4. fejezet

Minden rendben lesz…..

   - Hello Molly! – köszön az ajtón belépő Harry. – Hm! Remek illat van!

   - Szia, apu! – kiáltott Lily és rohant, hogy a konyhába lépő apja karjaiba vesse magát. – Hosszú napunk volt! Majd elmesélünk mindent!

Lily végre elengedte apját, aki így levegőhöz juthatott. Mikor Harry leült az asztalhoz Molly már éppen hozta neki a vacsorát, mikor a leves már az asztal felett járt, Harry megszólalt:

   - Köszönöm a fáradozást Molly, de nem ehetek, csak azt várom, hogy a gyerekek megegyék a desszertet. Különben meg Ginny széjjelátkoz, ha hazamentünk én meg nem eszem, meg amit főz, merthogy James, Rose és Hugo kb. akkorra fognak megérkezni hozzánk, mikor Ginny elkészül a vacsorával, na meg persze Vic is nálunk vacsorázik. – majd Molly értetlenségére válaszolva hozzá tette. – Merthogy nem is olyan régen bejelentették, hogy ők Teddy-vel mostantól hivatalosan is egy pár, és Teddy kijelentette

   - Pontosabban olyan hisztit csapott – segítette ki édesapját Albus - mint egy hároméves kislány, akitől elveszik a tökös derelyét, miután apa fél órán át hallgatta a hisztit, úgy döntött, hogy megbeszéli anyuval a lehetőségeket

   - És arra jutott, - vette itt át a szót Lily - hogy megoldható, hogy Vic is nálunk töltse a hatodik év kezdete előtti egy hónapot és

   - Hogy kettős disszaudió bűbájjal még az is megoldható, hogy egy szobában aludjanak, persze a szülői háló melletti szobában – Fejezte be a gondolatmenetet Scorpius.

   Harry csak nézte a gyerekeket, akik közben folytatták a desszertként felszolgált fagylalt elfogyasztását, végezetül még hozzátette:

   -  Úgy körülbelül ennyi az egész story, a gyerekek igen jól értesültek. - nézett itt gyanakodva a hármas felé. – Jó lesz átkutatni a szobákat, ha hazaértünk, kíváncsi vagyok hány telefület találok, ha gyerekenként több mint tízet, komolyan mondom menten egy rakás zselévé átkozom Georgot.

Erre a kijelentésre nagy hangzavar támadt az asztalnál, az összes gyerek azzal küzdött, hogy nehogy kiköpje azt a nem csekély fagylalt mennyiséget, melyet eddig magukba tömtek.

   - De ugye nem desszertnek apu? Mert szerintem aznap még James is kihagyná a vacsorát! – Nevetett könnyeivel küszködve Albus

   - És az csodával érne fel! – Tette hozzá Lily, miután kiürítette a maradék három csepp fagyit is a kehelyből

Ezen már Harry is elnevette magát, majd felállt az asztaltól és Molly-val elvonultak a nappaliba, hogy megbeszéljék a hétvégi családi összejövetel részleteit. Albus és Scorpius még nem fejezték be a tetemes mennyiségű fagylalt elfogyasztását, viszont Lily már unta magát az asztalnál, így beszélgetést kezdeményezett a hozzá legközelebb ülő személyhez.

    - Apád elég kiborító tud lenni, ha akar! – mondta kicsit bátortalanul, hisz nem tudta, hogyan érinti ez a téma a fiút. – Vagy őnála ez mindennapos?

Scorpius arcáról eltűnt az önfeledt mosoly, mikor oda fordult Lily-hez arcán már palástolatlan fájdalom és némi megvetés vetette át a megüresedet helyet.

   - Apám, nos, ő, hogy is mondjam... Talán az elejéről kezdem, úgy lesz a legtisztább a kép. – mondta a fiú. – Mikor iskolás volt, elég sok dologban keresztbetettek egymásnak az apáddal és a rokonaiddal például

- HA most elkezded végigmesélni a hat évük alatt felmerült összes közös problémájukat, akkor most szólj, mert inkább kimegyek sétálni – vetette oda fél várról Albus. – Már az összes storyt hallottuk vagy kétszázszor!

- Oké-oké! Felfogtam! NA, szóval apu, mióta az eszemet tudom két dolgot tart szentnek. Az első, ebből látszik, hogy az eddig történtekből semmit sem tanult, hogy az ARANYVÉRŰ családokat úgy kell tisztelni a többi embernek, mint a muglik közt a királyokat, a második és ezt még az előzőnél is komolyabban veszi és aminek a megszegéséért nem csak én lettem már nem egyszer megbüntetve hanem anyukám is, tehát a második a Pottereket úgy kerüld mint a pestist. Ne nézz így rám Lily! Elsős korom óta minden nyáron szívok azért mert a bátyád lett a legjobb barátom. Anyámra is nem egyszer pálcát, jó esetben kezet emelt azért mert anyukád az egyik legjobb barátnője, és mert levelezni szoktak.

Néma csend zuhant a szobára, fél percen múlva, mikor Scorp újra összeszedte magát hozzátette:

- Anyu ma is csak reflexből cselekedett, mikor apu megtámadott téged, anyu úgy viselkedett, mint amikor velem csinálja ugyanezt. Egyben biztos lehetek: pocsék egy nyaram lesz… Bár… Ha jobban belegondolok, apám részéről mehetnék suli mellett kisegítő munkásnak Hagridhoz, mondjuk, lehetnék... Kiegészítő vitamin Gróp részére – az utolsó szónál már nem bírta tovább és elröhögte magát

Lily és Albus összenéztek és elkezdtek teli torokból röhögni. Percek óta nevethettek, elsőként megint Scorpius szólalt meg:

   - De most komolyan! Aztán amit apa ma a kúriában látott azután biztos lehetek abban, hogy nemsokára titokzatos módon merénylet áldozatává válok!

    - Ne má’! – sopánkodott Lily, a fiúk rögtön érdeklődve fordították a lány felé fejüket, mikor észrevette az arcukról sugárzó értetlenséget elmosolyodott és folytatta. – Ennyire béna lennék, az alany már rá is jött, hogy mire készülök!

Ennek a kijelentésnek köszönhetően, megint mindenkit elkapott a röhögőgörcs, minek most a szobába lépő Molly és Harry vetett véget.

  

    Mikor Harry megbizonyosodott róla, hogy Ginny már otthon van és arról is, hogy ég a tűz a kandallóban, indulóra fogta. Már a kandalló előtt álltak, a csomagokat már Harry varázslattal előre küldte. Eljött hát a búcsú pillanata.

   - Szia, nagyi! Vigyázz magadra és a papára is! – búcsúzkodott

Nagymamájától Albus, szavainak egy öleléssel adott nyomatékot.

  - Szia, nagyi! Köszönjük a vacsorát! – mondta Lily és ő is átölelte nagymamáját

   - Köszönünk mindent! Viszont látásra! – köszönt el Scorpius is.

Végül egyenként beléptek a tűzbe és kimondták az úti célt - Szellem Szállás! – és eltűntek a zöld tűzben.

   Harry most, hogy a gyerekek elmentek érdeklődéssel fordult Molly felé, de a nő csak ennyit felelt:

   -  Majd ők beszámolnak mindenről! De egyet ígérj meg! Hogy vigyázol rájuk és magatokra is! Na, menj, mert a lányom még aggódni kezd!  - intett és egy másodperc múlva már egyedül álldogált a kis konyhában.