2. fejezet

2. fejezet

A vásárlás MEGKEZDŐDÖTT!

A hármas már majdnem elérte Madam Malkin talárszabászatát mikor Lily hirtelen irányt váltott, mire a fiúk megtalálták őt az egyre növekvő tömegben, már az új kicsi, de meghitt hangulatú cukrászda kirakatának nyomta arcát…

- Kikér sütit? – a kérdés Albus szájából hangzott el. – Szerintem George nem bánná ha emiatt később érnénk oda. Persze azt nem kell tudniuk, hogy pontosan miért is késtünk, nem?

- Nekem jöhet! – felelte gondolkozás nélkül Lily.

- Albus elfelejtettél valamit! – mondta a lány az előbb látott felelőtlen boldogságnak nyoma veszett Lily arcáról. – Apu azt mondta, hogy odaadta a pénzt Jamesnek, és azt is mondta, hogy első utunk a Gringottsba vezessen.

Albus arcán is látszott, hogy rájött mit magyaráz neki a húga.

- Mielőtt megszólalnátok, közlöm, hogy az volt megbeszélve, hogy legközelebb én hívlak meg titeket valamire. Nehogy azt mondjátok, hogy nem gondoltátok komolyan! – itt egy kicsit fenyegetővé vált Scorpius hangja és arca.

Végül úgy döntöttek a sütizést a talárvétel utánra hagyják… Főleg, hogy Scorpius közölte, hogy a talárok árát majd a Gringottsnál megadják neki.

*

- Szerintetek ez, hogy áll? – kérdezte Lily a fiúkat, miután már vagy a hatodik talárt próbálta fel. – Nem lenne jó ötlet, ha felpróbálnék néhány estélyit is?

A fiúk apró fejmozdulatait igenlő válasznak nyugtázta. A fiúk már unatkoztak, hisz nekik már rég megvoltak a talárjaik. Éppen arról folyt köztük a szó, hogy miért rendeznek már megint Karácsoni bált egy héttel karácsony előtt:

- Szerintem akkor is hülyeség az egész! – felelte Albus. – Mi a fenének ez a nagy puccparádé?

- Örülj neki egy héttel korábban lesz vége a tanításnak, ez megér annyit, hogy…

De hogy mi az már nem derült ki. Albus nem értette barátja viselkedését, Scorpius előrefelé meredt mintha egy mágnessel vonzanák arra a tekintetét. Albust érdekelte mit bámul annyira legjobb barátja arra fordította hát fejét amerre Scorpius elnémulásának okát sejtette. Az, amit látott még neki is kaján mosolyt csalt az arcára. Scorpius tekintete Lilyn akadt meg, a lány gyönyörű mégis nagyon visszafogott és egyszerű estélyit viselt, a mályvaszínű alap eléggé éles mégis elegánsütközést mutatott szem és haj színével, az alapon lila gyöngyökkel apró minták, feltehetően picike virágokat voltak hímezve.

- Szerintetek ez jó lesz? – kérdezte a lány a fiúk mosolygós mégis bamba képét látva  kicsit mintha elbizonytalanodott volna – Volt még egy ruha, ha szerintetek az jobban állna, akkor felpróbálom azt is…

A fiúk némán jelezték, hogy nehogy lemerje venni ezt a ruhát. Mikor végül tizenöt perc múlva már kezdte unni, hogy bátya és annak legjobb barátja le se tudja venni róla a szemét, odament Madam Malkinhoz, megköszönte a sok segítséget és türelmet. Mikor visszabújt mugli ruhájába és kilépett az öltözőből Scorpius éppen fizetett.

- Na, ezt is letudtuk! – jelentette ki Scorp. – Oó! Máris késésben vagyunk, mi lenne, ha egy hét múlva ugyanekkor ugyanitt ennénk egy süti?

Már kint állta az üzlet előtt és élvezték a finom délelőtti simogató napsugarakat.

- Elolvastad már a levelet? – Scorpius arca arról árulkodott, hogy nem tudja, beszélgetőpartnere mit hord itt össze. - Nem adtad oda neki?Anyu teljesen kiakadna, ha látná, hogy a kedvenc fia mit el nem felejt. – Albus bamba arckifejezését látva elcsodálkozott. – Al a levél! Anyu direkt neked adta nem pedig Jamesnek!

Albusba mint a villám úgy csapott a felismerés, elkezdett kotorászni a zsebében és végül meg is találta amit keresett, egy gyűrött, pergamenből készült kis levelet.

- Ezt anyukám küldi neked. Azt mondta minél hamarabb olvasd el. Mondjuk….. most rögtön.

Scorpius kibontotta a gyűrött kis levelet és magában olvasni kezdet:

Kedves Scorpius!

Remélem az én áldott jó gyerekeim még időben átadják neked a levelem. Azt reméltem, hogy a következő egy hónapot nálunk töltöd, és innen indulsz ki a családunkkal a

King ’ s Cross pályaudvarra, gondoltam, hogy a fiaim anélkül is beleegyeznének, hogy megkérdezem őket, főleg, hogy egész nyáron azt kérték, hogy a felújítás utáni időt nálunk tölthesd hisz, tudod (legalábbis gondolom, tudod)  a házunkat nemrég ujjították fel és persze tágították is még néhány szobával. Remélem, elfogadod a meghívásunkat. A szüleid miatt nem kell aggódnod nekik is írtam egy levelet és részükről rajtad múlik a dolog, ők elengednek. Ha elfogadod a meghívást, akkor Teddyvel és a többiekkel gyere te is hozzánk. Innen hazamehetsz és összepakolhatod a szükséges tárgyakat. Kérlek, fontold meg a válaszodat!

Szeretettel ölel

Ginny Potter

Scorpius nem akart hinni a szemének. Nagyon örült hisz attól függetlenül, hogy ő Mardekáros, a legjobb barátai mégis Griffendélesek.

-  Na, mit ír? Ha? Ha? – kérdezősködött Lily. – Hahó Scorp! Itt vagy??

Miután nem kapott választ, hisz a fiú mintha Baziliszkusz szemekbe nézett volna, ledermedt, kikapta kezéből a levelet és gyorsan (mint ahogy Rose szokott) olvasni kezdett, mikor Scorpius ujjra észbekapott már a falnak dőlve áll, pontosabban igyekezett nem hanyatt esni, mert mint a derül égből a sárkány úgy ugrott rá a lány, és borította neki a falnak! Albus aki nem teljesen értette, hogy mi váltotta ki ezt a reakciót elképedve ált, hisz elég félreérthető helyzetben látta éppen legjobb barátját és húgát: Lily Scorpius nyakába akaszkodva ált, miközben, a fiú hátát a falnak támasztva mosolygott és mielőtt Lily egyensúlyát vesztve hasra eshetett volna gyorsan átkarolta derekát, így éppen hogy megtartva a lány testét. Lily ezt egy őszinte mosollyal hálálta meg neki, majd mikor Scorpius éppen elengedte volna Lily-t gyorsan szorító ölelésben részesítette őt.

- Ühm-ühm! – krákogott Albus. – Én is itt vagyok!

Mikor Lily ezt meghallotta fejét hátra fordította és úgy nézett Albusra hogy az már felért egy súlyos testi sértéssel.

- Olyan, vagy mint Ron! Vagy mit ne mondjak James is néha úriember hozzád képest! Amúgy meg kérlek, ne érts félre mindent! Nesze olvasd el! – kiengedte öleléséből Scorpiust és átadta bátyjának a levelet. Albus érdeklődve kezdte el olvasni, nem olyan gyorsan és nem is olyan reakcióval, mint húga. Mikor elért a levélvégére arcán hatalmas boldog mosoly volt található. Olyan, amit családja egész nyáron nem láthatott az arcán, amit csak legjobb barátja, bizalmasa, és szárnysegédje csalhatott az arcára, igaz, örömteli és mindenekfelett felhőtlen, bár agyában ott motoszkált egy furcsa boldogító mégis a legfelsőbb fokig bizarr gondolat, húga előbbi reakciója alapján, de a mostani boldogságot  nem akarta tönkretenni azzal, hogy elgondolkozik rajta, így hagyta, hogy szépen lassan kimenjen a fejéből és átvegye helyét az öröm.

- Ezt tök jó lesz! – Lelkendezett Al. – Figyu! Tudod, most újítottak fel nálunk egy csomó szobát, de ha akarod, megkérhetjük anyuékat, hogy hagy aludj az én szobámba, ugyanis Lilynél Rose fog aludni Jamesnél Hugo, merthogy csak ő tudja lenyugtatni az én drága bátyámat, ha rájön a rendbontás, Teddynél pedig a barátnője Vic fog aludni. Igen mi is meglepődtünk mikor bejelentették – mondta Scorp elképedt arcát látva.– Gondolj bele apám mit szólt hozzá, hogy a felesége bátyának a lánya az ő keresztfiával kavar, úgyhogy kijelentette, hogy még csak Teddy nagykorú, úgyhogy egy-két pálcaintéssel elintézte, hogy apa hálószobája mellé költözzenek és, hogy az ő hálójuk körül kettős Dissaudio-bűbáj legyen.

*

- Na, végre megjöttetek! – hallották már a bolt bejáratánál George hangját. – Mi van ez a jómadár – bökött itt unokahúga felé – intelmem ellenére elkóborolt?

A fiúk elfojtottak egy röhögést, mivel tudták, amint beérnek a Roxforba, széjjelátkozná őket a kedves aranyos ártatlan Lily.

Ekkor Rose lépett a boltba:

-Sziasztok! – köszönt vidáman – Apu most rakott ki. Bocs, hogy elkéstem, csak elaludtam.

Majd hosszas szóváltásba keveredet Lilyvel.

***

Mikor már megvettek minden szükséges holmit az Abszol Úton, és persze jól megrakták zacskóikat, zsebeiket a Weasley Varázsvicc vállalat termékeivel, éhesen és fáradtan zuhantak le egy fagyizó teraszára.

- Ki tudja, hogy hány óra van? – kérdezte pár perc csendes zihálás után James. – Lassan kéne hazamenni. Sajna! Jó volt a mai ökörködés! Kár, hogy haza kell menned haver. – nézett Scorpra, mire Hugo és az ő kivételével a többiek röhögni kezdtek. – Na, most mivan? Min röhögtök??
 Scorpius ránézett Albusra és Lilyre, majd megszólalt:

    - Sajnos…. Még jó pár napig ki kell bírnod engem, mielőtt felszállunk a Roxfort Expressre – Mondta a fiúnak széles mosollyal az arcán. – Nagyon sajnálom haver! Lehet, hogy egy hét múlva már azt fogod kívánni bár, hazamennék már….

James tőle teljesen szokatlan módon szóhoz sem jutott, már percek óta meg se szólaltak, Lily már nagyon unta magát és a fagyija is elfogyott így felvetette, hogy ne várják meg míg Teddy elindul értük, menjenek el Scorp cuccaiért majd a Potter rezidenciára…

- De nekünk Hugoval még haza kel mennünk a cuccainkért – mondta Rose már-már panaszosan. – Nem akarok egyedül menni…A ládámat is el kell hoznom, mert kiderült, hogy mi is tőletek megyünk a Roxfort Expresszhez. James! Ne akarsz velünk jönni? Hugo amúgy is meg akarta neked mutatni még ma, hogy mit kapott szülinapjára, csak nem hozhatja még ki a szobájából. NA? Légyszííííííííííí! – Rose ezeket a szavakat, már Jamesnek intézte, s közben a Rose-féle boci szemeket is bevetette nagybarna szemein.

Hosszas szóváltás után végül James belement, hogy elmegy Rosezal és Hugoval, ha George el hoppanálja őket, merthogy Mio megígérte, hogy Potterékhez átviszi a gyerekeket, de még korán volt ahhoz, hogy ő otthon legyen. Eközben Albus és Lily Scorpiusal mennek és az ő cuccait hozzák el Potterékhez, majd szólnak Harrynek és Ginnynek, hogy a vásárlás letudva és megkérdezték, hogy mit kell estig még megtenniük (beágyazás, főzés, takarítás)

Elbúcsúztak és mindenki indult, a James-Rose-Hugo páros vissza Geordzshoz a boltba, a Scorp-Lily-Albus páros pedig a Foltozott Üstbe, hogy eljussanak a Malfoy kúriába.

1. Fejezet

1.fejezet

Az Abszol Úton

Augusztus volt, már-már tikkasztó meleg, főleg a korai időponthoz képest. Az Abszol Út kihalt volt, ami nem is csoda hisz alig múlt hajnali hat. Így hát elég feltűnő jelenségnek számított az ott tartózkodók körében, az a tejfölszőke hajú 13-14 éves fiú, aki szinte félpercenként csuklóját fixírozta, arcából, mint egy könyvből kiolvasható volt, hogy nincs ínyére a percek lassú vánszorgása.

­   ­-Albusék mindjárt itt lesznek – mondogatta magának. – Négy éve ismerem őket nem szokásuk késni. Biztos csak Jamesszel van probléma, mint mindig. Alig várom már, hogy megjöjjenek, annyi mesélnivalóm van. – mondogatta, de hangja arról árulkodott, hogy az utolsó mondattal, azzal, hogy azért szeretné látni őket, hogy mindent elmeséljen nekik csak magát próbálta győzködni…..

Ekkor ezüstös derengés támadt a reggel felkelő napjában. Egy ezüstös, farkas alakú patrónus kinyitotta száját, és Ted hangján elkezdett beszélni: - Tudom, hogy megígértem, hogy veletek megyek, de Vic-kel közbejött valami és be kell kísérnem őt a minisztériumba, úgyhogy tíz perc múlva kirakom a Foltozott Üstben a többieket, de ha erről egy szót is szólsz, Harrynek soha többé nem kell majd felszállnod a Roxfort Expresszre! 10 perc múlva a Foltozott Üstnél, ne késs!!

Ezzel a patrónus szertefoszlott.

- Szóval egy nagykorú letudva! Szuper! - gondolta magában. - Így már csak Jamest kell elintézni és nem marad idősebb felügyelőjük, de mivel nem varázsolhatnak, ez az ötlet, csak egy reményvesztett ábránd marad. Sajnos... - fújt egy nagyot, rápillantott órájára, és úgy döntött ideje elindulni.

Mivel az előzetes megbeszélések szerint a Gringotts elé hoppanált volna a csapat az Abszol Út 45-re, ezért jó ötletnek tartotta, hogy még időben elinduljon, hisz annyira azért félt Teddy Remus Lupintól, hogy ne merjen elkésni, főleg, hogy 5 perc alatt akart megtenni egy 8-10 perces utat. Mire odaért az átjáró mozgolódni kezdett - Épp időben - ujjongott magában. - Nem késtem el!

Mikor megnyílt az átjáró egy pillanatra csalódottság érzése fogta el, de közben hihetetlen, és régen tapasztalt öröm járta át minden egyes porcikáját, de mégis mintha valami hiányzott volna, hirtelen nem tudott rájönni, hogy mi, mivel egyszerre, ugyan abban a pillanatban több dolog is történt.

- Scorpius! - Albus megszorította a kezét. - Végre! Annyi mesélnivalóm van! - Albus végre elengedte a szorítást, de arcán örömteli mosoly ólálkodott.

- Helló! - szolt oda neki a Hugo-James-Teddy hármas. Aztán Hugo kihasználva a kínálkozó alkalmat, le is lépett a kviddicsbólt irányába. - Na nekem most mennem kell Vic már vár engem! - mondta Teddy, már fordult volna az átjáró irányába, mikor Scorpius gyors áttekintést tett a társaságon, gyorsan mielőtt Ted eltűnhetett volna, megszólalt:

- Nem úgy volt, hogy - Ekkor Albus felé fordította fejét - a húgod is eljön?? Nem azt mondtad - mondta a kelleténél kicsit több éllel a hangjában, amit közben suttogóra fogott, hogy csak Albus halja őt - megígérted, hogy őt is elhozod, tudod, hogy tavaly volt egy kis félreértésünk! - Ekkor felrémlett egy kép aztán még egy és még egy, egyszer csak olyan gyorsan forogtak a képkockák, hogy már-már egy videó lett belőlük: Egy sötét folyosón haladtak éppen Jamesszel és Albusszal (Hugo kivételesen nem tartott velük mert McGalagony töltötte az estélyé büntetőmunkán)  éppen  a kviddics kupa sorsáról értekeztek, hogy vajon melyik házhoz  kerül az idén, késő volt már, ha Friccs rajtakapja őket, hogy ilyenkor kint császkálnak, minimum egy-két hét büntetőmunkát kapnak. Így hát, hogy nehogy összefussanak a gondnokkal félrehúzták az egyik faliszőnyeget ami mögött, egy titkos folyosó szakasz volt elrejtve, mikor félrehúzták azt, még mit sem tudva, zavartalanul nevettek, az idő a percek felgyorsultak, mire felfogta mi történik, már késő volt, mikor körbenézett, egy arcról ismerős, de névről ismeretlen Mardekáros feküdt elkábítva, tovább fordította  fejét egyik oldalán  Albus ált még mindig előreszegezett pálcával, fejét ide-oda forgatta a Mardekáros és közte. Balján James ált de nem a tőle megszokott erős, magabiztos testtartásban, most is erősnek tűnt, de kezei közt mint, egy féltet kincset, úgy szorongatta zokogó, remegő kishúgát: Lily későbbi beszámolója alapján, a Mardekáros Százfűlé főzetet használt, hogy átváltozzon Scorpiussá, és így kezdtek el beszélgetni, ekkor valami miatt a fiú pálcát szegezett Lilyre és megfenyegette őt, azt mondta, hogy meg kínonozza testvéreit és unokatestvéreit is ha nem adja oda neki a Tekergők térképét, melyet Harry ebben az évbe a másodikos lányára bízott. Lily azt hitte, hogy Scorpius akit már 3 éve ismer, teszi ezt vele, de mikor a Százfűlé főzet hatása elmúlt és visszaváltozott egy ismeretlen Mardekárosság Lily azzal gyanúsította meg Scorpot, hogy rá akarta tenni a kezét a térképre ezért küldte rá a másik fiút…..

Percek telhettek el… Albus és James a vállát rázták és a nevén szólongatták őt. Gyorsan megrázta a fejét és ismét megszólalt, de sokkal nyugodtabb, lágyabb hangon:

- Ő miért nincs itt? Azt mondtad, hogy megoldod, hogy eljöjjön veletek! Tudod, hogy a tavaly év végén történtek után nem ált szóba velem! És azt is tudod, legalábbis remélem, hogy tudod, hogy nem én voltam és, hogy sose tennék ilyet a húgoddal!

Bár nem vették észre, de Ted még mindig ott ált, hallgatta a „beszélgetés”. James és Albus csak álltak és egymás szemébe néztek, ekkor megjelent a Kviddics boltból kifelé tartó Hugo is, aki nem érthette, hogy ki vagy mi okozhatta a tapintható feszültséget a levegőben.

- Szerintem üljünk be egy kicsit a Foltozott Üstbe, és várjuk meg a húgomat is – Javasolta James. – Figyu anyu azt mondta, hogy nemsokára küldi utánunk Lilyt.

Már fordultak vissza és Teddy épp közelebb akart lépni az átjáróhoz, hogy megnyissa azt.

Albus már elkezdte mondani, hogy mi van Lilyvel.

- Anyu azt mondta, hogy Lily jön csak volt egy kis problémája, ezért nem velünk jött. – hangja egy icipici izgalmat rejtett. – Ő Hopp-porral fog jönni, egy fél perc és itt is kell lennie.

Nyílt az átjáró, de nem Ted nyitotta az világosan látható volt, egy vörös villanás, a következő pillanatban Scorpius már Lily szoros ölelésébe zárba ált az Abszol Úton, teltek a percek, de a lány nem akart engedni a szorításból és csak egy mondatot hajtogatott, suttogva, hogy csak a fiú halja, de ez nem sikerült, mivel szó szerint  rávetette magát Scorpiusra bátyjai gyorsan elkapták a fiú vállait, mert szinte biztos volt, hogy feldőlnek, így Ők is hallották, mit csak egyetlen fülnek szán:

- Meg tudsz bocsátani nekem? – perceken át csak ezt az egy mondatot hajtogatta. Közben Ted már nagyon türelmetlen volt, indult volna Vic-ért. Egyhelyben toporgott, arcán láthat volt, hogyha Lily nem engedi el egy percen belül Scorpiust, ő maga rángatja le róla a lányt, hogy végre elindulhasson. De ekkor Lily engedett a szorításból, most felnézett a nála majdnem két fejjel magasabb fiúra. Scorpius tudta, hogy mit kéne válaszolnia, már a nyelve hegyén volt, de ekkor belenézett a gyönyörű reménytől sziporkázó smaragdzöld szemekbe. Bár a lány arcán a remény dominált és szemében könnycsepp csillant, de az a  hívogató zöld szempár mosolygott. Mikor Scorpius végre megtalálta hangját, most ő ölelte át a lányt és suttogta a fülébe: - Rád senki nem tudna haragudni, még ha ez lenne az életcélja akkor  se sikerülne senki élő ember fiának.

Végre helyre állt a béke a régi jó barátok között.

- Bocs, hogy késtem. - Fordult Lily most már a többiek felé – de nem találtam a pálcámat, pedig be kéne vinnem Olivanderhez.

- Ezt gyorsan megoldhatjuk – felelte Ted – de aztán rohannom kell. – itt felemelte pálcáját: - Invito Luna pálcája! Ouch! Ezt mér kaptam? – Nézett „húgára” Lilyre Ted. – Miért rúgtál bokán? – Értetlenség és érdeklődés, ez a páros vált láthatóvá arcán.

- NE HÍVJ LUNÁNAK – Ordította a lány teli torokból.
   - Mi történt??? – mindenki hátrafordult. A hang gazdáját keresve. Meglátták a feléjük rohanó George Weasleyt – Kiabálást hallottam, és a hangban – itt gyorsan kőrbenézett, mikor megbizonyosodott róla, hogy se Rose, se a többi Weasley lány nincs a közelben folytatta – kedvenc unokahúgom hangját ismertem fel! – mondta, most már vigyorgott – Ki akart megkínozni? Olyan hangosan kiabáltál, hogy az Abszol Út 93. alatt is lehetett hallani.

Nyílván választ várt unokahúgától, de az csak mordult egyet és szúrós tekintettel meredt Tedre, csak ennyit nyögött ki: - Majd Ő elmondja! – bökött az említett felé.

- Lunának mertem őt szólítani, elfelejtettem, hogy csak egyeseknek – itt az Albus-Scorpius kettősre nézett – engedi meg, hogy így hívják őt. NA nekem most mennem kell. Csáó!

Ezzel eltűnt az átjárón át.

- George! Ugye bemehetünk a Varázsvicc boltodba is?  - Kérdezte izgatottan Hugo

- Ha hoztatok rá pénzt! – kacsintott George, mikor meglátta unokaöccse elszomorodott arcát. – Nyugi csak vicceltem,a nagybátyátok vagyok, ami kell azt vesztek le a polcokról, csak aztán, ha kérdezik, hogy honnan van, akkor reklámozzatok egy kicsit – mosolygott. – Te meg – nézett Lilyre – állj le a pasizással, mert a húgom teljesen kiakadt már és közölte, hogy ha ilyen volt kamasz korában, akkor már érti miért akadt ki rajta olyan sokszor anyánk.

- Közölném, hogy még év vége előtt szakítottam Dean Finnigennel – gyorsan terelte a szót mielőtt James megszólalhatott volna. – Hogy intézzük a vásárlást? Nekem kellene egy új talár, meg egy dísztalár vagy estélyi. Úgyhogy… hol találkozzunk, ha végeztünk?

- Nem mész egyedül, minimum ketten mentek, főleg, hogy – most végigmérte szemével Scorpiust és Albust – szerintem nem csak neked kell új talár. Hugo és, ha jól gondolom, James bejön hozzám, a boltomba, aztán ha végeztetek Madam Malkinnál ti is bejöttök hozzám. Punk-Tum! – jelentette ki George, szembeszállást nem tűrve. – Egy óra múlva nálam a boltban. – most Lily felé fordult. – Ha elcsatangolsz, elintézem, hogy szeptemberig te végezz minden házimunkát nálunk és persze nálatok is, és persze szobafogságra is számíthatsz!

Így hát Albus Lily és Scorpius Madam Malkin Talárszabászata felé, míg James Hugo és George a varázsvicc vállalat felé vették útjukat.

 PLease!! KOmikat!! LÉgísziii... Számít mindenki véleménye, rossz is jó is!!

   

Amit jó ha tudunk

Amit fontos tudni!

A történetem 17 évvel

A hetedik könyv után játszódik.

Annyi újítást eszközöltem benne, hogy már mindegyik gyerek iskolába jár. Teddy most kezdi majd a hetedik évét. Victoire a hatodikat, James az ötödiket. Albus, Scorpius és Rose a negyediket. Lily és a Salamander ikrek (Luna Lovegood fiai) pedig a harmadik évüket kezdik taposni a Roxfortban. És nem csak Albus de Lily is örökölte a smaragdzöld szempárt.

Ha többre is kíváncsi vagy, akkor vedd kezedbe eme furcsa testvérpárost, mely papír és tinta egyesüléséből jött létre.

Előszó vagy olyasmi...

Előszó vagy olyasmi…

Gondoltad volna, hogy a négy ház Közt egyszer helyreállhat a béke?
Gondoltad volna, hogy két ellenséges család egyszer még megbékélhet?
Gondoltad volna, hogy életed értelme, akit eddigi létedben kerestél ott állt mindvégig karnyújtásnyira tőled?
Mert én nem!
De a remény mindig fényt gyújt a sötétben! Csak hinni kell benne, és a fény rád talál!

Helló

Most kezdtem a blog írást, meg alapból az  írást is... Aki valamilyen véletlen következtében ide tévedne és elolvasná a sztorimat az nagyonszééépen kérem, hogy kommenteljen!!! Please!!! Nagyon sokat segítenek a pozitív és negatív visszajelzések is!!!