3. fejezet

Zűrös indulás


Hangulathoz: Lady Gaga – Judas (bár lehet, hogy rövid lesz)

    - Nem egy évre megyek anyu!! – nyöszörgött Scorp. Mikor anyukája már azon gondolkodott, hogy mit felejtettek el bepakolni drága kisfiának.      – Remélem a könyvespolcot és az ágyamat nem pakolod már be. Nincs több helyem rá.

Lily és Albus gyorsan körbenéztek a kicsinek nem igen nevezhető szobán, melyen ugyan, látni lehetett a Malfoyokra jellemző rendet, de igencsak dominált benne Scorpius stílusa, bár ennek a dominanciának, igencsak nyoma veszett most, hogy a fiú holmiinak nagy része már 4 bőröndjében és persze a Roxfortos ládájában hevert.


   - De hát drágám! Nem itthonról indulsz ki a vonathoz, és addig is kell, hogy legyen ruhád, gondolom, nem ruha nélkül akarsz mászkálni. – itt gyorsan rápillantott Lilyre


Mikor már Scorpius minden holmia összecsomagolva a kandalló előtt hevert, Draco Malfoy lépett ki a kandalló zöld tűzéből. Arcából tisztán kiolvasható volt, hogy nem érti, mi folyik itt. Fiára pillantott aztán Albusra majd Lilyre megvetés és tipikus Malfoy álarc, volt látható az arcán, mély tiszta és palástolatlan undorral ötvözve.

   - Ezek mit keresnek a házamban? – kérdezte Draco feleségére nézve. – Megmondtam, hogy egy Potter sem lépheti át a küszöbömet! Megmondtam! – hangja már-már fenyegető volt, és lassacskán már az ordítás határán ált.

  Mikor senkitől nem kapott választ a kérdésére, csak vörösödött a feje a dühtől. Pár perces némaság után, már pattanásig feszültek az idegek, mikor Mrs. Malfoy megszólalt, mintha egy percre mindenki levegőhöz juthatott volna.

    - Mrs. Potter írt nekem egy levelet, melyben engedélyt kért, hogy Scorpius az utolsó hónapot az iskola előtt náluk tölthesse, mivel a gyerekei egész nyáron azért Rágták a fülét, hogy egy-két napot náluk tölthessen a nyáron. Így hát bagolyfordultával meg is üzentem neki, hogy természetesen elengedjük, és azt is csak helyeselni tudtam, hogy kitalálta, hogy együtt menjenek ki a pályaudvarra, csak annyit kértem, hogy találkozzunk a Roxfort Expressnél, hogy el tudjak búcsúzni az én negyedéves nagyfiamtól. – Mondta a hölgy. Ő nem olyan volt, mint a tipikus Malfoyok, ő kedves és érzékeny, mégis erősmarkú és határozott asszony volt.
    - Te! – Draco hangja egyre fenyegetőbbé vált. – Megengedted, hogy az Aranyvérű fiad egy egész hónapon át Potterékkel és a véráruló Weasleyékkel éljen együtt…

Mondta volna tovább is, de ekkor, hirtelen felindulásból Lily kiáltott bele az egyre elharapódzó vitába, hangja nem csak hogy mérges, de már-már Dracót is felülmúló utálattal keveredett, olyan hangerővel, hogy azt mindenki, aki a szobában tartózkodik, halja…

     - NE BESZÉLJEN ÍGY A CSALÁDOMRÓL! – harsogta a hirtelen beálló csöndbe. – SEMMI JOGA ÍTÉLKEZNI FELETTÜK! ÉN IS, TUDNÉ NEM EGY OLYAN DOLGOT FELHOZNI PÉLDÁNAK, AMI MIATT AZ EMBEREK MAGÁT HORDHATNÁK EL NEM TÚL SZÉP DOLGOKNAK! OLYAN ÍTÉLKEZZEN CSAK A MÁSIK FELETT, AKI MAGA BŰNMENTESEN ÉLT VILÁG ÉLETÉBEN!  - mikor észbekapott sem bánta, meg amit mondott, hisz teljes szívéből beszélt, sőt Malfoy még örülhet is, hogy a családja előtt ilyen választékos szóhasználatot mutatott be.

Miután Malfoy észbekapott már tette az ismerős gyors mozdulatot talárja felé, mikor a fia ezt meglátta gondolkodás nélkül szívből cselekedett. Mielőtt anyja, és legjobb barátja észrevehették volna Draco gyors, határozott és egyben megszokott mozdulatát Scorpius már ugrott is Lily felé, szerencsére a lány ott ált tőle alig egy méterre, most ő lökte, pontosabban szorította oda a lányt a falhoz, még éppen időben, egy hajszálnyival kerülté csak el, apja átkát. Egy teljes percig a szürke mégis meleg és a smaragdzöld hálával teli szemek egymásba olvadtak, abban az egy pillanatban háromévnyi elfojtott érzelem tört napvilágra Scorpius részéről. Biztossá vált számára, hogy mit érez egy bizonyos személy iránt…

Lily most ebben a pillanatban csak egy szót tudott kinyögni, de ezt teljes szívéből mondta: - Köszönöm!
Scorpius közben gyengéd alig észrevehető ölelésbe zárta őt, úgy hogy apja, anyja és barátja ezt ne vegye észre. De a lány észrevette a gyenge ölelést, és ha csak egyetlen röpke másodpercre is de viszonozta azt.
Dermedt csend zuhant a szobára kintről is csak a tenger zúgása szűrődött be. Albus és Mrs. Malfoy a Lily&Scorpius páros felé fordították fejüket, majd mikor megbizonyosodtak róla, hogy nem esett semmi bajuk Dracónak szentelték figyelmüket. Mikor odafordultak Dracónak résnyire már nyitva volt a szája, Mrs. Malfoy talán csak reflexből cselekedett; egy gyors pálcamozdulat és hozzá a bűbáj: - Protego – mint egy láthatatlan fal, úgy feszült köztük a pajzs, a nő arcán a meglepettséggel ötvöződött mérhetetlen haraggal.

Albus arra gondol, hogy ha menni akarnak, most kell cselekedniük, hisz, a pajzs sem tart örökké, így hát intett Scorpius-nak, és úgy látszott a fiú értette a jelet, hiszen csak egy kérdése volt:
- Hová?
Albus megint gondolkodóba esett, otthon még nem éghet a tűz, hisz az lehetetlen, hogy Jamesék már odaértek volna, hisz Mio megígérte, hogy el hoppanálja őket a Potter rezidenciára. A Minisztérium biztos, hogy nem jó hely… Mióéknál se lenne jobb, hisz azt mondta, hogy hét órára otthon lesz, hogy el tudja fuvarozni a többieket, aztán begyújtja a tüzet és megy haza. De ki van otthon, hiszen még csak 18:30-van. Ki az, aki nem jár dolgozni, napi szinten és otthon van egész nap és... Meg van! Hát persze! A nagyi! Ő mindig otthon van!

- Az Odúba! – kiáltotta vissza a választ. Scorpius bólintott, majd odafordult édesapjához, és édesanyához, édesapja meredten nézte a Lilyt védelmező fiát (aki hátát a lánynak vetve, takarta őt még most is, mikor a pajzs ott húzódott a szoba közepén) és csak ennyit suttogott: - Nem! Az lehetetlen! Nem! – édesanyja viszont mosolygott, amikor feléjük nézett, ő is megszólalt, de erősebb, boldogabb hangon, mint férje: - A te döntésed! – hagyta rá fiára. – De most siessetek! És ha megérkeztetek, kérjétek meg Ginny-t, hogy küldjön nekem egy patrónust.

- Na, figyelj – vette át a szót Albus. – Előre küldjük, a ládádat aztán mindenki magához vesz egy-egy bőröndöt, majd az Odúba átbeszélünk mindent! Lily megy elsőnek, aztán te és a végén én!
- Nem! Lily nem fog egyedül menni! – jelentette ki Scorp. – Majd én elkísérem!
Albus egy pillanatig csak meredt rá, aztán bólintott és nekilátott elcipelni a kandallóig az utazóládát. Lily aki eddig meg se mozdul, most megveregette a fiú hátát, aki erre megfordult, ekkor belenézett a kérdésekkel teli értetlen szemekbe. Lily nyílván nem értette, hogy mi folyik itt, de Scorpius kiolvasta a kérdést a Smaragdzöld szemekből.
   - Elmegyünk a nagymamádhoz, hogy biztonságban legyél, aztán majd – itt kisimított Lily arcából egy kósza tincset – átmegyünk hozzátok és ott megbeszélünk mindent.

Lily bólintott, majd körbenézett a szobában, beszélgetésüket senki sem hallhatta, hisz Draco a feleségével beszélgetett, Albus pedig a láda elküldésével foglalatosodott.

   - NA, ezzel megvolnánk. Indulhattunk!– rikkantotta Albus, mikor húgára nézett elmosolyodott, és folytatta. – Jól van, menjetek ti ketten! Húzzunk, éhes vagyok!
   - Komolyan mondom, mintha a nagybátyádat hallanám! – nevetett először Scorp majd Lily is.
Aztán együtt elindultak a kandalló felé, Lily szórt egy kis zöld port a tűzbe, belépett és magával húzta Scorpot is. Mikor már indulásra készen álak a fiú még gyorsan anyja felé fordult.
   - Köszönünk mindent anyu! Majd üzenünk!
Lily ekkor kimondta az úti célt:
Az Odú


Megkezdődött a szorító forgás, mikor végre levegőhöz jutottak, Molly Weasley konyhájában találták magukat, az említett már a kandalló előtt ált, kezében egy ócska, ütött-kopott órával.
   - Láttam, hogy jössz, pontosabban jöttök! – mondta Molly, meglepte, hogy a füstből nem egy, hanem két alak bontakozik ki. – Szerbusz Scorpius! Nem vártalak titeket ma este, a Bátyáid nem jönnek? – kérdezte most unokáját - Albus mindjárt itt is… – porfelhő támadt a kandalló felöl, és ekkor kilépett Albus is kezében két bőrönddel – meg is jött! – jelentette ki Lily
Szia, nagyi!– köszönt Albus. – Megjött az utazóláda?


Molly bólintott, majd betessékelte a fiatalokat a nappaliba majd részletes beszámolót követelt, és a gyerekek készségesen beszámoltak mindenről. Mrs. Weasley persze nagyon felháborodott, miután befogta segíteni a gyerekeket félrevonult kötögetni, mondván, hogy Ginny és Harry csak fél óra múlva végeznek a munkahelyükön. Végül hét előtt tíz perccel Molly bevonult az ebédlőben mozgolódó gyerekek közé.

- Na lassan értesíteni kéne az én áldott jó kislányomat, a történtekről. – Albus és Lily értetlen arcát látván hozzátette. – Ha apátoknak szólnék,még mielőtt anyátok értesítené Mrs. Malfoyt abból akkora botrány lenne, hogy ne adj Isten két újabb taggal bővülne az Azkabani foglyok listája. Apátok olyan dühös lenne, hogy menten széjjel átkozná Dracót, aki persze rögtön viszonozná azt! Nem, ezt nem! Azt nem fogom engedni, hogy apa nélkül nőjetek fel! – ezt már Scorpiusnak is mondta. – Na de lassan indulnotok kellene haza! – pálcát rántott és elmondta bűbáját. – Expecto patronum – a ezüstös alak elsuhant a levegőben.  – Most pedig asztalhoz!

A vacsora, mint mindig ha Molly Weasley főz isteni volt, már éppen a desszert lebegett az asztal felé, mikor egy ezüstös ló futott át a nappalin, be az ebédlőbe. Majd mikor odaért a gyerekek fölé, kinyitotta száját, Ginny dallamos, bár aggodalommal teli hangján kezdett beszélni:

Köszönöm, hogy szóltál anyu!
Nekem még egy tíz percig edzésem van,
De Harry most végzett egy perc és ott van
A gyerekekért, de azért magyarázatot várok, majd
Puszi és ölel Ginny


Pár másodpercre rá betoppant az említett bébi csősz jelölt is…




Következő fejezethez:
 Háát. Annyit mondok, hogyha elolvassátok, megtudjátok, hogy mi volt benne. XD. Bocs, de nem tudok mit írni hozzá…

Ja! És komikat!! Amennyit csak lehet. Ha jót kapok, megköszönöm, ha rosszat kiküszöbölöm. XD
 Kéthét múlva friss!

www.divaszepseghaz.eoldal.hu

Ha fodrászhoz mennél de nem tudod hova, akkor itt a helyed.