2. fejezet

2. fejezet

A vásárlás MEGKEZDŐDÖTT!

A hármas már majdnem elérte Madam Malkin talárszabászatát mikor Lily hirtelen irányt váltott, mire a fiúk megtalálták őt az egyre növekvő tömegben, már az új kicsi, de meghitt hangulatú cukrászda kirakatának nyomta arcát…

- Kikér sütit? – a kérdés Albus szájából hangzott el. – Szerintem George nem bánná ha emiatt később érnénk oda. Persze azt nem kell tudniuk, hogy pontosan miért is késtünk, nem?

- Nekem jöhet! – felelte gondolkozás nélkül Lily.

- Albus elfelejtettél valamit! – mondta a lány az előbb látott felelőtlen boldogságnak nyoma veszett Lily arcáról. – Apu azt mondta, hogy odaadta a pénzt Jamesnek, és azt is mondta, hogy első utunk a Gringottsba vezessen.

Albus arcán is látszott, hogy rájött mit magyaráz neki a húga.

- Mielőtt megszólalnátok, közlöm, hogy az volt megbeszélve, hogy legközelebb én hívlak meg titeket valamire. Nehogy azt mondjátok, hogy nem gondoltátok komolyan! – itt egy kicsit fenyegetővé vált Scorpius hangja és arca.

Végül úgy döntöttek a sütizést a talárvétel utánra hagyják… Főleg, hogy Scorpius közölte, hogy a talárok árát majd a Gringottsnál megadják neki.

*

- Szerintetek ez, hogy áll? – kérdezte Lily a fiúkat, miután már vagy a hatodik talárt próbálta fel. – Nem lenne jó ötlet, ha felpróbálnék néhány estélyit is?

A fiúk apró fejmozdulatait igenlő válasznak nyugtázta. A fiúk már unatkoztak, hisz nekik már rég megvoltak a talárjaik. Éppen arról folyt köztük a szó, hogy miért rendeznek már megint Karácsoni bált egy héttel karácsony előtt:

- Szerintem akkor is hülyeség az egész! – felelte Albus. – Mi a fenének ez a nagy puccparádé?

- Örülj neki egy héttel korábban lesz vége a tanításnak, ez megér annyit, hogy…

De hogy mi az már nem derült ki. Albus nem értette barátja viselkedését, Scorpius előrefelé meredt mintha egy mágnessel vonzanák arra a tekintetét. Albust érdekelte mit bámul annyira legjobb barátja arra fordította hát fejét amerre Scorpius elnémulásának okát sejtette. Az, amit látott még neki is kaján mosolyt csalt az arcára. Scorpius tekintete Lilyn akadt meg, a lány gyönyörű mégis nagyon visszafogott és egyszerű estélyit viselt, a mályvaszínű alap eléggé éles mégis elegánsütközést mutatott szem és haj színével, az alapon lila gyöngyökkel apró minták, feltehetően picike virágokat voltak hímezve.

- Szerintetek ez jó lesz? – kérdezte a lány a fiúk mosolygós mégis bamba képét látva  kicsit mintha elbizonytalanodott volna – Volt még egy ruha, ha szerintetek az jobban állna, akkor felpróbálom azt is…

A fiúk némán jelezték, hogy nehogy lemerje venni ezt a ruhát. Mikor végül tizenöt perc múlva már kezdte unni, hogy bátya és annak legjobb barátja le se tudja venni róla a szemét, odament Madam Malkinhoz, megköszönte a sok segítséget és türelmet. Mikor visszabújt mugli ruhájába és kilépett az öltözőből Scorpius éppen fizetett.

- Na, ezt is letudtuk! – jelentette ki Scorp. – Oó! Máris késésben vagyunk, mi lenne, ha egy hét múlva ugyanekkor ugyanitt ennénk egy süti?

Már kint állta az üzlet előtt és élvezték a finom délelőtti simogató napsugarakat.

- Elolvastad már a levelet? – Scorpius arca arról árulkodott, hogy nem tudja, beszélgetőpartnere mit hord itt össze. - Nem adtad oda neki?Anyu teljesen kiakadna, ha látná, hogy a kedvenc fia mit el nem felejt. – Albus bamba arckifejezését látva elcsodálkozott. – Al a levél! Anyu direkt neked adta nem pedig Jamesnek!

Albusba mint a villám úgy csapott a felismerés, elkezdett kotorászni a zsebében és végül meg is találta amit keresett, egy gyűrött, pergamenből készült kis levelet.

- Ezt anyukám küldi neked. Azt mondta minél hamarabb olvasd el. Mondjuk….. most rögtön.

Scorpius kibontotta a gyűrött kis levelet és magában olvasni kezdet:

Kedves Scorpius!

Remélem az én áldott jó gyerekeim még időben átadják neked a levelem. Azt reméltem, hogy a következő egy hónapot nálunk töltöd, és innen indulsz ki a családunkkal a

King ’ s Cross pályaudvarra, gondoltam, hogy a fiaim anélkül is beleegyeznének, hogy megkérdezem őket, főleg, hogy egész nyáron azt kérték, hogy a felújítás utáni időt nálunk tölthesd hisz, tudod (legalábbis gondolom, tudod)  a házunkat nemrég ujjították fel és persze tágították is még néhány szobával. Remélem, elfogadod a meghívásunkat. A szüleid miatt nem kell aggódnod nekik is írtam egy levelet és részükről rajtad múlik a dolog, ők elengednek. Ha elfogadod a meghívást, akkor Teddyvel és a többiekkel gyere te is hozzánk. Innen hazamehetsz és összepakolhatod a szükséges tárgyakat. Kérlek, fontold meg a válaszodat!

Szeretettel ölel

Ginny Potter

Scorpius nem akart hinni a szemének. Nagyon örült hisz attól függetlenül, hogy ő Mardekáros, a legjobb barátai mégis Griffendélesek.

-  Na, mit ír? Ha? Ha? – kérdezősködött Lily. – Hahó Scorp! Itt vagy??

Miután nem kapott választ, hisz a fiú mintha Baziliszkusz szemekbe nézett volna, ledermedt, kikapta kezéből a levelet és gyorsan (mint ahogy Rose szokott) olvasni kezdett, mikor Scorpius ujjra észbekapott már a falnak dőlve áll, pontosabban igyekezett nem hanyatt esni, mert mint a derül égből a sárkány úgy ugrott rá a lány, és borította neki a falnak! Albus aki nem teljesen értette, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót elképedve ált, hisz elég félreérthető helyzetben látta éppen legjobb barátját és húgát: Lily Scorpius nyakába akaszkodva ált, miközben, a fiú hátát a falnak támasztva mosolygott és mielőtt Lily egyensúlyát vesztve hasra eshetett volna gyorsan átkarolta derekát, így éppen hogy megtartva a lány testét. Lily ezt egy őszinte mosollyal hálálta meg neki, majd mikor Scorpius éppen elengedte volna Lily-t gyorsan szorító ölelésben részesítette őt.

- Ühm-ühm! – krákogott Albus. – Én is itt vagyok!

Mikor Lily ezt meghallotta fejét hátra fordította és úgy nézett Albusra hogy az már felért egy súlyos testi sértéssel.

- Olyan, vagy mint Ron! Vagy mit ne mondjak James is néha úriember hozzád képest! Amúgy meg kérlek, ne érts félre mindent! Nesze olvasd el! – kiengedte öleléséből Scorpiust és átadta bátyjának a levelet. Albus érdeklődve kezdte el olvasni, nem olyan gyorsan és nem is olyan reakcióval, mint húga. Mikor elért a levélvégére arcán hatalmas boldog mosoly volt található. Olyan, amit családja egész nyáron nem láthatott az arcán, amit csak legjobb barátja, bizalmasa, és szárnysegédje csalhatott az arcára, igaz, örömteli és mindenekfelett felhőtlen, bár agyában ott motoszkált egy furcsa boldogító mégis a legfelsőbb fokig bizarr gondolat, húga előbbi reakciója alapján, de a mostani boldogságot  nem akarta tönkretenni azzal, hogy elgondolkozik rajta, így hagyta, hogy szépen lassan kimenjen a fejéből és átvegye helyét az öröm.

- Ezt tök jó lesz! – Lelkendezett Al. – Figyu! Tudod, most újítottak fel nálunk egy csomó szobát, de ha akarod, megkérhetjük anyuékat, hogy hagy aludj az én szobámba, ugyanis Lilynél Rose fog aludni Jamesnél Hugo, merthogy csak ő tudja lenyugtatni az én drága bátyámat, ha rájön a rendbontás, Teddynél pedig a barátnője Vic fog aludni. Igen mi is meglepődtünk mikor bejelentették – mondta Scorp elképedt arcát látva.– Gondolj bele apám mit szólt hozzá, hogy a felesége bátyának a lánya az ő keresztfiával kavar, úgyhogy kijelentette, hogy még csak Teddy nagykorú, úgyhogy egy-két pálcaintéssel elintézte, hogy apa hálószobája mellé költözzenek és, hogy az ő hálójuk körül kettős Dissaudio-bűbáj legyen.

*

- Na, végre megjöttetek! – hallották már a bolt bejáratánál George hangját. – Mi van ez a jómadár – bökött itt unokahúga felé – intelmem ellenére elkóborolt?

A fiúk elfojtottak egy röhögést, mivel tudták, amint beérnek a Roxforba, széjjelátkozná őket a kedves aranyos ártatlan Lily.

Ekkor Rose lépett a boltba:

-Sziasztok! – köszönt vidáman – Apu most rakott ki. Bocs, hogy elkéstem, csak elaludtam.

Majd hosszas szóváltásba keveredet Lilyvel.

***

Mikor már megvettek minden szükséges holmit az Abszol Úton, és persze jól megrakták zacskóikat, zsebeiket a Weasley Varázsvicc vállalat termékeivel, éhesen és fáradtan zuhantak le egy fagyizó teraszára.

- Ki tudja, hogy hány óra van? – kérdezte pár perc csendes zihálás után James. – Lassan kéne hazamenni. Sajna! Jó volt a mai ökörködés! Kár, hogy haza kell menned haver. – nézett Scorpra, mire Hugo és az ő kivételével a többiek röhögni kezdtek. – Na, most mivan? Min röhögtök??
 Scorpius ránézett Albusra és Lilyre, majd megszólalt:

    - Sajnos…. Még jó pár napig ki kell bírnod engem, mielőtt felszállunk a Roxfort Expressre – Mondta a fiúnak széles mosollyal az arcán. – Nagyon sajnálom haver! Lehet, hogy egy hét múlva már azt fogod kívánni bár, hazamennék már….

James tőle teljesen szokatlan módon szóhoz sem jutott, már percek óta meg se szólaltak, Lily már nagyon unta magát és a fagyija is elfogyott így felvetette, hogy ne várják meg míg Teddy elindul értük, menjenek el Scorp cuccaiért majd a Potter rezidenciára…

- De nekünk Hugoval még haza kel mennünk a cuccainkért – mondta Rose már-már panaszosan. – Nem akarok egyedül menni…A ládámat is el kell hoznom, mert kiderült, hogy mi is tőletek megyünk a Roxfort Expresszhez. James! Ne akarsz velünk jönni? Hugo amúgy is meg akarta neked mutatni még ma, hogy mit kapott szülinapjára, csak nem hozhatja még ki a szobájából. NA? Légyszííííííííííí! – Rose ezeket a szavakat, már Jamesnek intézte, s közben a Rose-féle boci szemeket is bevetette nagybarna szemein.

Hosszas szóváltás után végül James belement, hogy elmegy Rosezal és Hugoval, ha George el hoppanálja őket, merthogy Mio megígérte, hogy Potterékhez átviszi a gyerekeket, de még korán volt ahhoz, hogy ő otthon legyen. Eközben Albus és Lily Scorpiusal mennek és az ő cuccait hozzák el Potterékhez, majd szólnak Harrynek és Ginnynek, hogy a vásárlás letudva és megkérdezték, hogy mit kell estig még megtenniük (beágyazás, főzés, takarítás)

Elbúcsúztak és mindenki indult, a James-Rose-Hugo páros vissza Geordzshoz a boltba, a Scorp-Lily-Albus páros pedig a Foltozott Üstbe, hogy eljussanak a Malfoy kúriába.