Szerzői megjegyzés: Kivételesen dupla fejezetet rakok fel. Ebben közrejátszik az is, hogy két legkedvencebb olvasómnak is ebben a hónapban van a sütinapja. Arwen, Naka ez nektek megy J

6. Fejezet

Az úgy volt…

- Ti meg mi a francot műveltek? – Basszuskulcs ez Albus. Most mi lesz??

Lily ijedten ugrott egyet, majd mikor azonosította és felismerte a hang tulajdonosát arca hirtelen olyan mérges lett amilyennek még soha nem láttam. Lehet, hogy nem ide illik, de általában mikor mérges olyan az arca, mint egy dühös kiscicának,, Ööö asszem most nem az „általában” állapotában, hanem a ritka, „mindjárt kikaparom a szemét annak, aki felidegesített” állapotában találtuk, nos, most olyan, mint egy vadászó vadmacsek. Ez jobban áll neki… Szerintem.

Az említett hölgy lassan, fenyegetően, dühtől rázkódva megfordult bátyja felé. Al amint meglátta húga arcát visszább vett a dühéből, kezdett kiiiicsit megijedni. Nem is csodálkozom. Lily-nek hatalmas a varázsereje. Ha Jamie és Al igazat mondtak, Lil már 10 évesen kapott felvételi levelet. Kettőt is. A nagynénjük Fleur mesélt unokahúgáról a francia varázslóakadémián és az igazgatónőnek megtetszett a leírás alapján, így a Beauxbatons-ból és a Roxfort-ból is kapott levelet. Asszem. De a szülei nem akarták olyan korán suliba engedni, úgyhogy csak Hugóval együtt kezdett. Mindenki fél tőle, aki látta már, ha dühösen használja a varázserejét (mármint azon, akire dühös), mert olyankor nem teljesen tartja kordában az erejét. McGalagony szerint ennek köze van, az ájulásokhoz is.  Még a tesói is igyekeznek nem túllépni azon a bizonyos láthatatlan határon, mert sajnos (vagy nem) ha naaaagyon ideges lesz pálca nélkül is képes nehezebb/könnyebb varázslatok elvégzésére.

Szóval.

Lily Már vagy 1 kerek perce meredten, dühtől izzó szemekkel méregeti, bátyját. Al helyében Én behúzott nyakkal menekülnék, amerre csak tudok, de ő nem, farkasszemet nézett a vadmacsekkal.

Elmélkedésemből egy puha kéz érintése szakított ki. A csuklómat fogta, és mély levegőket véve, próbálta nyugtatni magát. Jobban szemügyre véve, tényleg szüksége van arra, hogy lenyugodjon, a tekintete még mindig izzott, a teste remegett, vörös tincsei az arcába hullottak, a levegő szinte vibrált körülötte. Fáj, hogy ilyen dühös a tulajdon testvérére, mert ez neki is rossz, érzem.

Emlékszem az első dühkitörésére, mikor én voltam a célkeresztben, mérges volt rám, mert elszóltam magam az egyik haverja előtt, hogy bele van zúgva, és miután ez Lily tudomására jutott, kirángatott az ebédről és a folyosón üvöltözött velem, aztán a tesói lefogták és kivették a kezéből a pálcáját, hogy nehogy kárt tegyen bennem. És ekkor elvesztettem az eszméletemet. Mikor felébredtem a gyengélkedőn feküdtem, és egy halk szipogáson kívül csak az infúzió csöpögését lehetett hallani. Lil volt az. De arról a napról többre nem emlékszem, KO. Kidőltem. Másnap este tértem csak magamhoz. A fiúk mesélték, hogy Lily pálca nélkül olyan erőket mozgatott meg hogy a fél tanári kar alig tudta leállítani. De én így is kaptam egy jó kis átkot. Au!

Az emlékre elnevettem magam, de mikor újra a testvérpárra pillantottam, a mosoly le is hervadt az arcomról. Segítenem kell, valahogy muszáj! Szépen, lassan, közelebb csúszok hozzá. Semmi hirtelen mozdulat, mert még én kapok a fejemre. Mikor már elég közel értem hozzá, gyengéden átkaroltam a vállát és magam felé húztam. Először nem értette, de egy pillanatnyi bizonytalan habozás után hozzám dörgölőzött. Tényleg olyan, mint egy kiscica!!

- Még egyszer kérdezem! Mi a francot műveltetek? – Igaz Albus ezt már nyugodtabban, lágyabban mondta, hangjában még hallani lehetett az elfojtott dühöt. EZÉRT ÉN MÉG KAPNI FOGOK!!!

Válaszolni akartam de Lil megelőzött.

 - Ha nem jó a szemed Perselus, akkor menj el a Mungóba, és kérj egy ujj szemüveget. – Na, jó ez a mondat még kedves is lett volna, ha nem 1000 kiló gúnnyal jött volna ki a száján…

 - Mit mondtál??  - Egy dolog van, ami így kiakasztja Alt. Az pedig az, ha valaki gúnnyal mondja ki középső nevét. Erre a névre egy kicsit mindig büszkébb volt, mint az Albusra, de csak egy iciri-picirit. – A húgom vagy, elvárom, hogy tisztelj! Vagy ha nem is tisztelsz, akkor legalább fogd vissza a szádat!

Lily szorosan magához szorított. Éreztem, hogy megint remeg. Nem tehet róla, a bátyja szavai nem voltak túl szépek. Ráadásul Al is tudja, hogy a húgának nehéz kontrolálni a dühét, ha már ennyire fel van zaklatva.

- Al! Kérlek, hagyd abba! – kértem és becsszó, hogy nyugodt békítő volt a hangom! – Ne Lily-vel kiabálj! Nem csak ő tehet róla!

- De te nem a hugicám vagy! – kiabálta. Csodálom, hogy nem kelt fel a fél ház. Minimum. – De ha már itt tartunk! Mi a francot művelsz vele?

- Al! Halkabban felkelted a többieket! – nyugtattam, nem sok sikerrel. – Tényleg! Hogyhogy nem keltek fel még?

- Dissaudio! – Felelte egyszerűen, mintha egyértelmű lenne.

Ekkor Lily hangosan felzokogott. Nagyon megviselik őt ezek az érzelmi kitörések. Főleg, mert nem szeretné bántani a szeretteit. Ha csak egy pillanatig nem figyel az erejére, mikor ideges, eluralkodik rajta, és olyan történhet, amit senki nem szeretne.

Al rám nézett, majd a karjaimba menekült lányra siklott a tekintete. A harag, ahogy jött úgy távozott is vonásaiból, egy pillanat múlva már ott térdelt Lil mellett. Próbálta vigasztalni, de nem sikerült neki. Lily csak minél jobban bújt hozzám. Ha így fojtatja, még feldőlünk.

Lassan, de kezd megnyugodni. Igaz, még sír, de a légzése és a szívverése lassul. Albus a hátát még én a haját simogattam. Úgy fél óra telhetett el, mikor Lil végre álomba sírta magát.

    - Segítesz? – Néztem kérlelőn barátomra.

Bólintott, majd segített kibogozódni Lil karjai közül. Felgyűrtem a takaróját, majd óvatosan befektettük alá, és alaposan betakartuk.

Néztem még vagy 5 nyugodt, békés másodpercig, aztán Al megragadta a kezemet, és a lehető leghalkabban berángatott a Jamesszel közös fürdőszobájukba. Nagy valószínűséggel elröhögném magam, ha kívülről is megnézhetném az arckifejezésem. Enyhén szólva ledöbbentem.

 Nos... A födőszoba. Igen. Hát nincs túl nagy rend. A szennyes a lenti mosókonyhában gyűlik (hála Merlinnek) viszont a ruhák nélkül is gyönyörűen fest ez a hely. Ledöbbenve tátott szájjal, kerek szemekkel néztem körbe. A hajzselé (jó márka, nekem is van) teteje a földön, a fésűk szétszórva (8 db).  Vizes törölköző (Egy mugli srác árnyéka miközben deszkázik; tuti James tulajdona, mert Al-nak vörös-arany csíkozású van), kifolyt fogkrém és szappan a földön. A többire nem vagyok kíváncsi. Félő, hogy rossz vége lenne

  Al megvárta, hogy kinézelődjem magam, aztán, mikor tátott szájjal csodálkozva felé fordultam, legyintett.

  - Reggel miután elkészültem rendet raktam, de mivel a bátyám, szokásához híven elaludt, kapkodva kellett elkészülnie. Indulás előtt már nem tudtam rendet rakni. – Mondta. Úgy látszik ez náluk megszokott és mindennapi. – Na de váltsunk témát! Mit akarsz a húgomtól?

  - Őszintén? – Néztem fel rá. Végiggondolta, majd bólintott. – Nem tudom. Félek. Félek, mert nem tudom, hogy pontosan mit is akarok tőle. Félek, mert nem tudom, hogy mit érez irántam, hogy pontosan mit is érzek én iránta. Bizonytalan vagyok. – Láttam, ahogyan barátom eltöpreng szavaim jelentésén. Mielőtt hozzájuk szólhatott volna folytattam. – Azt tudom, hogy Szeretem, de, hogy mennyire, hogy mire lennék, érte képes azt magam sem tudom. Csak azt, hogy nem akarom, hogy bármi is fájjon neki… - Lemondóan sóhajtottam, majd a falnak dőlve lecsúsztam a padlóig, és a kezembe temettem az arcomat.

Al ledermedt. Egyhelyben ácsorgott. Nem tudom, mi járhat a fejében. Azt viszont tudom, hogy nem szeretnék fájdalmat okozni annak, akit Szeretek. Hú! Ezt sem gyakran hallani tőlem.

- Egyezzünk meg abban – kezdte Al, miközben közelebb indult hozzám -, hogy holnap reggel, ha felkelt beszéltek egyet négyszemközt, és először velem közlöd a fejleményeket. – Ez furcsa! Akkor ez most azt jelenti, hogy… nem szól bele? – Ha Lily is úgy akarja, akkor Áldásom rátok. DE! Most szólok! Ha fájdalmat okozol a hugicámnak, akkor a Tekergőkkel gyűlik mega bajod! – Ez most halálosan komolyan gondolja. Kezdek félni a legjobb haveromtól.

- Oké! – áááássíít! Le kéne feküdni, aludni, mert lassan kidőlök – Megbízol bennem annyira, hogy bemenjek a hugicád szobájába és lefeküdjek a tőle majdnem 3 méterre álló ágyba?

Most komolyan! Ez gondolkodik! Nem is kicsit! Eltelt 1 perc, 2,3… okké! Nyugi!

- Tisztességes aranyvérűhöz méltón fogysz viselkedni? Hallgatás beleegyezés. Mehetsz!

Felsegített a kőről, én még mindig le vagyok dermedve a történtektől. Idő kell, még felfogom… Al jó éjt kíván, én is neki… ad egy puszit Lily-nek, és kimegy a szobából. Álmos vagyok! Egy gyors pillantás Lilyre, és már alszom i…

A következő rész tartalmából:

  Vajon mi lesz a négyszemközti beszélgetés végeredménye? Lesz egyáltalán olyan? Vajon Rose bosszú hadjárata eredményes lesz a Nagy James Sirius Potter ellen?

 

7. Fejezet

Ha a Tekergők valamit kitalálnak…

Kopp, kopp kopp,

 Mi ez az átkozott hangzavar? Valaki (perpillanat én) aludni szeretne!!! Hol a párnám? Ááá! Meg is van! A párnám alatt vár a csend és a nyugalom…

Kopp, kopp, kopp…

 Már megint! Nem hiszem el! Miért nem lehet aludni, hagyni?!

  - Nem vagyok itt! – morogtam az orrom alatt. Várjunk? Al nem azt mondta tegnap este, hogy Dissaudio van a szoba körül? Ne má’! Hiába strapáltam magam, nem is hallották!

 Jé! Végre csend van! Azta! Na, akkor sajtra alszunk! Elkékülni, Vigyázz, Saj…

   - Scorpius Malfoy! Három másodperced van kinyitni a szemed és felkelni! – Lehet, hogy reggel van (vagy még az se) de ezt a hangot (akkor is, ha csak suttogás) felismerem! Nyílik a szoba ajtaja. Ne csak azt neee, nem akarok felkelni. – Komolyan mondom! Ha nem vonszolod, ki azt a fokhagyma gerezd valagadat az ágyból idehívom Teddyt és majd ő leátkozza azt a kócos hajkoronádat!

  - Egy, Kettő Há… - Folytatta volna még az én angyalarcú Júliám, de gyorsan belefojtottam a szót. Mert ha ő mondja, akkor tényleg képes hívni Ted-et.

  - Capulet ébren vagyok! – Morogtam nem túl szívélyesen. Tudom, hogy nem illik, de akkor is! Felkeltett! – Amúgy meg, hogy az átkozott morzsás szarvú szapirtyóba jutott eszedbe felkelteni. Mikor is?

 - Hajnali fél hat lesz két perc múlva. – Könnyű Rose-nak, ő óra nélkül is tudja! Váárjuk csak! Hajnali fél hat?! Mi a fenének kelt fel engem ilyen korán? És ő mi a sz****k kel fel ilyen korán? – Amúgy meg te kérted, hogy keltselek fel titeket, ha megyek Jamest locsolni. Én felkeltettelek és ezért most ez a hála!

  Ja! Tényleg! Túl eseménydús volt a tegnapi nap, ahhoz, hogy minden kis részletre emlékezzek.

  - Al már felkelt? Mert ha őt is fel kell keltened, akkor nekem még van vagy negyed órám, amíg ő méltóztatik kikászálódni az ágyból, tehát ALUDHATOK. -  Nekem hogy vág az eszem már ezekben a korai órában!

   - Ne is reménykedj! Már vagy fél órája felkeltettem, mikor kijöttem a szobánkból éppen öltözködött, úgyhogy talpra magyar. Vagyis, akarom mondani: Talpra Angol! Öt perc múlva találkozunk a szobánkban.

Néha (úgy értem elég gyakran) kikészít ez a nőszemély az ötleteivel! Várjunk csak? Át sem öltöztem? De furi na, mindegy. Remélem Lil már jobban van, este eléggé kikészült. Olyan angyali ahogy alszik!

   Van még kb. 4,5 percem, hogy kibámuljam magam, aztán indulnom kő, hogy le ne maradjak arról a gyönyörű látványról!!

   4,5 perc múlva Albus szobájában:

-         Reggelt! – léptem be nem túl lelkes hangú köszönésemmel.

Na most, ez a látvány fogadott: Al próbálja kifésülni Rose haját (nem túl nagy sikerrel) miközben az válogatott átkokat vág kedvenc unokabátya fejéhez. Elkapott a röhögőgörcs, de visszafojtottam, mert sajnos Rose-nak hihetetlen jó memóriája van, és ha elröhögöm magam a helyzetén, akkor azt megjegyzi, és amint felszállunk a vonatra leátkozza az én irigylésre méltó szőke fürtjeimet. Oké, ez eléggé egoistán hangzott, akkor is, ha csak magamban mondtam ki.

 Bambulásomból egy nem épp halk visítás riasztott fel. Basszus, ha Rose ezt így folytatja, felveri az egész házat! Segítsek vagy gyönyörködjek még egy kicsit, hisz ilyet sem látni nap mint nap.

  - Mióta próbálkoztok? – kérdeztem végül rá (hozzá tenném, hogyha előbb szólalok meg akkor röhögésen kívül tuti nem hallottak volna mást), mikor már komoly 2 perce álltam tétlenül

   - Hát, mikor visszajött tőled kezdett el fésülködni, és úgy rá egy percre kérte a segítségem. – sóhajtott gondterhelten Al. – De már kezdem feladni. Eddig kétszer kellett kihámoznom a hajából a fésűt. – panaszkodott tovább.

  - Adhatok egy tanácsot?- kérdeztem rá, mire hirtelen két várakozó szempárral találtam szembe magam. – Ha nem körfésűvel fésülnéd, akkor a göndör tincsei nem akadnának bele. Ajánlanám a sima hajkefét, már ha nincs olyanotok, ami meg van bűvölve. Különben is – fordultam közben a fejbőrét masszírozó lány felé – neked nincs olyan bűvös hajkeféd? Úgy tudtam,hogy azt kaptál szülinapodra.

  - De van csak az én drága cuki ( itt vágott egy grimaszt) öcsikém kilopott pár holmit indulás előtt a ládámból, és ne találtam meg. – nyafizott. Rose Weasley nyafizik? WOW! Csupa nagybetűvel! Ilyet sem hallani csak 1000 évente egyszer! – És ha anyu nem találja meg akkor egész évben szenvedni fogok! Ti olyan mázlisták vagytok! – Na, ennél a mondatnál értetlenül néztünk össze drága haverommal. Már mi a fenétől lennénk mázlisták?? – Mielőtt rákérdeznétek, úgy értettem, hogy nektek semmi gondotok nincs a hajatokkal. A tiéd – bökött unokabátya felé – állandóan kócos, viszont egyenes és nem göndör, ráadásul rövid, úgyhogy egyszer átmész rajta fésűvel és kész! Neked meg – mutatott most rám - tök egyszerű félig szembefésült hajad van, ami csak a válladig ér! Az is kócos, majdnem annyira, mint Al-nak, de akkor sem küzdesz vele naponta háromszor, hogy így álljon! És…

  - Nem csak négyszer! – Vágott közbe Al

   - Rose, te nem tudod, hogy néha mennyit tudunk szenvedni, hogy tűrhetően álljon a hajunk! – Mondtam én is! Hisz mit tud róla, hogy mi hányszor igazgatjuk, meg mennyi ideig a hajunkat! – Valamikor az egész ebédszünet nem elég rá, hogy megcsináljuk, mert szétfújta a szél, és akkor kedves barátnőm, úgy néz ki, mint Hágrid szakálla!

   Rose fetrengett a röhögéstől. Szó szerint fetrengett! Ja, meg jajgatott. De azt, csak azért mert Al közben még fésülte volna. Mikor drága barátnőmnél végre alábbhagyott a röhögőgörcs észrevette, hogy a fésű olyan szinten belegabalyodott egy tincsébe, hogy kiszedni varázslat nélkül már lehetetlen sírva fakadt. HÉhéhé! Várjunk Rosei sír?? Mi van ma, a „Meghökkentő dolgok világnapja” ?? Mert ha nem , akkor komolyan mondom, benyújtom a Mágiaügyi miniszternek a javaslatot, hogy csináljon egy ilyen napot.

  - Felhívjam Teddyt? – ajánlottam fel a segítségemet, hisz mást már nem tudtunk volna tenni. Vagyis tehetnénk valamit csak az ellen Rose úgy tiltakozott volna, hogy ki tőrnek az ablakok. – Majd ő kivarázsolj a hajadból azt a szerencsétlen eszközt. Szegény fésűt pszichológushoz kell majd hordani.

   - Sőt, - vette át a szót Al – még az is megeshet, hogy szegénykét bezárják a Mungó idegosztályára. – Oké, ezt csöppnyit túldramatizáltuk, csöppnyit…

    - Ha-ha, röhög a vakbelem. – Rose erőltetett monoton hangjától (tudom, hogy erőltetett,mert ha nem az ő fésűjéről és nem az ő hajáról lenne szó ő röhögne a legjobban) még a holtaknak is elszáll az életkedvük. Ez most vicc volt! Tessék röhögni!! -  Majd szólok, ha sikerült jót mondani! Különben is, egy valami már nagyon érdekel. – nézett ránk. Ijesztő! Ez az első épkézláb dolog, ami eszembe jut. Csak azt ne kérdezzétek, meg hogy miért, mert azt én magam sem tudom megmondani. – Ti kitől veszitek ezeket a béna poénokat? Ennél még Percy bácsi is jobbakat tud!

 Na, kösz Rose! Azt hitem, hogy barátok vagyunk! Al rám nézett, én meg próbálok belesűríteni minden üzit a nézésembe, mire Al értetlen képet vág… Íme, az én bátor jó fej okos haverom, aki néha tök hülye…

-         Mennyi az idő? – kérdezem végül csak, hogy mondjak valamit.                                          

Rose már nyitotta volna a száját, hogy válaszoljon.

   - 5:40 – vágta rá Al, mikor megnézte bal csuklóját, amin szilikonos órája mellett ott virított a vörös-arany szilikon karkötője is. Gyorsan a nyakamhoz kaptam, és Igen!A nyakláncom sem vettem le este. Azt mondja, hogy.

  - Rosei! – szóltam gyorsan barátnőm felé, aki csöndben próbálta kibogozni a hajába gabalyodott idegen testet.  Megjegyezném igen kevés sikerrel. Mikor megszólítottam felém kapta a fejét. – Rajtad van a gyűrűd? Már mint, nem a hangulatgyűrű – utaltam a jobb kezén lévő színes gyűrűre, amit francia unokatestvértől Victoire-től kapott, leginkább a bal kezén hordott ezüsgyűrű érdekelt, a Tekergők ékszere…

 Rose odakapta a fejét a bal kezére, pár másodpercig elgondolkodva meredt rá, majd megvonta a vállát és ujjra rám összpontosított.

  - Asszem Lil szobájában hagytam. Este miközben ti ketten sakkoztatok – megjegyzem én halálra untam magam – azzal játszottam. Lehet, hogy a földön hagytam. – néma csönd ált be, tartott vagy 19,9 másodpercig. A csöndben szinte hallottam, ahogy Rose fejében kattognak a fogaskerekek. Hihi.

   - Scorpius? Mégis mi a francot érdekel téged, hogy rajtam van e gyűrűm? Tudtommal nem a mágiatörténet dogádat kell lesúgnom. Sőt, még a sztorinknak sem kell egyezni, hisz per pillanat senki nem szándékozik vallomásra bírni minket. Tudtommal…

 Ööö… Említettem, hogy Rose mennyire okos? Ha nem akkor most mondom! 

   - Csak kérdeztem. Baj? Személyi jogokat sértek vele? – Flegma lennék? Á, dehogy! – Vagy esetleg probléma, hogy megkérdeztem?

   - Nem, dehogy! – Rögtön elkezdett mentegetőzni. Most tényleg azt hiszi, hogy komolyan mondtam? Talán mégsem olyan okos.

Rámosolyogtam, és dobtam neki egy puszit, amit ő rögtön el is kapott, még a levegőben (nem, nem vagyok belezúgva!! Mondom NEM!! Rose szép, de nekem csak egy haver, ellenben Lily…) Kaptam tőle egy millió galleonos mosoly, aztán, mintha mi sem történt volna, visszatért előbbi problémájához.

                                                                                                                        

  Esküszöm, hogy rosszban sántikálok

Ránéztem a még mindig velem szemben ülő Albusra, és nagyon erősen rákoncentráltam. (Fontos tudni! Ha csak egy személyre összpontosítok, akkor csak vele dumálhatok, ha nem, akkor mindenki hallhatja, mert elég hozzá egy valakinek aktiválni az ékszerét, hogy a többiek hallják az ő gondolatait, vagy üzeneteit, de válaszolni, csak akkor tudnak, ha ők is aktiválják a sajátjukat. Fair Play. :)  Viszont feltűnő, ha esetleg odakapunk az ékszerekhez, ezért elég ha nagyon erősen összpontosítva gondolatban mondjuk ki a dógokat.)

 

 Al! Hahó! Aktiválódj már! Beszélni akarok veled!! Hahó!!

  Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Azért nem kell üvöltözni, nem vagyok süket!!

Rose felém kapta a fejét mikor meghallotta, hogy kuncogok..

  Vágunk egy szép arcot, és elkezdünk matatni Al asztalán… Ez mi ez? Jé! Csoki béka kártya, ez már tökre  retro!

Kösz haver! Rose még mindig néz téged, kicsit sem vagy feltűnő. Amúgy ha lehet, szállj ki a körömlakkos dobozból!!

 - A miből?

Ez hangos volt… Nagyon…

Na nem mondod!

   - Fiúk! Engem is beavatnátok?

Asszem kicsit pipa ránk. Szerinted is?

Lehet benne valami. Bámulj ki értetlenül a fejedből, és kérdezz rá, hogy mibe is kéne beavatnunk. Ez legtöbbször bejön.

  - Persze. De mibe avassunk be? – Érdeklődést színlelve meredtem drága másodszámú lelki szemetesemre (Al főállásban lelkizik velem – meg dettó -, de ha betelik, kap egy kis szünetet, addig Rose-t fárasztom).

   - Először is, drága Scorpius. Elég elgondolkozva matattál a rózsaszín körömlakkok között. Másodszor, kicsit sem volt feltűnő, mikor felkiáltottál. Bár, ez lehet azért is, mert neked nem jön be a babarózsaszín, ez esetben ajánlanám a pinket. Az is elég csajos.

Ó, hogy az a pikkelyes szapírtyó húzná a fejedre Merlin büdös, trottyos gatyáját!

Ez egy szóval több, mint a múltkor! Bővült a szókincsed, drakula, akarom mondani gratula.

Kösz! Gyakoroltam.

Gondoltam!

   - Szóval, beavatnátok? Miről gondolkoztatok, amiről én nem tudhattam? Vagy csak lusták vagytok kinyitni a pici szátokat és beszédre pocsékolni az erőtöket?

   - Rosei! Arra nem gondoltál, hogy esetleg a párbeszédünk nem tartozott rád? De tudod mit? Ha leakadsz a témáról mi sem csinálunk problémát. – Mondá Al a békítő…

   - De gondoltam rá. Aztán el is vetettem, mivel mindig elmondjátok, hogy miről, kiről van szó. Kivéve, ha én vagyok az említett személy!!

  Találj márki valamit!!! Én védtelen vagyok ellene…

Na kössz… Amúgy meg, tudtommal a te unokatesód. Vagy nem?

 

  - Gyerünk, nem érek rá egész reggel. Hat óra lesz négy perc múlva és lassan ébredezni kezdenek a többiek. James megérdemelte volna, ha hajnali háromkor keltem, nem pedig hatkor. – Ha ideges mindig piszkálja a szemébe lógó tincseket. De most nincs ott a tincs, szegény mi, most rajtunk fogja kitölteni a frusztrációt. – Úgyhogy, ha nem világrengető kérés, akkor áruljátok el, hogy mi a francot dumcsiztok a hátam mögött!

  Te hányadika van?

  Mit tom’ én! De ez mér’ fontos?

  Majd megtudod. De most komolyan, erőltesd meg az agyad! Hányadika van?

  Asszem 6. Ja, a  tegnapi Prófétán 2016. Augusztus 5. volt. Mért is?

  Kösz. Már tudom, hogy fogjuk kivágni magunkat.

  - Ha annyira érdekel, elmondom,de ne merd elrontani a meglepit!

Rose hálása és mérgesen pislogott rám. Mérgesen, mert eddig húztuk az agyát, hálásan, mert végre beavatjuk. Hihi, így járt!

  - Hallgatlak, és lakat a számon.

  - NA, éppen arról beszéltünk, hogy a csapatban két augusztusi születésű is van.  

   - És??

   - A türelem nem a fő erényed, nem gondolod?

   - Scorpius, ne húzd az agyam, mert még megjárod!

   - Oké! Szóval, Al meg én éppen arról dumáltunk, hogy Louis-nak és Lily-nek most lesz a szülinapja és mind a kettő most tölti a tizenhármat. Tehát: Édes tizenhárom bulit szervezünk nekik.

   - Meglepő, de egész jó ötlet. Ügyik vagytok fiúk.

Most komoly! Mi baja van ma Rose-nak? Tök furi. Na mind1.

 Mikor Rose hajából sikerült kiszabadítanunk a fésűt (6:05-re kész is lettünk), jött a második dilemma: kit keltsünk föl, vagy felkeltsünk egyáltalán valakit?

   - Vic és Teddy?  

   - Neem! – Ez egy kicsit kórusba ment. De akkor is, nem gondolhatod komolyan te lány!

   - Most mért?

   - Rose, Vic és Teddy most szerintem élvezik egymás társaságát. Én semmiben nem szeretném őket megzavarni, ha érted mire gondolok…

   - Ó! Óóó… Értem. Oké.

  - Ötlet?

  -  Lily?

  - Al, ez szerintem nem túl jó ötlet, ha érted mire gondolok.

??? Mire gondol Rose? Al elmondta neki, hogy mi történt este?

   - Mármint, szegény biztos tökre ki lesz még a tegnap este után.

   - Ahha. – értelmes válasz tőlem és Albustól. Mi másra gondoltunk. NA mind1.

   - Hugo?

   - Nincs az a pénz!!

   - Rosei! Hugo-nak is joga van élvezni a látványt.

   - Plusz, nem most kapott új videokamerát? Felvehetné, és így azok is láthatnák, akik ma lemaradtak róla.

   - Oké! Benne vagyok. – Ez is lelkes volt. Ki kéne vizsgáltatni Rose-it, tényleg valami baja van…

Jött a másik dilemma. Hogy keltsük fel Hugót, úgy, hogy James ne ébredjen fel rá? Ötletekből nincs hiány, de szerintem, az azért durva lenne ha, idézem, „ Rakjuk a kezét egy pohár langyos vízbe, és várjuk meg még eléri a hatását” az ötletgazda természetesen Rose.

  Wow! Egy rajzfilmben most jönne az, hogy villanykörte gyullad a fejem fölött. :)

   - James este bement még a fürdőbe? – Rose felé fordulva kérdeztem, de meglepetésként ért, mikor a másik oldalamról jött a válasz.

   - Bement még. Láttam, hogy a bőrkarkötőjét a fürdőben hagyta.

   - És Hugo cuccait láttad a fürdőben?

   - Igen, azaz, az óráján kívül mindene ott… Értem!

   - Beavattok? – Rose nem bírja elviselni, ha nem tud valamiről.

   - Hugo órája! Azzal fel tudjuk kelteni, úgy, hogy James észre sem veszi, mert nincs rajta a karkötője.

   - Ezzel csak egy probléma van. Lily-n és az álompárunkon is rajta van a tekergők bélyege (azaz az ékszere, Rose csak így nevezi őket), tehát még a végén ők is felkelnek ránk.

   - Elvileg, ha nagyon rákoncentrálsz arra, akivel beszélni szeretnél, akkor csak ő halja. – Asszem a vigyorom kezd túlszabadni az arcomon. Ciki?

 Al és Rose is gondolkodóba estek.. Rose arca,csak úgy ragyogott, mikor felnézett rám.

   - Oké, de ki kelti fel Hugót? – Al, neked tényleg jó kérdéseid vannak…

   - Hagy én! Lécci, lécci, lécci!!!!!

   - Ööö, Rose nem baj, hogy nincs nálad a gyűrűd? Úgy elég nehéz lesz.

   - Majd használom a tiéd.

   - Az én karkötőmhöz biztos nem nyúlsz!

   - Akkor majd Scorp odaadja a nyakláncát…

   - Nyúld le a drága unokatesódtól. Én is hallani szeretném, mikor Hugó felriad a rikácsolásodtól.

   - Nem lenne egyszerűbb, ha átmennél Lily szobájába és csöndben megkeresnéd.

   - Én aztán nem! Tuti, hogy még kimegyek, ti felkeltitek őt és… és én lemaradok… - a végén Rose szinte sírt. Most komoly, ha James felkel, viszem Rose-t a Mungóba.

   - Eskü rá, hogy nem fogjuk.

   - Oké.

Te, most komoly nem keltjük fel?

Ne agyal már ezen! Unnom!

Mert Lily-t este nem untad igaz??

Al hangja egyre dühösebben cseng a fejemben

Most mit vársz? Mit tegyek? Közöljem a húgoddal, hogy „bocsi a tegnap félreértés volt, igazából nem is érdekelsz, sőt van valaki az életemben, aki sokkal szebb és idősebb nálad. Ja, és Mardekáros…”

Nem… azt semmiképp. Bocs haver, csak kicsúszott. Tudod, te a legjobb barátom vagy de, ő a húgom.

Végszóra (és kicsit sem halkan) kinyílt az ajtó. Rose egy igencsak kivágott fekete blúzban, egy épphogy takaró terepmintás rövidnadrágban, és magas sarkúban immáron gyűrűzött ujjal lépett be rajta. Vidámabban mosolygott, mint karácsonykor, pedig megkapta tőlünk a legújabb, legeslegjobb basszusgitárt, és közöltük vele, hogy gitározni fog tanulni egy Adam nevű 16 éves Hollóhátas sráctól (akivel most is jár).

  

-         Nézzétek csak, kit találtam ébren mikor belopóztam a szobájába.

-         Sziasztok!

Bár épp nem arra néztem, a hang alapján tudtam, hogy ki lépett be a szobába, mert ezt a hangot akárhol felismerném. Olyan angyali.

  - Szeva hugi! Mi keltett fel téged ezen a hajnali órán?

   - Hajnali? Én mindig ilyenkor kelek fel. Elfelejtetted? – Felkuncogtam, mert hát ez tényleg így van. Lily mindig mindenki… akarom mondani mindig Rose után kel fel, de nálunk mindig hamarabb. – Drága bátyus, szerintem nem tudsz egy alkalmat mondani, mikor valamelyikkőtök előbb kelt fel nálam, Rose kivételével.

   - Egyet? Egyet tudok. – Na erre már én is hegyeztem a fülem (mielőtt Lily belépett volna én átléptem Al másik szobájába,mert múltkor itt hagytam a kedvenc CD-m, amit ma mindenképp hallgatni szeretnék. Amúgy Teddy bandájának a CD-je. Al-nak van ez hangszigetelt zene szobája, ami össze van kötve a szobájával.). Szerintem nincs olyan eset, amit Al fel tudna hozni példának. – A kviddiccs döntő 2012. augusztus 20.-án. Én keltem fel elsőnek, és utánam két perccel Rose kinyitotta a szemét Te viszont csak fél négy után másztál le. Akkor mi már a reggelin is túl voltunk.

  - Nem igaz! – Kicsit furcsa, hogy én cáfolok rá, mikor én nem is voltam akkor még itt a Szellemszálláson. Tényleg, hogyhogy ide jöttünk és nem Londonba? Nyáron mindig ott vagyunk. Majd megkérdezem Alt. – Lil írt nekem egy üzenetet fél három körül. Azért ment le később, mert olvasott.

  - Scorp is itt van? – Ööö, elárultam magam. – Akkor azért nem találtam nálam mikor felkeltem. Itt aludt veletek Rose? Vagy… Al, ugye nem te mondtál neki valamit?

 Úgy bírom, mikor játssza a tigrist, olyankor olyan édes.

Elmondhatjuk Rose-nak, hogy mi történt este vagy előtte beszélni szeretnél a húgommal?

Az nagy probléma, ha máshogy intézem el? Persze, csak ha ő is akarja.

De előtte elmondjuk Rose-nak? Furcsállná…

Oké. Benne vagyok. De ne törj ajtóstul a házba.

???

Mugli mondás. Anyutól kaptam a nyár elején egy mugli mondásokat tartalmazó könyvet. Unatkoztam, elolvastam.

Ok. De mit jelent?

Mindegy. Csak ne térj rögtön a témára..

Ok.

   - Hát, mondani mondtam neki, nem is egy dolgot, de nyugi, a te szobádban purcant ki. De ez az este után alap.

   - Ha lehet egy kérésem, valaki mondja már meg, hogy miről van szó, mert egy mukkot sem értek. A másik ha lehet siessünk. James lassan felkel.

  - Rosei arra esély sincs. James még akkor sem kel fel nyolc előtt, ha már este hatkor alszik.

  - Ez igaz húgi. Arra esély sincs, hogy felkeljen reggeli előtt. És amíg a többiek nem kelnek fel, addig reggeli sem lesz.

Haver ez a végszavad. Te mondod el Rose-nak, vagy mondjuk el mi?

Nagy kérés lenne, hogy te? Nekem le kell foglalnom egy kicsit a húgod…

Megteszem, ha nem fejezed be a mondatot.

Oki!!

Szívesen.

-         Miről maradtam le már megint?

   - Hát csak, arról, hogy Scorp este, miután elmentük lefeküdni…

   - … felhoztam Lily-t a nappaliból, mert megszökött.

Mikor kimondtam az utolsó szót mindenki elkezdett nevetni. Á! Meg is van a CD-m. Mikor kiléptem a szobából, egy csodálkozó, egy furcsálló, és egy semmit sem értő tekintettel találkoztam.

-         Azt ne felejtsd el hozzátenni, én legjobb haverom, hogy mikor benyitottam a szobába, nem épp vendégfogató pozícióban találtalak titeket.

-           - Mi van?? – Rose sem bírja sokáig. A kis kíváncsi.

   - Scorp és Lily úgy falták egymást, hogy nézni is rossz volt. Tényleg, egybe vagytok még?

  - Ti… Együtt… mi akkor te… Nem értem!

   - Nyugi Rose. Nem csak te vagy így vele. – Mióta bejöttem, most néztem először Lily felé. Öhm. Ha Rose jól néz ki, akkor Lily szemkápráztató? Nem az nem jelző rá. Fekete alapon fehér pöttyös rövid, combközépig érő nyakba kötős, hátat alig takaró nyári ruha, kiengedett vörös haj, strandpapucs (fekte-fehér virágos), Hatalmas zöld fa gyöngysor. Ja, a ruhán kivágása is van. Nem is kicsi…

Anyám!

Nem a húgom, és örülnék, ha visszatennéd a szemed a helyére. Kössz. Ja, folytathatod.

-         De szerintem, a döntés nem hármunkra vonatkozik, csakis a jelenlévő, nem is kicsit dögös kisasszonyra. Mit mond asszonyom, legyen fojtatása a tegnap estének?

   - Esetleg, megfontolom. Esetleg…

Vajon lehetett hallani, ahogy az állam koppan a földön? Szerintem igen…

   - Mi… mi van? Ez most komoly? – Ha azt mondja, hogy komoly, most ugrok ki az ablakon (elég magasan vagyunk ahhoz, hogy kipurcanjak). – Lily ugye csak viccelsz? – mond, hogy viccelsz, mond, hogy viccelsz, Kérlek!

Olyan reménykedve figyeltem, rá, hogy teljesen kizártam a minket néző egyedeket. Bár nem látom őket, biztosra veszem, hogy ugyanolyan elkeseredett arccal merednek ránk, mint én A lányra.

 Lily pár perces gondolkodás után vetett rám egy pillantást, lehajtotta a fejét, mikor újra rám nézett egy hatalmas mosolyt pillanthattam meg gyönyörűséges arcán. Egy pillanat sem telt bele, és a nyakamba vetette magát.

A következő rész tartalmáról:

   Rose végre célba ér, mikor sikerül dokumentálni oly szeretett unokabátyja, nem éppen száraz ébredését. Miután az említett alany kidühöngte magát, beavatják a többieket is (kit baglyon keresztül, kit személyesen) Scorpius nagy „Édes 13” buli ötletéről. De mit kezd magával eközben az a bizonyos két személy, akikről ez az egész felhajtás szó??

Nos, azt két röpke hét múlva megtudhatjátok. J