gatya, szilikonos converse strandpapucs
– fekete -, fölül egy méregzöld póló fehér DC mintával. Ékszernek csak a
Tekergő nyaklánca van rajta, szőke fürtjei összevissza állnak – a kandallózás
megviseli az ember külsejét – a szemébe lógó „oldal fufruja” hátratűrve a füle
mögé, hogy lásson is valamit. Tipikus „csajokálma” stílusú srác. Sok lóvé, ismert
család, jó vizsgaeredmények. Mondom csajok álma.
- Mit nézel?
- Téged. – Vágom rá. Az,
hogy nem mutatja, hogy észrevett, nem jelenti azt, hogy nem vett észre.
Válaszomat hallva csak egy tipikus féloldalas mosolyt küld, de a szemén látni
igazán, hogy mosolyog. Boldog. – Probléma talán?
- Nem, sőt hízelgő. –
Mosolyog. Idejön hozzám és átölel. – És, tetszik amit látsz?
- Hm, foglyuk rá. – Sötét
árnyék suhan át az arcán. – De nem ez a legjobb szó rá. Majd, ha megtalálom a megfelelő
szinonimát megosztom veled. Amúgy – Terelem a témát. – mi jót találtál?
Leveszek egyet a polcról. A dobozon egy WC van. A termék neve pedig…
„Vizeltesd ágyba a Mardekárosokat! – Szintelen, ízetlen, vízben oldódó por”
- Ööö… oké. – Nyögöm ki.
Azt tudtam, hogy vannak ilyen termékek, de, hogy ebben a termékcsaládban (?)
na, azt nem. Fenézek Scorp-ra aki még mindi a dobozt tanulmányozza. – Vigyünk?
- SCORPIUS HYPERION
MALFOY! – Áú! A hallásomra még szükségem van! Scorp – gondolom a hanghatás és a
neve együtt ijesztő volt – megdermed, és félve fordul a „hang” irányába.
Unokanővére – és nem mellesleg Brutus gyengélkedőre
kerülésének fő oka – Samantha Zambini alig három méterre áll tőlünk.
Skarlátvörös haja vizesen lóg az arca körül, tekintete eszelősen mered Scorp
felé. – Ki mondta, hogy eljöhetsz otthonról?
- Anyu.
- És az kit érdekel? –
Sammal néha elszalad a Thesztrál. Néha szó szerint is, de ez nem ide tartozik.
Mondjuk az sem, hogy mennyire kiverte a biztosítékot a „családban” az új
hajszíne. Tipikus Malfoy-Zambini szőke haját úgy fél éve skarlátvörösre
festette. Brutus beárulta Sam-et a
szüleinek. Daphni és Astoria „aranyosnak” és „viccesnek” találta, Blaise vállat
vont, mondván „AZ ő haja, azt csinál vele amit akar”. A húga odáig volt érte és
követelte, hogy neki is fessék be olyanra a haját. Benji egyszerűen
összeborzolta, és közölte, hogy McGalagony-nak „tetszeni” fog – Mondjuk ezt
spanyolul mondta, úgyhogy Sam fordított, hogy értsük is. Draco véleménye
mindenkit meglepett. Először is közölte Sam-el, hogy jól áll neki ez a szín,
aztán meg azt mondta, hogyha valaki kritizálja érte ne is törődjön vele. Ööö…
oké. És végül, aki nagyon kiakadt – Brutuson kívül – az Lucius. Az idősebb –
mellesleg kopaszodó – Malfoy úr szinte remegett, amikor meglátta. Egy-másfél
órát üvöltött a Nagyteremben – mikor befejezte tapsot is kapott - de csak azért
mert BEFEJEZTE – amit ő elismerésnek vett – és át akarta festeni Sam haját.
Csakhogy Sam bájitallal színezte át a haját, nem festékkel, és az lepergeti a
festéket. Lucius őrjöngött, mi meg röhögtünk a terem szélén. Visszatérve a
valóságba. Sam úgy bámul Scorp-ra, hogyha tekintettel ölni lehetne hamu se
lenne belőle. – Azt kérdeztem, hogy mikor engedtelek el!
- Először is! Minek
kérdeznélek meg ? Másodszor, ha jól tudom Diamond-éknál voltál bulizni úgy –
Ránéz az órájára – 10 perccel ezelőttig.
- Először is, azért
kérdezd meg, mert semmi kedvem a besavanyodott nagyapádat hallgatni, csak azért
mert apám elrángat az üzleti megbeszéléseire, meg a húgomat, akit imádok, de
erre a hétre már bőven elég belőle. – Sam nagylevegőt vesz és beletúr a még
mindig vizes hajába. Végignézve rajta Scorpnak igaza volt. Fekete bikini felső,
fekete – a fürdőalsó mintájára átázott – rövidnadrág és vállra terített fekete
talár. Hogy nem sült meg??? – Az öcsém már megint nagyon szerelmes, meg
elfoglalt…
- Értjük!
- Értjük?
- Szia Sam! – Intek neki,
mire felém kapja a fejét. Szürkéskék szeme kikerekedik meglepettségében. –
Csodálkozom, hogy eddig nem vettél észre.
- Szia Lily. – Hebegi
zavartan. – Ööö… mi… izé… Mizu veled?
- Azon kívül, hogy
láthatatlanná váltam? Semmi érdekes. – Fejben gyorsan visszapörgetem az előbbi
kirohanását. Unatkozik otthon, nem akar a szüleivel lógni, a húgából elege van
és az öccse szerelmes. Na, itt a bökkenő. Ha Benji „nagyon szerelmes” akkor
menekülni kell a közeléből. De gyorsan. – Viszont, van egy ötletem, hogy tudsz
kiengesztelni.
- És, hogy?
- Átjössz hozzánk!
Pár másodpercig gondolkodik, majd rám kapja a tekintetét. Vigyorog
mint a tejbetök. Ilyenkor max 13-nak nézik, pedig most – kb. 3hete – töltötte a
15-öt.
- Mikor megyünk???
Samantha Zambini
- Ez most komoly?
Buli!
Oké, az elejéről.
A Klubház nappalijában ülünk. Lily és Stef már alszanak – Scorp
szerint négytől(!) fennvoltak. Miután ők elmentek lefeküdni Scorp és Al
összetrombitálta a társaságot. James kivételével – meg persze a lányokéval –
mindenki a nappaliban csoportosul.
Amit eddig megtudtunk:
1. Lily meg Loo – az unokatesójuk, valami
francia srác, asszem Vic tesója – szülinapja most lesz. 13 mind a kettő ergo,
meg kell ünnepelni.
2. Al megdumálta a szülőkkel, hogy , amíg
mi bulizunk – azaz 2 napig!!! – ők lelépnek valamelyik rokonhoz – gyanítom
Hermione és Ron a cél – így mi szabadon garázdálkodhatunk.
3. VAN
PIA!
4. Lily nem tud róla
5. Rose a főszervező
- Ez most komoly?
Rose sértődötten néz rám. Nem csoda, mert kicsit kiakadtam az 5.
ponttól. Rose mint főszervező? Mármint, bírom Roseit, jó fej csaj. Meg okos is.
Sőt, bulizni is tud, de a jegyzeteit – mármint az ötleteit – megnézve majd
eldobom az agyam. Pinata? Rózsaszín meg kék szalagok? Léggömbök? Mint a mugli
háromévesek zsúrjai. Tiszta hányinger.
- Sam van valami
ötleted? – Kérdez rá Scorp, miközben figyeli, ahogy Rose duzzogva félrevonul.
Biztos savanyúvolt a tökleve. Scorp vállat von, és visszafordul hozzám. Végre
egy kis figyelem. Már hiányoltam a reflektorfényt. Áú, ez még nekem is fájt! –
Mármint ötlet erre az egészre.
- Á, szóval… szervezzem
meg? – Bősz bólogatás. Szegény Rose, erősen leszavazták. – Akko valaki írjon.
Megvárom még Al elrohan
pergamenért meg pennáért. Merlinre 21. század, minek kell a penna? Oké, hogy a
„varázstásadalomban” ez a szokás , meg minden, de én ragaszkodom a tollaimhoz.
Összesen ét pennát vagyok hajlandó használni. A Black – Scorp egyik
Hippogriffje – tollából készültet és a főnixeméből. Salome - a főnixem – igen makacs. Csakúgy mint a
gazdája.
Közben Al visszatér a
szükséges kellékekkel.
- Akkor kell ennivaló,
meg töklé és…
Fél óra múlva a hullafáradt Al kezembe nyomja listát, majd csuklóját masszírozva levágja
magát Scorp mellé.
A lista a következő:
Édes13
Buli
1.
Kell
*chips, tökös derelye, sós és édes rácsa
*töklé, vajsör, narancs juice, cola, jégkása, whisky, pezsgő (licsis), vodka(James nem nyúlhat hozzá!!)
*fagyi – minden ízben
*Szalagok, díszek – Weasley Varázsvicc termékek – kizárólag zöld színben!
*Tiramisu torta- nagy méretű
*chips, tökös derelye, sós és édes rácsa
*töklé, vajsör, narancs juice, cola, jégkása, whisky, pezsgő (licsis), vodka(James nem nyúlhat hozzá!!)
*fagyi – minden ízben
*Szalagok, díszek – Weasley Varázsvicc termékek – kizárólag zöld színben!
*Tiramisu torta- nagy méretű
2.
Zene
*Dallistát írni
*Teddy hangfalait elökeríteni
*Laptopról CD-re írni a zenéket
*Hifit lecipelni az emeletről
* karaokét előkészíteni
*Popcorn!
*Dallistát írni
*Teddy hangfalait elökeríteni
*Laptopról CD-re írni a zenéket
*Hifit lecipelni az emeletről
* karaokét előkészíteni
*Popcorn!
3.
Egyéb
* Vendéglista
*Molly nagyi – a sütikhez
*Aznapra lefoglalni a szülinaposokat
*Jamest rávenni, hogy segítsen
*Ajándékokat megvenni!
* Vendéglista
*Molly nagyi – a sütikhez
*Aznapra lefoglalni a szülinaposokat
*Jamest rávenni, hogy segítsen
*Ajándékokat megvenni!
Bólintva nyugtázom, hogy minden megvan. Al arca egyből felderül, mikor felajánlom, hogy – jutalmul az eddigi „fáradozásáért” – csinálok forró csokit.
A konyhába érve „otthon” érzem magam. Nem a méretek miatt – bár
nincs nagy különbség, és ez lenyűgöző, mivel a Klubházban vagyunk… - és nem is
a felszerelések miatt. Ezek csak apróságok. Az
illatok, a fűszerek, az alapanyagok. Ezek miatt érzem otthon magam az
összes konyhában.
- Bocs a
viselkedésemért. – A hirtelen hangra összerezzenek. Nem hallottam, hogy bejön
valaki utánam. Ahogy kinyitom a szemem a szemem a hang bűnbánó gazdájával
találom szemben magam. – Nem kellett volna besértődnöm. Bocsi.
- semmi baj Rose. –
Mosolyodok el. Most komolyan ki tudna ellenállni ezeknek a könyörgő
kiskutyaszemeknek? – én kaptam fel a vizet.
A nappaliba
visszaérve már csak két ember társalog.
Rajtuk kívül mindenki alszik már. Megállunk az ajtóban – úgy, hogy ne vegyenek
észre – és hallgatózunk. Csúnya dolog, de ez van.
- Neked kéne velük
menni. – Lor hangja halk, de határozott. – Te vagy a pasija, nem én.
- Tudod, hogy te is
lehettél volna ugye?
- Scorp, nekem semmi
esélyem nála! Soha nem is volt.
Ezt a pillanatot
választom, hogy bemenjek.
- Forrócsoki! –
Mutatjuk fel a tálcákat Rose-al. – Bár kicsit több lett, de szerintem ez nem
probléma!
A fiúk mosolyogva vesznek le fejenként 3 bögre forrócsokit. Bár
nincs hideg, a kandalló mégis ég. Lekuporodunk elé és a tűz fényénél felidézzük
a tavalyi éb „Nagy bulijait”.
Egy órával később a fiúk
és Rose is eldőlnek mint a liszteszsák. Nincs értelme felkelteni őket. Merre lehetnek a plédek? Al hozott párat,
hogyha valaki fázik ne kelljen vacognia. A sötétben tapogatózva keresem a puha
anyagokat.
- Ezeket keresed?
Megdermedek. Nem, a
lefagyok jobb szó rá. Nem számítottam RÁ. Mármint, tudtam, hogy előbb vagy
utóbb úgyis összefutok VELE, de ha lehet választani inkább utóbb.
- Sam, ezeket keresed?
Háttal állok neki, nem akarok a szemébe nézni. De a hangjával
nem tudok mit kezdeni. Mély, mégis dallamos. Ha tehetném életem végéig ezt
hallgatnám. De nem tehetem. Azzal csak magamnak okoznék fájdalmat. Újra.
Érzem, ahogy meleg tenyere a vállamhoz
ér. Érzem, ahogy ereiben lüktet a vér. Érzem fűszeres illatát. Az emlékeim
feltörni készülnek. De nem! Nem engedhetem.
- Sam, ezeket keresed???
Igen azokat, nem kell
kiabálni bunkókám! Nem szabad megfordulnom, mert akkor bajban eszek. Mármint
nem szó szerint bajban, de rám nézve nem túl előnyös következményekkel járna.
- Samantha Zambini!
Erre már muszáj megfordulnom, mert a végén még felkelti a
többieket.
Háromra. Egy – megérett a
meggy. Kettő – csipkebokor vesző. Három – nem leszel a párom!
- Igen, ezeket! –
Mondom, még fordulás közben. Atya… Úr Isten! Merlinre… Nem gondoltam, hogy az
éjszaka közepén ÍGY néz ki. Kicsit gyűrött, kicsit nyomott de WOW! Pizsifelsőnek
– Jé! Szokott felvenni felsőt??? – egy egyszerű fehér pólót húzott, alsónak
pedig egy vörös-arany kockás térdfölé érő gatyát. Fekete haja szanaszét áll –
de még így is olvadok tőle!!! – szemei pedig mogyoró barnán csillognak. Merlin
ments, elájulok!
- Akkor tessék! –
Nyújtja felém a kisebb stóc plédet. Gépies mozdulattal veszem el, és igyekszem
elkerülni a tekintetét. Pontosabban venném el, de ahogy húzom, ő továbbra is
tartja.
- James, odaadnád?
- Mért kerülsz?
- Tudod, hogy utálom,
ha kérdésre kérdéssel válaszolnak!
- Odaadom, ha lent
maradsz belem beszélgetni.
Na, basszus. Nyugi Sam, gondolkodj. Beszélgetni akar. De annak
semmi értelme, ha lent felkeltjük a többieket. Egy életem, egy halálom!
- Beszélgessünk, de ne
itt., felkeltjük a többieket. – Válaszom
hallatán egy zokniba olvasztó mosolyt villant rám. Azt hiszi ez hatással van
rám?! Nos, jól hiszi… - Csak add ide azokat a nyamvadt pokrócokat mert Lor már
tiszta libabőr.
A lépcsőn felfelé mászva, már nem tűnik olyan jó ötletnek ez a
beszélgetés. Addig nincs semmi gáz, amíg rajtunk kívül valaki más is jelen van
a szobában. De most rajzunk ívül mindenki alszik.
Az ajtóm elé érve
megtorpanok, de benyitok. Egyetlen LÉNYEGES érv szólt amellett, hogy az „én”
szobámba beszélgessünk. Innen i tudom dobni, ha gáz van. Tőle már nem lenne
esélyem lelépni.
- Gyere be!
A szobámba lépve elkezdek vigyorogni. A Klubházba – ami ugye a
Potter gyerekek tulajdona – külsős eddig nem lépett be. Viszont az ÖSSZES
Tekerőnek van SAJÁT szobája. Még Lizzy-nek is, pedig óő még azt sem tudja, mit
takar a Tekergő név.
A szobámra visszatérve.
Mivel eddig nem jártam itt nem volt „berendezve”. Mármint volt benne egy
kovácsoltvas baldachinos ágy, Polcok, szekrények, íróasztal, tükör – tehát
alapfelszerelés. Mielőtt ide jöttünk volna haza kellett ugranom pár cuccért –
meg szülői engedélyért XD – és akkor Lil mondta, hogy másoltassam le pár cuccom
az itteni szobámba mert így e is tudom hozni, meg otthon is lesz. Így lett tele
a kedvenc posztereimmel, meg apróságimmal a „szobám”. De ami olyan nagyon
király az a színe. Skarlátvörös – pont mint a hajam – a polcok feketék ahogy a
kovácsoltvas ágy is. Teddy által sikerült „feldizájnolni” 3 hetes – ennyi van
még Augusztusból L - lakhelyem.
Levágódok az ágyra és
ledobom a pólóm. James megtorpan az ajtóban, a szemei szinte kocsányokon
lógnak. Ja, hogy ez félreérthető volt? Oké, leesett.
- Nem félreérteni! –
Szólok rá, mire megrázza a fejét – gondolom, hogy kitisztítsa. Beljebb
merészkedik, de még mindig engem néz. – Fürdőruha van rajtam ne bámulj!
Aha, ez nem hatja meg.
Pasi! Oké, hogy a legjobb haverom – Fred társaságában – de rá jobb szó nincs. A
szekrényemhez lépve előrángatok egy másik rövidnacit meg egy fekete alapon
ezüst csillagos trikót.
- Itt megvársz, amíg
átöltözök! – Rázom meg a mutatóujjam. Erre meg csak vigyorog. Freddel már
két-három éve reménykedünk abban, hogy egy icipicit benő a feje lágya és
megkomolyodik. Hát, mint tudjuk a remény hal meg utoljára. Ahogy benyitok a
fürdőbe – ami, ha jól tudom Vic eredeti szobájával közös – és nem túl nagy
meglepettséggel nyugtázom, hogy Vic fürdőcuccai hiányoznak. Ő természetesen
Teddy-vel „pizsibulizik” +18-as változatban. Fürdeni most nem fogok, majd
reggel. Uh, holnapra jó sok dolgunk van. Írni kell egy csomó levelet, meg
Al-nak kell egy kis pénzt kérnie a szülőtől. Itt lesz a buli, de díszíteni csak
akkor tudunk, ha Lil nem lesz itthon. Anyám, mit vállaltunk? Az a mázli, hogy
Molly nagyi már szombaton neki tud állni sütni. Szombat este, miután Lil
elaludt megcsinálom a Tiramisu tortát, az a buliig pont jó lesz. Ööö… Nem
hoztam be melltartót. James-hez nem megyek ki úgy, hogy nincs rajtam melltartó!
- James! – Szólok ki a
bezárt ajtón keresztül. – Kéne egy kis segítség!
- Igen?
- A második fiókban
vannak a melltartók. A fekete alapon fehér csillagosat beadnád?
Igen, ugyanolyan mint a toppom. Van néhány olyan melltartóm, ami
megy a felsőimhez.
- Tessék itt van! –
Nyújtja be a résnyire nyitott ajtón. – Lécci siess egy kicsit. Még MA szeretné
beszélgetni.
- Oké, persze sietek! –
Remélem aludni azért még tudok majd. Holnap lesz elég dolgunk.
Magamra kapom a melltartót – Dior márkájú, a kedvencem még
Párizsban kaptam. – meg rá a trikót. Kifésülöm a hajam és összegumizom
lófarokba.
- Kész is vagyok! – Lépek ki mosolyogva… az
üres szobába. – James merre vagy?
Semmi válasz. Ha beszélni akar mért lép le? Hát, ha akar majd
visszajön. Merre lehet az IPad-om? Jó táblagép, gyere a mamihoz! Megvagy!
Persze, hogy az íróasztalomra raktam. Ott soha nem keresném.
Lily-től tudom, hogy van Wi-Fi a házban. Ééés, csatlakozva!
Irány a facebook meg a twitter. Két ismerősnek jelölés, vagy 5 üzenet és 154
értesítés. Mindez egy nap alatt. Akkor nézzük:
Louis Weasley és Dominique Weasley. Vic kistesói. Ezeket visszaigazoljuk.
Akkor, levelek. Három Fred-től, egy Jazz-től és egy… Brutus? Ez mióta
ismerősöm? Na, mindegy. Mit írt Fred.
Fred Weasley
20 órája
·
Sam,
Jamie beszélni akar veled. Hívd fel, ha tudod. Oké, hogy megbántott, de
bocsánatot szeretne kérni! Csók <3
12 órája
·
Képzeld
James meg Lil valamin összekaptak. Jamie megsértette a húgát, Lil meg
pofonvágta. Eltört az orra, de sajnos Teddy rendbe hozta L Várom a
választ, remélem jól szórakozol Diamond-éknál! Na, majd írj. Csók <3
20 perce
·
Kaptam
egy sms-t, hogy te intézed a bulit! Írd le – ha lehet fb-n és ne bagollyal!!!
-, hogy mi kellene és összeszedjük. Csók <3
Na akkor a
beszerzés el is van intézve. Ezzel sem kell bajlódnom.
Jasper
Diamond
4 órája
·
Minden
rendben? Olyan gyorsan leléptél… Gondolom akkor holnap nem is jössz. Ha nem
csal a megérzésem vagy az unokatesóidnál, vagy a Weasley/Potter családnál
leledzel. Fred és James. Ők mindig fontosabbak nálam! Igen, elismerem;
féltékeny vagyok, megérzésem szerint jogosan! Csak akkor írj, ha nem valamelyik
„haveroddal” múltatod épp az időt. Csók <3
Akkor Jazz közelébe se kell menni egy ideig. Nekem csak HAVER,
neki több vagyok. Így járt.
Most ugrik a kentaur a vízbe!
Brutus
Lucius Malfoy
15 perce
·
Tudom,
hogy kikkel vagy! Az a szerencséd, hogy a Fidelius miatt azt nem tudom, hogy
hol. Az öcsémmel együtt k*rva nagy bajban lesztek, ha elém kerültök. Nem
lesznek mindig ott a „tekergők”, hogy megvédjék a hátsótokat tőlem! Samantha
ajánlom, hogy félj, mert van okod rá!
Már megint egy fenyegetés TŐLE. Ezekkel egyet tudok tenni,
elfelejtem. Eddig akárhányszor „rám támadott” ő kötött ki a gyenguszon. A
Tekergők – Akikhez ÉN is tartozom! – csak figyeltek, és az unokabátyámon RÖHÖGTEK.
- Mit nézel? – Hozza ráma szívinfarktust James. A válaszom nem
várja meg, lehasal mellém a szőnyegre. Kilépek a levelek közül és már ki is
jelentkeztem. – Ja, hogy nem nézhetem meg…
- Ezt a hisztis
hangsúlyt! A húgom – most múlt 11! – nem nyafog így! Kikapcsolom a táblagépem –
neki is kell néha aludni! – és miután sikerül hasra esés nélkül fölállnom,
elteszem a tokjába.
- Így ni! – Most, hogy
ez megvolt, jöjjön a kevésbé „vidám” rész. James felé fordulok, aki mé… most
már az ágyamon heverészik. Otthon érzi magát. Mondjuk, otthon is van. – Mit
szeretnél?
- Beszélgetni.
- James, ha nem vetted
volna észre, most is beszélgetünk. – Mutatok rá a az egyértelműre. Leülök az
ágyra Jamie-től a lehető legmesszebbi pontra. Nem szabad a „hatalmába”
kerülnöm, mert akkor azt csinál velem amit akar. – Szóval mit szeretnél?
- Mért kerülsz?
Ó, hogy az a… Menten leütöm. Az sem érdekel, ha a miniszter
előtt kell tisztára mosnom magam, ha cserébe úgy megverhetem, hogy az apja sem
ismer rá. Mért kerülöm? Ez, most komoly? Tudja ő, hogy mért kerülöm, ha nem,
akkor bunkó, de nagyon!
- Te is tudod!
- Csak azért? – Ezt a
kifakadást! Ő van megsértődbe, pedig nem én vagyok a hunyó, hanem ő. – Csak egy csók volt. Sőt inkább szájra puszi,
az jobb szó rá.
- James, lehet, hogy
neked CSAK egy csók volt. – Halkul
el a hangom. Ha gyorsan tépjük le a ragtapaszt az nagyon fáj, de gyorsan
túlesünk rajta. Szóval, akkor gyorsan és akkor csak rövid ideig fáj. – nekem
mást jelentett. Fájt, majd széttépett. Fred mondhatott bármit, el sem jutott az
agyamig. Egy dolog volt csak világos. Megcsaltál.
Ahogy kimondom, rögtön jobb lesz. Az igazat mondtam, mégis néma
csönd zuhan a szobára. Ő is tudja, én is tudom – meg persze Fred - , hogy ez
így történt. Mindez a szemem láttára.
- Bocsánat. – Töri meg
végül a csendet Jamie. Leküzdve a menekülési vágyat – nesze itt a Griffendéles
bátorságom, amit a süveg említett! – Belenézek a szemébe. Szomorúság és
megbánás tükröződik tekintetében. Tényleg… talán tényleg megbánta? – mit
tegyek, hogy megbocsájts?
- Komolyodj meg egy
kicsit! – Vágom rá csípőből. Válaszként James hitetlen tekintetét kapom. Oké,
értem. Ez így nem pont jó. – Másképp. Velem kapcsolatban ne legyél olyan mint a
suliban. Csak légy az igazi önmagad.
Az aki reggel első dolgaként a húgához fog rohanni, hogy BOCSÁNATOT KÉRJEN MINDENÉRT!
- Rendben.
Ezek után, csak arra emlékszem , hogy – eléggé bátortalanul –
megölel és egy akkorát ásít, hogy a boxere színét is látom. A száján keresztül.
Mivel ugyebár az ásítás fertőző én is rákezdek. És ez volt az a pont, ahol
bekéredzkedett hozzám éjszakára.
- Jó leszel? – Bólogat
és hanyatt vágódik. Rá a két párnára, úgy, hogy mellé még egy tűt sem lehetne
leejteni. – Akkor most te leszel a párnám? – Vigyorog és bólogat. Pizsi van
rajtunk és kinézetre hulla. Nem lesz itt probléma. – Maradsz nyugton és alszol.
Szóval így lett Jamie mellkasa a kispárnám a karja meg az „alsó
takaróm” ugyanis átkarolta a derekam, de még így is fáztam. Szóval ránk
terítette a pokrócot. És… alvás!
- Jó ejt! És szép
álmokat – Súgom neki félálomban.
- Neked is, és ha nem
mondod, akkor is veled álmodom. – Belepuszil a hajamba. Innentől tiszta KO.
****
Na, ennyi lenne. Wordben kerek 30 oldal.
Tényleg ezer bocs a késésért, de így is vagy 4 órába került, hogy begépeljem… a
felét.
Mi a véleményetek A Sam-James párosról? Meg úgy a többiről? XD
Véleményért, kritikáért
nem haragszom.
Kövi rész viszont csak 2HÉT múlva lesz – addigra begépelem +
szerkesztem, ja meg meg is írom a kövit J
Jó olvasást és Pusz
Lily
Egyhuzamban olvastam el az egészet és nagybetűsen IMÁDOM!!!!! Jó a stílusod, hatalmas HP fan vagyok, így jó volt olvasni. Ami viszont egy picit zavaró volt az a rettentő sok szereplő, azt se tudtam egy jó darabig, hogy ki kinek a kije. A másik pedig, hogy nagyon hasonlóak a karakterek. Nincsenek csak egyedi tulajdonságaik, ez főleg akkor érződik, mikor az ő szemszögéből írsz. De akkor is imádom. ÉS ne hagyd abba!!!
VálaszTörlés