1. Fejezet

1.fejezet

Az Abszol Úton

Augusztus volt, már-már tikkasztó meleg, főleg a korai időponthoz képest. Az Abszol Út kihalt volt, ami nem is csoda hisz alig múlt hajnali hat. Így hát elég feltűnő jelenségnek számított az ott tartózkodók körében, az a tejfölszőke hajú 13-14 éves fiú, aki szinte félpercenként csuklóját fixírozta, arcából, mint egy könyvből kiolvasható volt, hogy nincs ínyére a percek lassú vánszorgása.

­   ­-Albusék mindjárt itt lesznek – mondogatta magának. – Négy éve ismerem őket nem szokásuk késni. Biztos csak Jamesszel van probléma, mint mindig. Alig várom már, hogy megjöjjenek, annyi mesélnivalóm van. – mondogatta, de hangja arról árulkodott, hogy az utolsó mondattal, azzal, hogy azért szeretné látni őket, hogy mindent elmeséljen nekik csak magát próbálta győzködni…..

Ekkor ezüstös derengés támadt a reggel felkelő napjában. Egy ezüstös, farkas alakú patrónus kinyitotta száját, és Ted hangján elkezdett beszélni: - Tudom, hogy megígértem, hogy veletek megyek, de Vic-kel közbejött valami és be kell kísérnem őt a minisztériumba, úgyhogy tíz perc múlva kirakom a Foltozott Üstben a többieket, de ha erről egy szót is szólsz, Harrynek soha többé nem kell majd felszállnod a Roxfort Expresszre! 10 perc múlva a Foltozott Üstnél, ne késs!!

Ezzel a patrónus szertefoszlott.

- Szóval egy nagykorú letudva! Szuper! - gondolta magában. - Így már csak Jamest kell elintézni és nem marad idősebb felügyelőjük, de mivel nem varázsolhatnak, ez az ötlet, csak egy reményvesztett ábránd marad. Sajnos... - fújt egy nagyot, rápillantott órájára, és úgy döntött ideje elindulni.

Mivel az előzetes megbeszélések szerint a Gringotts elé hoppanált volna a csapat az Abszol Út 45-re, ezért jó ötletnek tartotta, hogy még időben elinduljon, hisz annyira azért félt Teddy Remus Lupintól, hogy ne merjen elkésni, főleg, hogy 5 perc alatt akart megtenni egy 8-10 perces utat. Mire odaért az átjáró mozgolódni kezdett - Épp időben - ujjongott magában. - Nem késtem el!

Mikor megnyílt az átjáró egy pillanatra csalódottság érzése fogta el, de közben hihetetlen, és régen tapasztalt öröm járta át minden egyes porcikáját, de mégis mintha valami hiányzott volna, hirtelen nem tudott rájönni, hogy mi, mivel egyszerre, ugyan abban a pillanatban több dolog is történt.

- Scorpius! - Albus megszorította a kezét. - Végre! Annyi mesélnivalóm van! - Albus végre elengedte a szorítást, de arcán örömteli mosoly ólálkodott.

- Helló! - szolt oda neki a Hugo-James-Teddy hármas. Aztán Hugo kihasználva a kínálkozó alkalmat, le is lépett a kviddicsbólt irányába. - Na nekem most mennem kell Vic már vár engem! - mondta Teddy, már fordult volna az átjáró irányába, mikor Scorpius gyors áttekintést tett a társaságon, gyorsan mielőtt Ted eltűnhetett volna, megszólalt:

- Nem úgy volt, hogy - Ekkor Albus felé fordította fejét - a húgod is eljön?? Nem azt mondtad - mondta a kelleténél kicsit több éllel a hangjában, amit közben suttogóra fogott, hogy csak Albus halja őt - megígérted, hogy őt is elhozod, tudod, hogy tavaly volt egy kis félreértésünk! - Ekkor felrémlett egy kép aztán még egy és még egy, egyszer csak olyan gyorsan forogtak a képkockák, hogy már-már egy videó lett belőlük: Egy sötét folyosón haladtak éppen Jamesszel és Albusszal (Hugo kivételesen nem tartott velük mert McGalagony töltötte az estélyé büntetőmunkán)  éppen  a kviddics kupa sorsáról értekeztek, hogy vajon melyik házhoz  kerül az idén, késő volt már, ha Friccs rajtakapja őket, hogy ilyenkor kint császkálnak, minimum egy-két hét büntetőmunkát kapnak. Így hát, hogy nehogy összefussanak a gondnokkal félrehúzták az egyik faliszőnyeget ami mögött, egy titkos folyosó szakasz volt elrejtve, mikor félrehúzták azt, még mit sem tudva, zavartalanul nevettek, az idő a percek felgyorsultak, mire felfogta mi történik, már késő volt, mikor körbenézett, egy arcról ismerős, de névről ismeretlen Mardekáros feküdt elkábítva, tovább fordította  fejét egyik oldalán  Albus ált még mindig előreszegezett pálcával, fejét ide-oda forgatta a Mardekáros és közte. Balján James ált de nem a tőle megszokott erős, magabiztos testtartásban, most is erősnek tűnt, de kezei közt mint, egy féltet kincset, úgy szorongatta zokogó, remegő kishúgát: Lily későbbi beszámolója alapján, a Mardekáros Százfűlé főzetet használt, hogy átváltozzon Scorpiussá, és így kezdtek el beszélgetni, ekkor valami miatt a fiú pálcát szegezett Lilyre és megfenyegette őt, azt mondta, hogy meg kínonozza testvéreit és unokatestvéreit is ha nem adja oda neki a Tekergők térképét, melyet Harry ebben az évbe a másodikos lányára bízott. Lily azt hitte, hogy Scorpius akit már 3 éve ismer, teszi ezt vele, de mikor a Százfűlé főzet hatása elmúlt és visszaváltozott egy ismeretlen Mardekárosság Lily azzal gyanúsította meg Scorpot, hogy rá akarta tenni a kezét a térképre ezért küldte rá a másik fiút…..

Percek telhettek el… Albus és James a vállát rázták és a nevén szólongatták őt. Gyorsan megrázta a fejét és ismét megszólalt, de sokkal nyugodtabb, lágyabb hangon:

- Ő miért nincs itt? Azt mondtad, hogy megoldod, hogy eljöjjön veletek! Tudod, hogy a tavaly év végén történtek után nem ált szóba velem! És azt is tudod, legalábbis remélem, hogy tudod, hogy nem én voltam és, hogy sose tennék ilyet a húgoddal!

Bár nem vették észre, de Ted még mindig ott ált, hallgatta a „beszélgetés”. James és Albus csak álltak és egymás szemébe néztek, ekkor megjelent a Kviddics boltból kifelé tartó Hugo is, aki nem érthette, hogy ki vagy mi okozhatta a tapintható feszültséget a levegőben.

- Szerintem üljünk be egy kicsit a Foltozott Üstbe, és várjuk meg a húgomat is – Javasolta James. – Figyu anyu azt mondta, hogy nemsokára küldi utánunk Lilyt.

Már fordultak vissza és Teddy épp közelebb akart lépni az átjáróhoz, hogy megnyissa azt.

Albus már elkezdte mondani, hogy mi van Lilyvel.

- Anyu azt mondta, hogy Lily jön csak volt egy kis problémája, ezért nem velünk jött. – hangja egy icipici izgalmat rejtett. – Ő Hopp-porral fog jönni, egy fél perc és itt is kell lennie.

Nyílt az átjáró, de nem Ted nyitotta az világosan látható volt, egy vörös villanás, a következő pillanatban Scorpius már Lily szoros ölelésébe zárba ált az Abszol Úton, teltek a percek, de a lány nem akart engedni a szorításból és csak egy mondatot hajtogatott, suttogva, hogy csak a fiú halja, de ez nem sikerült, mivel szó szerint  rávetette magát Scorpiusra bátyjai gyorsan elkapták a fiú vállait, mert szinte biztos volt, hogy feldőlnek, így Ők is hallották, mit csak egyetlen fülnek szán:

- Meg tudsz bocsátani nekem? – perceken át csak ezt az egy mondatot hajtogatta. Közben Ted már nagyon türelmetlen volt, indult volna Vic-ért. Egyhelyben toporgott, arcán láthat volt, hogyha Lily nem engedi el egy percen belül Scorpiust, ő maga rángatja le róla a lányt, hogy végre elindulhasson. De ekkor Lily engedett a szorításból, most felnézett a nála majdnem két fejjel magasabb fiúra. Scorpius tudta, hogy mit kéne válaszolnia, már a nyelve hegyén volt, de ekkor belenézett a gyönyörű reménytől sziporkázó smaragdzöld szemekbe. Bár a lány arcán a remény dominált és szemében könnycsepp csillant, de az a  hívogató zöld szempár mosolygott. Mikor Scorpius végre megtalálta hangját, most ő ölelte át a lányt és suttogta a fülébe: - Rád senki nem tudna haragudni, még ha ez lenne az életcélja akkor  se sikerülne senki élő ember fiának.

Végre helyre állt a béke a régi jó barátok között.

- Bocs, hogy késtem. - Fordult Lily most már a többiek felé – de nem találtam a pálcámat, pedig be kéne vinnem Olivanderhez.

- Ezt gyorsan megoldhatjuk – felelte Ted – de aztán rohannom kell. – itt felemelte pálcáját: - Invito Luna pálcája! Ouch! Ezt mér kaptam? – Nézett „húgára” Lilyre Ted. – Miért rúgtál bokán? – Értetlenség és érdeklődés, ez a páros vált láthatóvá arcán.

- NE HÍVJ LUNÁNAK – Ordította a lány teli torokból.
   - Mi történt??? – mindenki hátrafordult. A hang gazdáját keresve. Meglátták a feléjük rohanó George Weasleyt – Kiabálást hallottam, és a hangban – itt gyorsan kőrbenézett, mikor megbizonyosodott róla, hogy se Rose, se a többi Weasley lány nincs a közelben folytatta – kedvenc unokahúgom hangját ismertem fel! – mondta, most már vigyorgott – Ki akart megkínozni? Olyan hangosan kiabáltál, hogy az Abszol Út 93. alatt is lehetett hallani.

Nyílván választ várt unokahúgától, de az csak mordult egyet és szúrós tekintettel meredt Tedre, csak ennyit nyögött ki: - Majd Ő elmondja! – bökött az említett felé.

- Lunának mertem őt szólítani, elfelejtettem, hogy csak egyeseknek – itt az Albus-Scorpius kettősre nézett – engedi meg, hogy így hívják őt. NA nekem most mennem kell. Csáó!

Ezzel eltűnt az átjárón át.

- George! Ugye bemehetünk a Varázsvicc boltodba is?  - Kérdezte izgatottan Hugo

- Ha hoztatok rá pénzt! – kacsintott George, mikor meglátta unokaöccse elszomorodott arcát. – Nyugi csak vicceltem,a nagybátyátok vagyok, ami kell azt vesztek le a polcokról, csak aztán, ha kérdezik, hogy honnan van, akkor reklámozzatok egy kicsit – mosolygott. – Te meg – nézett Lilyre – állj le a pasizással, mert a húgom teljesen kiakadt már és közölte, hogy ha ilyen volt kamasz korában, akkor már érti miért akadt ki rajta olyan sokszor anyánk.

- Közölném, hogy még év vége előtt szakítottam Dean Finnigennel – gyorsan terelte a szót mielőtt James megszólalhatott volna. – Hogy intézzük a vásárlást? Nekem kellene egy új talár, meg egy dísztalár vagy estélyi. Úgyhogy… hol találkozzunk, ha végeztünk?

- Nem mész egyedül, minimum ketten mentek, főleg, hogy – most végigmérte szemével Scorpiust és Albust – szerintem nem csak neked kell új talár. Hugo és, ha jól gondolom, James bejön hozzám, a boltomba, aztán ha végeztetek Madam Malkinnál ti is bejöttök hozzám. Punk-Tum! – jelentette ki George, szembeszállást nem tűrve. – Egy óra múlva nálam a boltban. – most Lily felé fordult. – Ha elcsatangolsz, elintézem, hogy szeptemberig te végezz minden házimunkát nálunk és persze nálatok is, és persze szobafogságra is számíthatsz!

Így hát Albus Lily és Scorpius Madam Malkin Talárszabászata felé, míg James Hugo és George a varázsvicc vállalat felé vették útjukat.

 PLease!! KOmikat!! LÉgísziii... Számít mindenki véleménye, rossz is jó is!!