8. Fejezet... 1. rész

8. fejezet 1. rész

…azt véghez is viszik…

Lily L. Potter

   Egészen bele feledkeztem Rose körömlakkos dobozába (találtam zöldet!), így Hugo felébresztéséről is lemaradtam. Nem bánom, így is többször hallottam már visítozva fölriadni „szegény lelket” (Rose bevált módszereket alkalmaz heti 5-6 napon keresztül az öccse felébresztésére). Majd valamikor bepótolom.

  Vajon Rose mennyire fog kinyírni, ha nekiállok körmöt lakkozni? Valószínűleg nagyon. Pedig bőven kész lennék, mire Hugó átvánszorog (öt méter biztos van a két szoba közt). Oké, inkább nem kockáztattok.

  Rose már ismertette a tervet (ő áll James fejének egyik oldalán egy vödör vízzel, én a másik oldalán a lábánál egy vödör vízzel, Al a feje másik oldalán jéggel, míg Scorp a másik lábánál jéggel. Egyszerre öntjük rá, közben Hugo videóz), kaptunk egy kis pihenőt (míg az öccse átcsoszog).

   - Húgi!

Al az ablak felé bökdös? De minek? Most kel fel a nap. És?

   - Oui?

   - Ott jön Sky!

Sky? Sky? Ja ! Lor baglya. Mindig elfelejtem. Sky és Fly az ikrek iker baglyai. Még mindig jobb, mint James MACSKÁINAK (!) A neve (Káma és Sutra).

Elkalandoztam. Különben is, Sky nem csak hozzám jöhet. Lor nekem küldött már levelet ezen a héten, és nem Fly közeleg (az egyik fehér; Sky, a másik meg fekete; Fly), lehet, hogy Al vagy Rose a címzett.

   - Szia Sky! Mi járatban? – Olyan édes és hatalmas tejcsoki színű szemei vannak.  Miután jól belém dörgölőzött (szokása), átnyújtotta a levelet. – Al adnál neki bagolycsemegét? Nincs kedvem átmenni a szobámba.

   - Persze. Na, gyere Sky!

A borítékon semmi más nincs a nevemen ívül. Érdekes…

Lily!

Rémes! Anyám el akar minket rángatni Skócia lápvidékére! Nem akarok menni! NEM! Apu azt mondta, hogy nem muszáj mennem, de mivel Lys nem nyilatkozott, és egyedül nem akarnak itthon hagyni nagyapánál kéne csöveznem. Ha jó barát vagy, és Szeretsz annyira, mint amennyire én téged J, akkor megkérdezed a szüleidet, hogy lóghatnék-e nálatok, amíg a többiek Skóciában leleddzenek. LÉCCI! Ments meg! Kérlek! HA este hat óráig nem jön, válasz mennem kell nekem is… Különben is, Teddy szólt, hogy 10.-én konci és minket is várnak bevezetésnek. 

Hihetetlenül várom leveled (szó szerint)!

 Puszi és ölelés Lor J

   - Na, mit ír Lor?

   - Hát Scorp, lehet, hogy háromsoros szerelmi vallomást.

   - Rose fogd be, Al nyugi mindjárt megtudod, Scorp higgadj le, nem szerelmi vallomás.

   - Hát akkor?  - Rose nagyon türelmetlen ma reggel. A kis kíváncsi.

    - Luna már megint valami büdös helyre akarja elrángatni szegény ikreket. Lys nagy ívben tesz rá, hogy hova ráncigálják, Lor meg szabadulni akar. Az egyik alternatíva mi vagyunk a másik meg a nagyapja. – Koppan pár áll a földön. Ebben most mi a nagydolog? Nem lepődnének meg, ha hetente hallgatnák Lor panaszkodását a családi kirándulásokról. – Meg kell kérdeznem aput, hátha befogadjuk őt pár napra…

  

   - Reggelt!

   - Jé! Egy Hugo! – Most komoly ilyen nehéz egyeseknek időben felkelni? – Kedves látogatók. Az Al szobájába becsoszogó egyede fajának egyik utolsó egyede. Ha nem látnák a nyakörvén a címkét, elmondanám, hogy ez egy késönkelő-weasley. A faj hírtelen egyedcsökkenését az okozta, hogy a hímek napjaik 69%-át átalusszák, 30%-ában táplálkoznak, a maradék 1%-ban a nőstényekkel foglalkoznak. Simogatása nem ajánlott ébredés után, hisz még nem vadászott. Ilyenkor morcosabbak.

   - Kac-kac. Ezt mióta tartogatod Lil?

   - Rögtönöztem.

Rose nagyon csúnyán nézi Scorp és Al párosát, akik a szó szoros értelmében hanyatt vágták magukat és röhögnek.

Na, végre! Lassan fél hét lesz (kb. 5 perc múlva), és mi már James szobája előtt toporgunk. Rose és én hidegvízzel telitöltött vödörrel, Scorp és Al egy-egy vödör jéggel, Hugo, immár felfrissülve (megtudta a tervet) kamerával a kezében. Ööö, felkészültünk.

   - Háromra. – Rose tuti valami főparancsnok lesz. Parancsolgatni már most tud.

 

-         Egy…

-         Kettő…

      - HÁROM!

    Talán, ha Rose nem ordítozna, nem kelne fel a fél falu. Talán.

Egyszerre vetettük be magunkat James szobájába. Hát, rend az nincs. A szagoktól meg el tudsz ájulni. Biztos, hogy rokonok vagyunk? Mármint Al a rendmániás apu helyett általában anyu pakol, aki szereti a rendet, nálam rend van, mert úgy jobban megtalálni a bajitalok hozzávalóit (meg a leveleket), de Jamie… a Roxforti csata után nagyobb rend volt a kastélyban, mint az ő szobájában.

   Hogy kerültem James ágyához? Biztos a „főnök” helyezett el.

   - Hugo veszed?

   - Persze tesó!

   - Akkor… Most!

25 perccel később

    - James még mindig a fürdőbe?

     - Ja, nagyon mérges ránk. – Válaszol Al hatalmas mosollyal az arcán. Asszem nem nagyon zaklatja fel, hogy Jamie mérges. Engem sem.

     - Amúgy nem is azért mérges annyira, mert felkeltettük, azt felírta az elvégzendő csínyek füzetébe. – Szól közbe gyorsan Hugo és mivel nem egy kíváncsi szempár szegeződött rá, gyorsan magyarázni kezdte. – Tudjátok este még „olvasott”, és az olvasmánya a párnája alatt maradt. Teljesen szétáztattátok a legújabb PlayBoy magazinját.

   Az elején már azt gondoltam, hogy a bátyám megvilágosodott és rájött, hogy az olvasás (mármint a magazinokon kívül) nem bűn, ahogy ő mondaná. De amint Hugo befejezte mondandóját mindenki (még Rose is) a földön fetrengett. Majd belehalunk a röhögésbe, mikor valaki kopog.   Mivel megítélésem szerint én vagyok a leg beszámíthatóbb, ki kéne nyitnom az ajtót. Na jó, aszongya hogy felállunk és lép, lép, lép, nyit. Megy ez, ha akarom!

 

   - Reggelt! – Teddy reggeli ábrázatához má hozzászoktam, de ma különösen ramatyul néz ki. Mine kelt fel hét órakor ha (véleményem szerint) még hulla fáradt? Pasik.

   - Szia! Mi járatban erre felé ilyen korán? – Talán valami baja van? Úgy néz rám mintha hugrabuggos hülye lennék. Vagy túl vidám vagyok ilyen korán? – Csak nem kidobott az ágy?

   - Engem? Soha! – Talán túl gyorsan vágta rá. Lehet, hogy nem az ágy dobta ki? – Anyu szólt, hogy lassan keltsem fel Albust, meg Hugót, mert Rose meg te úgyis fent vagytok már. De lehet, hogy James-el kellett volna kezdenem. Ő nehezebben kel, mit a két másik fiú…

   - Mi van velünk?

   - Al ne kiabálj, ha kell, valami gyere ide. Amúgy semmi nincs veletek. – Kiabálok vissza. Mért kiabálunk?

   - A fiúk már fönn vannak? De jó! – Teddy komolyan megkönnyült. – Már csak Jamie van hátra. Nehéz menet lesz.

   - Ha Jamest keresed, a fürdőszoba felé vedd az utadat. A PlayBoy magazinjával bezárkózott, szerintem nem jön ki, amíg meg nem száradnak.

   Teddy vagy nagyon elgondolkodott vagy igen érdekesnek találta az ablakban mászó pókot. Ha tippelnem kéne, az elsőre tenném a voksom.

   - Öhm… Teddy! – Csettintgetek az arca előtt, de ő még arra sem veszi a fáradtságot, hogy pislogjon. Segítségkérőn forgolódom a szobában, de beszélgető embereken (?) látok.

   - Scorp! – Azért neki szóltam, mert ő van a legközelebb hozzám, mármint méterben számítva. – Kéne egy kis segítség!

                                                                                 

 Jól láttam, hogy átsuhant az arcán Az a bizonyos csibészes félmosoly? Anyám borogass, ebből még baj lesz…

   - Teddy! – Kiabált neki Rómeó. Hogy mért Rómeó? Ha Rosei szólíthatja Montague-nak, akkor én is hívhatom Rómeónak. – James éppen McGali fényképének vetkőzik.

Erre a kijelentésre senki nem számított. Vannak olyan dolgok, amik egyeseket lefagyásra, másokat magukhoz térésre sarkall. Hát mi hibernálódtunk pár percre, Teddy meg megrázta a fejét. Aztán mindenki egyszerre kezdett röhögni. Ilyen az élet egyszer padlón másszor a fellegekben jár az ember.

   - Akarom tudni, hogy mi történt?

   - Ha akarod, ha nem úgy is megtudod, csak órák kérdése.

   - Ezt nem értem…

   - Ha apuék nem lesznek, itthon láthatod a saját szemeddel, mert unokahúgodnak köszönhetően megvan felvételen az akciónk.

  

Mire Összeállt a banda, lehetett vagy fél nyolcra, anyu már a konyhában várt miket (vagyis gondolom ott várt minket, mert az emeletre tojás és pirítós illat szűrődött fel). Rose és Al is lebattyogtak már, ha jól halom éppen az idei kviddics szezonról diskuráltak.

Épp leindultam a lépcsőn (szegényen meglátszik, hogy James rajta éli ki ugrálási mániáját), mikor VALAKI elkapta a karom. A vigyort levakarni sem lehetne az arcomról. Scorp gyengéden visszahúzott Al szobájába. Gyorsan becsukom az ajtót, mielőtt anyuék „véletlenül” erre járnak...

   Ha megfordulok Scorp pont szemben fog állni velem, esélyem sincs a menekvésre. Milyen halálom lesz így nekem...? Asszem jó…

   - Mit gondolsz, hova rohansz te vörös démon?

   - Tudod, – kezdtem amolyan McGali stílusban kioktatni – nagyon éhes vagyok mivel tegnap óta nem ettem. Ezen okból kifolyólag reggelizni indultam.

   - Vagy esetleg itt maradhatnál velem még egy iciri-picirit?

   - Megfontolandó ajánlat. – Tényleg meggondolandó, de nagyon éhes vagyok! Túl nagy a csábítás mind a két irányba… Ez még fájni fog… - De, inkább menjünk le reggelizni.

Scorp arca megbántottságot tükröz, és én bántottam meg… megint. De legalább mutatja az érzéseit.

   - De! – szólok, bele mentsük a menthetőt alapon – Mi lenne, ha utána elkéredzkednénk az Abszol Útra. Csak mi ketten, valami átlátszó ürüggyel.

Megfontolta az ajánlatomat. Eléggé. Lassan 2 perce „fontolgatja” az ötletem. Most tényleg ennyire megbántottam?

   - Jobb ötletem van. – Percek óta most szólalt meg először, így arra számítottam, hogy minimum mérges lesz. De az, hogy az én csodálatos és hibátlan ötletemet akarná felülmúlni? Hát arra nem fogadtam volna. – Válaszolj Lor-nak, hogy átjöhet, persze csa ha a szüleid megengedik. Aztán medencézünk egyet a többiekkel.

 Merlin gondolta volna, hogy  pert pillanat jobb ötlettel áll elő, mint én.

   - Hívhatnám Stef-et Edy-t meg Jacket is. – Jut eszembe legjobb barátnőm és annak lüke tesói. – Megkérdezem anyuékat hátha engedik.

   - Anyádékról jut eszembe. Elmondjuk nekik? – Az arcát látva elkap a röhögőgörcs. De most komoly. Merlin, hogy tudott egy ilyen hisztis, de jóképű szemtelen, de olykor kifejezéstelen arcot teremteni? De most rátapintotta lényegre.

   - Jó kérdés. – Elmondjuk vagy ne? Nem örülnék, ha a Mardekáros libák tudomást szereznének róla. – Szerintem a Tekergőkön kívül ne mondjuk el senkinek. Legalább is egy darabig.

Félve nézek fel rá. Vajon megbántottam? Vigyorog. Mi a francnak vigyorog? Azt mondtam, hogy titkolózzunk, erre ő csak vigyorog.

   - Most mit vigyorogsz?

   - A számból vetted ki a szót!

Vagy hat percig álltunk ölelkezve-röhögve, mire képesnek éreztük magunkat arra, hogy társaságba mennyünk.

Albus Perselus Potter

   - Rose akkor is a Hárpiák a legjobbak. Tuti, hogy ők nyerik a bajnokságot.

   - Csak azért mondod, mert Ginny az edző.

   - Rose eddig minden meccsen nyertek. Ők a legjobbak a válogatottban.

   - Ezt hívják úgy, hogy vakszerencse.

Rose és én soha nem értünk egyet, ha a bajnoksággal kapcsolatban vitázunk. Örökölte Ron „bácsitól” azt a rossz szokást, hogy a Csúzlik a kedvenc csapata és mivel per pillanat a Csúzlik nem sokkal vannak lemaradva a hárpiák mögött a ranglistán a szokásosnál is pesszimistább anyu csapatával szemben.

  

    - Ezt hívják úgy, hogy felkészültség. – Nem hiszem el! Hajnalok hajnalán felkelt, most meg fikázza anya csapatát. – Mindjárt leérünk, váltsunk témát, anyut érzékenyen érinti, ha kritizálják csapatot.

   - Mit csináljunk ma? – Ezt a gyors témaváltást. – Bemehetnénk Londonba, vagy le a faluba.

   - Jól hangzik. Majd összehozunk valamit.

Épp beléptünk a konyhába, mikor Teddy szitkozódva elhaladt előttünk. Rose mogyoróbarna tekintete rám villant. Most mi van? Én nem csináltam semmit.

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

Rose!

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok.

Itt vagyok.

Szerinted mi történt?

Nem tudom, de Teddy kicsit ideges

Kicsit? Szerintem kirohant, hogy körbefussa az erdőt!

Ezt nem értem. Már, hogy tudná körbefutni az erdőt?

Természetesen farkasként!

Végre sikerült neki?És farkas lett? Ez tök buli!

Ja a szülinapján! Ráadásul így is tudunk gondolatban kommunikálni.

Cool!

Itt jön anyu!

A másodper töredékében léptünk ki mindketten.

   - Jó reggelt gyerekek! – Anyu úgy mosolyog, mint aki már most a kezében tarthatja a bajnoki kupát. – Hogy aludtatok?

 Rose vajon ugyanarra gondol, mint én?

   - Neked is jó reggelt! – Köszöntünk vissza szinkronban.

   - Köszönjük Al és én nagyon jól aludtunk.

   - Ennek örülök. – Anyu arcáról még Crucio-val sem tudnánk letörölni a mosolyt. Legalább nem szomorú. – Többiek merre vannak? – Kérdezget minket tovább, miközben elénk halmoz egy-egy adag tojásrántottát. Ez jó kérdés. Vajon merre vannak a többiek?

Esküszöm, hogy rosszban sántikálok!

Scorp!

Vagyok!

Mit csináltok?

Semmi olyat, amiért szemrehányást tehetnél!

Nem azért, csak anyu kérdezősködik. Mit mondjunk?

Mindjárt megyünk csak… keresünk valamit.

Ok. Siessetek!

Köszönetet kéne mondani még párszor az ikreknek. Ennél jobb ajándékot kitalálni sem tudtunk volna.

   - Húgi és Scorp keresnek valamit.

   - Hugo meg a kamerájával játszik.

   - Harry zuhanyozni ment.

   - Jamie az újságával szárad.

   - Teddy kint futkos.

   - Vic nem tom’, hogy mit csinál.

Ahogy összenéztünk egyszerre kezdtünk röhögni, még anyu is beszállt. Ezt elég jól összehoztuk.

   - Megnézem Vic mit csinál. – Mondja anyu egy aggódó arckifejezés kíséretében. – Reggelizzetek, aztán megbeszéltük a programot.

Ahogy anyu lelépett, két kíváncsi fej jelent meg a korlát fölött. Oldalba bököm unokanővérem és mutatom, hogy hova nézzen. Ennyire nem lehetnek idióták.  AZ csak feltűnő, ha lopakodni próbálnak.

   - Tiszta a levegő, jöhettek.

Hugi hálásan rám mosolyog és magával rántva Scorp-ot levágódik mellén reggelizni. Rose és Lil ma nagyon kitett magukért, iszonyat jól néznek ki. Lil begöndörítette az alapból szálegyenes potteresen kócos haját, ami, most pont úgy néz ki, mint Rose-nak.

   - Hm! – Szimatol bele a levegőbe. Tudtam, hogy kiszúrja! – Palacsinta!

A húgomnál a palacsinta többet ér, mint a Gringotts-i széfünkben lévő vagyonunk. Ami nem is KICSI!  Bár azt nem tudom, hogy mit szeret rajta, vagy, hogy miért eszi, de magánprobléma.

   - Vigyázz húgi, nehogy elhízz! – Esküszöm, hogy csak vicceltem. Amint kimondtam Lil visszarakta a palacsintákat és inkább salátát legelt. A húgom olyan vékony, hogy tömni kéne, nehogy elfogyjon. – Viccelek! És ne edd meg a salim!!

- Többiek? – Legalábbis asszem ezt akarta mondani Scorp, de valahogy így lehetett érteni: Tojás-morzsa-morzsa? Azt hittem az aranyvérűeknél megtanítják, hogy csukott szájjal eszünk.

  

   - Apu fürdik.

   - Teddy fut.

   - Vic nem tom’ mit csinál.

   - Ginny Vic-nél.

   - Hugo a kamerájával.

   - James a fürdőben szárad.

Soroltuk el felváltva, hogy kit merre találni.

Lil ránézet a mellette evő (?) fiúra, majd egyszerre kezdtek el röhögni.

  - Szóval egy átlagos reggel. – Vonja le a következményt drága húgom.

Lorcan Salamander

Sky még nem jött vissza. Lil még nem hívott. Anyu már dörömböl, hogy pakoljak, vagy hívja a nagypapát. Nekem már itt a kés a kezemben. Mit ne mondjak, szép az élet!!

   - Ne legyél már ilyen depi Lor!

   - Fogd be Lys! Ha te nem mennél nekem sem kéne nagyapánál rohadni. – Jó esetbe Pottereknél. Lily írj már!

   - Nem az én hibám, hogy apáékkal akarom tölteni egy kis időt.

   - Az te vagy, engem me lehet békén hagyni!

   - Jöhetnél velünk, anyu örülne neki, hogy egyszer az életben kirándulsz velünk, de nem, te inkább lelépsz Potterékhez, mit, hogy velünk gyere. Legalább tanulnál egy kicsit az út alatt.

   - Stréber! Rád jobb szó nincs!

Lys kirontott becsapva az ajtót.

Ahhoz képest, hogy ikrek vagyunk, néha össze se lehet minket hasonlítani.

Míg ő stréber én inkább használom azt az eszközt, amit Rose-nak hívnak. Ő Hollóhátas, én Griffendéles vagyok. Míg ő fekete én fehér baglyot választottam.

Külsőre nincs sok különbség köztünk, piszkos szőke haj, kék szem.

Ő fülig bele van zúgva Rose-ba, nekem pedig Lily tetszik.

A legnagyobb különbség viszont az, hogy ő szeret anyáékkal „kirándulgatni” míg én UTÁLOK, főleg ha vizes, hideg, koszos helyre akarnak elrángatni.

   - Huhúhu! Huhúhu!

   - Fogd be a csőröd Fly! Semmi kedvem téged hallgatni! – Tudom, hogy nem Lys baglyával kéne kiabálnom, de a bokszzsákom elszakadt, így nincs min kitölteni a fáradt gőzt. – Majd kapsz kaját, ha a gazdád eszébe jutsz!

   - Huhúhu! Huhúhu!

Kinyírom ezt a baglyot! Egyesével fogom kitépni a tollait. Hol a párnám? Igen ez pont jó lesz!

Nyitva az ablak, és üres Fly kalitkája. Ezek szerint Lys kiengedte vadászni.

Akkor honnan jön ez az idegtépő huhogás?

Mindegy is. Felidegesített a tesóm, és Lil még mindig nem hívott. Nem akarok se kutyagolni, sem pedig a nagyapánál üldögélni a sarokban. Ott az egyetlen normális elfoglaltság a Hírverőt olvasni, és a sarokban ülni.

   - Sky! Te mit keresel az ágyamon?

Ha egy bagoly tud szemrehányóan nézni, akkor rám most úgy nézett Sky.

Nyújtogatja a lábát, ez azt jelenti, hogy LEVÉL!! Levelet kaptam!! Nagy valószínűséggel Potteréktől. 

Lor!

Természetes, hogy átjöhetsz, addig maradsz, amíg szeretnél, apuék azt üzenik, hogy ne hozz túl sok cuccot, csak pakol össze mindent (a roxforti cuccokat is) és hagyd a szobádban.

Viszont! A fürdőruháddal a kezedben érkezz (vagy úgy, hogy rajtad van) mert medencézünk! Anyu azt mondta, hogy jöhetsz, amint összepakoltál. Apu írt levelet Lunának. Siess várunk nagyon!

Ui.: Döntsd el, hogy kivel szeretnél aludni (felőlem velünk is alhatsz). A Szellemszálláson vagyunk.

Pusz Lil

Gyorsan kikapom az ágy alól a sporttáskám meg a bőröndöm. Az adidas hátizsákom a converse oldaltáskám mellett a szekrény tetején van, azok is kellenek. Hova rakhattam a Nike pénztárcám??

  Persze! Az ágy alá dobtam!

Mázli, hogy apu sokat örökölt. Egy márkabolond és egy könyvbolond gyerek mellett elkél a galeon.

Azt mondja, hogy: DC fürdőgatya!  Hová mászott el a fürdőgatyám? Nem látta valaki? Zöld, olyan színű, mint Lily szeme olyan vörös mintákkal, mint a Weasley gyerekek haja. Lys is hasonlót vett (szinte az egyetlen márkás cucca…) de neki fekete alapon vannak vörös mintái.

Lehet, hogy Lys pakolta el, Nem ő utálja a zöld dolgokat.

   - Anyu! – Merre lehet az a lüke anyám? – Anyu! Hol vagy?

   - A szárítónál édesem!

Tényleg! A szárítón még nem is néztem! Pedig két napja fürödtünk a tóba. Hülye vagyok!

Ott is van a keresett személy!

   - Mit szeretnél kicsim?

   - Lily válaszolt a levelemre és most pakolok össze. Csak kéne a fürdőgatyám.

   - Tessék, itt van. Még valami?

   - Köszi, nem. Megyek pakolni.

Ez eddig simán ment.

20 perccel később. 

Bőrönd megvan, sporttáska megvan, oldaltáska, seprű, seprű jogsi a kulcsaim mellett. Mobil a pálca mellett, töltő tartalék aksi megvan.

   - Lys! – Ha az ember akar valamit ordítania kell?

   - Ne kiabálj, itt állok az ajtóba!

   - Ja, bocs nem vettelek észre. Nem tudod, hogy merre lehet a laptopom meg az igaz-hamis üveg amit múltkor vettem?

Basszus, ha még neki is gondolkodnia kell, akkor soha nem lesz meg!

   - Az üveget nézd meg az akváriumban, a laptopodat a zoknis fiókban láttam utoljára.

  

Pár perccel később a nagy „búcsúzós jelenet” után már épp indultam volna, mikor meteor sebességgel anyu a nyakamba veti magát. Segítség kérőn nézek apura, ő meg mosolyogva lekaparja rólam matricaként ragaszkodó anyám.

   - Lorcan nagyon vigyázz magadra! Hetente írunk neked, és ha hazaértünk küldjük Lysandert is. 

   - Oké! Köszi apu. – Apával elvagyok, ő megért csak támogatja aput. Ilyen az élet. – Anyu megkaptad Harry levelét?

   - Persze kicsim. Vigyázz magadra.

   - A bankból akármikor vehetsz ki pénzt, de azért itt van egy kis költőpénz. – Ad apu egy látszólag (?) üres erszényt. – Mugli font is van benne. Költs amennyi csa jól esik.

   - Rendben, sziasztok.

Szórok egy kis zöld port a kandallóba, a láng átcsap gyönyörű smaragdszínbe.

 

-         Szellemszállás!

Jó, hogy Lil szólt, hogy nem Londonba vannak hanem Roxmortsban.

Stefany L. Magic

   - Jackie! – Most komolyan azt várja, hogy felmássza rá és megpróbáljam kiszedni a kezéből? – Add ide még szépen kérem!

Nem elég, hogy egy évvel fiatalabb, de egy fejjel magasabb, mint én. Lehetetlen, hogy megszerezzem azt a hülye levelet!

   - Mi történt? – Remek. Már Edy is idetolta a képét? – Stef szerelmeslevelet kapott?

Mit vétettem, amiért két ilyen Merlin átka testvérrel ver engem a sors? Különben is! Szerelmes levelet nem szoktam kapni. Szerelmes sms-t előbb. De mire való a net?

   - Lil írt valamit, de mivel Jack elvette arról fogalmam sincs, hogy mit.

Ritka pillanat, de bátyám segítségemre siet. Mondjuk jobban belegondolva csak tudni akarja, hogy mit írt barátném.  Furcsa mód ők ketten egész jól kijönnek (sőt…).

Hála drága bátyámnak alig telt el két perc és már bontom is fel a levelet.

   - Mit ír?

   - Jack még bele sem olvastam!

   - Ja… oké.

   - Olvassam hangosan?

Bősz bólogatás, szóval igen.

Na, akkor irodalom óra 1. osztály. Csapó egy…

Hy Stef és nektek is fiúk!

Természetesen tudom, hogy ott álltok Stef fölött. Túl kíváncsiak vagytok ahhoz, hogy békén hagyjátok őt, amíg elolvas egy SZEMÉLYES levelet. Ezt hanyagoljuk. Inkább témára!

Szeretettel meghívlak TITEKET (igen Jackiet is) a mai medence partinkra!

Fürdőruha + törölköző kötelező.

Fiúk nektek érkezéstől este kilencig folyik a program.

Stef téged meghívunk az elkövetkező egy hétre.

Várunk titeket! Siessetek!

Ui.: Szellemszállás

Pusz Lil és a többi T.

   - Mi az a T?

   - Közöd Edy?

   - Sok.

   - Igen sok. Sok-sok semmi! – De az aztán rengetek. Edy kitekerem még egyszer a nyakad…

Mint aki jól végezte dolgát kivonulok. Most mér’? Tényleg jól végeztem a dolgom. Most pedig pakolás!

Mázli, hogy lánynak születtem, így saját szobám van. Mondjuk, ha jól tudom, anyué költözni szeretnének, lehet, hogy akkor a fiúk is külön szobát kapnak.

Álljon meg a díszmenet! Hol a Merlin tangájában van a bőröndöm?!

   - Edy! HOL VAN A BŐRÖNDÖM???

Tuti, hogy ő pakolta el! Megölöm! Kinyírom!

   - Igen húgi?

   - Hol a bőröndöm?

   - A szekrényed tetején. Innen látom.

Könnyű annak, aki ilyen magas. Én rá sem látok a szekrény tetejére.

   - Leveszed? – Villantom rá a híres neves Rose féle boci szemeket. Ezt minden lány (meg néhány fiú) tudja a csapatba, kivéve Lil. Neki cica szemei vannak, ami kicsit talán hatásosabb is. Ha e mellé még társítunk egy kis szempilla rebegtetést, akkor mindenkit leveszünk a lábáról...

Hihetetlen de: Elkészültünk!

Jobban belegondolva ez tényleg csodával ér fel.

Kérdem én, hogy lehet az, hogy én, aki egy hétre pakoltam hamarabb elkészültem, mint a két fiú. De most komolyan, mennyi időbe telik összeszedni egy törölközőt meg egy fürdőgatyát?!

Erre csak egy dolgot tudok mondani: Pasik!

    - Indulhatunk?

Mért érzem úgy, hogy a falnak beszélek. Kinyitom a szemem és mit látok? A falat! Ez fájt!

   - Fiúk! – kiáltom el magam. Mért is kiabálok? – Sorakozó előttem egy-kettő!

  Bevált módszer. Teddy is ezt szokta alkalmazni kviddics edzéseken. Ööö… Mondjuk olyankor Al és James megpróbálják leütni a terelőütőkkel Lil meg bokán rúgja, merthogy nekik ne dirigáljon… Hát mindennek van árnyoldala…

   - Tényleg! – Min lelkendezik Jackie? Nem csajozni viszem őt. A piáról már nem vélekedek így. James ismerve whisky lesz… és inni is fogunk. Csak abban nem vagyok biztos, hogy mennyit. Remélem sokat. – Ha Londonba megyünk, tudunk menni az óriáskerékre!

Nem csak én, de Edy is meredten bámulja öcsénket. Aki nemes egyszerűséggel, és irtó sok jóindulattal HÜLYE!

   - Sötét! – Vágjuk rá drága bátyommal. Jackie még mindig nem ért semmit.

Most hivatalosan és megváltoztathatatlanul bejelentem, hogy kitagadom az öcsémet!

   - Legszívesebben itthon hagynám! – Jelenti be Edy nagy komolyan. Tényleg! Mért is nem hagyjuk itthon? – De sajnos Lil igényt tart erre a gurkó agyúra is.

  Alig telt el a levél elolvasása óta egy óra és már indulásra készen állunk. Határozott javul az összeszedettségünk.

   - Én megyek elsőnek a dinkát meg küld utánam, aztán gyere te is Edy.

   - Jé! – kap fejéhez bátyám. Meredten bámulja kandalló mellett álló csépedényt. – Van hopp por.

   - Vettem az Abszol úton.

Beleszórtam a lángba a port és veszek egy mély levegőt. Nem szeretek kandallón át utazni ezért kell a nagy levegő. Ha ezt a műveletet kandallón belül végzem, mindig tüsszentenem kell.

   - Szellemszállás!

Huh! Majdnem kiestem a kandallóból.

   - Lil! – Kiáltom el magam. Hogyhogy nincs senki a nappaliban? Fél tíz lesz, ilyentájt szokott lemászni Hugo és James az emeletről. Vagy alszanak, vagy esznek. – Lil merre vagy?

A nappali üres, a konyhába sincs senki. Ez fura.

   - Lily Luna Potter! – ordítom el magam. Bevetettük a legnagyobb fegyvert az arzenálból. Lunára ugrik.  Mármint nem a keresztanyjára, hanem a nevére. – Hol a durfakúszúrcsók páncélos nyúlványában vagy te boszorkány?

   - A medencénél!

Jön a tömör válasz meglepetésemre nem Lily szájából, hanem, ha jó hallottam az egyik lányéból. Talán Vic, de nem biztos. 

 

Szépen szólva levágtam a napaliba a bőröndöm meg az oldaltatyim. Leveszem magamról a vékony, nyári strandruhám és indulhatok is ki.

Edy és Jacki majd rájönnek, hogy hol vagyunk.

A hátsó üvegajtón kilépve megcsapott a jól ismert Roxmortsi friss levegő, és a víz illata.

A többiekkel (értsd: Edy Jack, Hugo és Lys) szemben én imádom a Szellemszállást. Harry és Ron nagyon helyrepofozták, meg bővítették is. De a legeslegjobb az egész helyben a medence és a kert. A kertet Ginny „néni” kezelésbe vette, tele van különböző növényekkel, virágokkal. Van benne egy kis kör alakú tó, benne aranyhalakkal. Az erdő ott van a tó mellett alig pár lépésre.

A medence az átlagosnál minimum háromszor nagyobb. Vannak mélyebb és sekélyebb részei, meg egy ugródeszka, amit főleg Lil, Scorp, Fred, James, Teddy és én szoktunk használni.

Ahogy körbenézek elég sokkoló (?) látvány tárul szemeim elé. A többiek mással vannak elfoglalva, gyanítom még nem vettek észre. A medence szinte üres volt, csak Lor ugrál benn.                                                                                       

  Viszont megkaptam arra a kérdésre a választ, hogy miért nem Lil válaszolt.

    Scorp hátulról a karjait is lefogva ül vele a fűben egy zöld pokrócon, jó erősen magához szorítva barátnőmet, aki ennek ellenére rugdosni még tud. Al mellettük térdel és húga vállára téve kezét próbálja nyugtatni.

    Nem messze tőlük Hugo – gyanítom az alanyok engedélye nélkül – videózza a nem mindennapi jelenetet.

    Rose épp most ugrott be Lor mellé a medencébe, jó adag vizet fröcskölve szegény arcába.

     Teddyt nem látom sehol, viszont Vic szőke haján megakad a szemem. A füvön ül, és halál nyugodtan simogatja a mellette ülő… EGY FARKAS!

VIC HALÁL NYUGODTAN SIMOGAT EGY FARKAST!!!

                                                           

   - Szia Stef! – Peeersze, hogy az vesz észre elsőnek, akit bámulok. Pff! – Mizu?

Hangjára a többiek is felkapják fejüket és elmotyognak valami, Szia, félét.

Lor és Rose épp élethalál harcot vívnak a vízben, gondolom, megpróbálják egymást belefojtani a medencébe.

Vic még mindig az ezüstszürke farkas fejét.

Lil elég rosszul reagál a hangomra. Eddigi kapálózása, amit már szinte feladott, most újult erővel tört rá. Már-már vérben forognak a smaragdkövekhez megszólalásig hasonlító szemei.

  - Teddy! – Hallom Vic aggodalommal teli hangját. – Ne hagyd, hogy a húgod kárt tegyen valakiben.

                                                                                                

A farkas, mintha csak neki szóltak volna, feláll és elindul a felbőszült lány felé. Lil előtt állva óvatosan megbökdösi a lány mellkasát, aki erre mintha kicsit lenyugodna. A farkas (?) Figyelmeztetően morog rá olyan dorgáló stílusban. Legnagyobb döbbenetemre Lil csak idegesen fúj egyet és úgy, ahogy lenyugszik.

A legeslegfurcsább az, hogy senki nem fél a farkastól, de nekem már most tropák az idegeim. Érdekes.

 A farkas leül barátnőm elé, és úgy néz rá, mintha hallaná a gondolatait és viszont is. Lil kelletlenül, de bólint egyet.

 Teljesen lenyugodott – legalábbis nagyon remélem.

   - Scorp elengedhetsz, nem fogom bántani! – Szól rekedtes hangon, de olyan mintha csak suttogna. Scorp nem szívesen, de elengedi Lil karját, és hagyja, hogy… HOGY A FARKAS NYAKÁBA VESSE MAGÁT!

  Szívinfarktust fogok kapni.

Mért röhög mindenki? És miért nincsenek még itt a tesóim?

  - Stef kicsit lefagyott. – Kuncog Vic. Egy gyors fejrázás és már rendben is az agyam. Nagyjából. – Teddy, szerintem miattad torpant meg az ajtóban.

Mire kettőt pislogok a farkas helyén Teddy áll egy száll fürdőgatyában.

Ha sikerülne még ebben az évezredben felkaparni az állam a gyepről hálás lennék Merlinnek.  Ez most halál komoly? Sikerült neki?

Tök boldogan elindulok – oké, a rohanok jobb szó rá – Teddy felé, aki talán erre nem számított, így miközben a nyakába ugrok ő hanyatt borul.

Röhögve fetreng alattam a fűben én meg röhögve ölelem őt. Elég furcsán festhetünk. Mindegy ez egy boldog pillanat.

  - Látom, ma az életeddel játszadozol. – Szólal meg két röhögőgörcs között.  – Ha az volt a célod, hogy gyilkosság áldozatává válsz akkor, de csak akkor megértelek.

  - Most mért? – Nézek értetlenül a perpillanat égszínkék szemekbe. – Nem szándékoztam megöletni magam.

  - Hát… - Legalábbis asszem ezt akarta mondani, de elröhögte. – Nem sok hiányzott ahhoz, hogy miattad zárják az Azkabanba a húgomat. A második ötleted a halálra az volt, hogy a nyakamba ugorva, engem is magaddal rántva nyakunkat kitörve landolsz a füvön. 

  - Hülye gondolatok cikázna az amúgy okos buksidban „bátyus” – Bököm oda neki az aduászt. Kis totyogós korom óta ő a pótbátyám, James a vőlegényem – persze csak poénból – Al meg a leendő főnököm. Nem tudom miért ez a felállás, de így alakult.

  - Te vagy teli hülye gondolatokkal Stef! – Neeeee… kezdi a McGalis kioktató stílust. Ez SAJNOS a Potterek (+Teddy) úgymond velejárója. Lily-től kezdve Teddy-ig minden gyerek tud olyan McGali stílusban kioktatni. Mondhatom nem túl jó érzés, mikor nyár közepén így dumálnak az emberrel. – Először is, úgy szólítod, ahogy csak ketten hívhatják plusz én néha. Másodszor megijedsz TŐLEM!

Na, jó ettől csak nyominak érzem magam. Miért van az, hogy Teddy-nek a dolgok 98%-ában igaza van? Túl sok Lupin gént örökölt a kis Drága.

  - Oké, igazad van. – Fogjuk rá, hogy megadtam magam. FOGJUK RÁ! – köszönöm, hogy megmentettél.

  - Szívesen, de nem mondom, hogy máskor is.

  - Oké, felfogtam. – Nevetem el magam. Teddy mellett nem lehet szomorúnak lenni. Tőle tanulta James és Fred, hogy hogyan kell szomorúból boldog embert „csinálni”. – Mit szólnál, ha felállnánk?

  - Támogatom az ötletet.

Ügyesen lekászálódok róla, aztán őt is felhúzom. Harmadszorra sikerült is. Nem tehetek róla, de Teddy nem egy pillekönnyű srác. Túl sok izom van rajta. Én meg nyáron nem edzettem olyan intenzíven, mint ahogy év közben Lupin edző hajt minket.

Amint felhúzom Teddyt – igen segített – hatalmas tapsvihar támad az udvaron. Rá se kell néznem Teddy-re anélkül is tudom, mit tervez. Megfogja a kezem és szépen meghajlunk.

Amilyen gyorsan csak tudok, levágódok Lil mellé. Vajon mennyire haragszik rám? Á, szólal semennyire.

Még végig sem mentem gondolataim kúsza hálóján, mikor az említett olyan erős ölelésben részesít, hogy majd’ megfulladok.

Ez mind szép és jó de…

   - Hol van Edy és Jack?

   - Tényleg. Még nincsenek itt! – Ezt a megállapítást Lor. Aranyfokozatos Merlindíjjat neki. – Nem veled jöttek?

   - Elvileg…

  - Sziasztok!

  - Emlegetett szamarak. – Vágom rá, mire Rose, Scorp és Al röhögő görcsöt kapnak. – Van egy olyan érzésem, hogy nem akarom tudni min, röhögtök.

  - Nyugi Stef. Úgyis megtudod.

  - Ettől félek!

   - Az utolsó egy zsák troll takony!

Igen, ezzel a kijelentéssel érte el Hugo, hogy egy percen belül mindeni a vízben kössön ki.

***

Már lemenőben volt a nap, de fáklyákat még nem gyújtottunk.

Hiányérzetem van, de vagy nem fontos, vagy kiment a fejemből. Lil egész délután a nyakamban lógott. Scorp és Al sakkoztak, Lor hol velünk – rajtunk – lógott, hol Roset boldogította. Teddy pedig nagyon el volt foglalva Vic személyéve. Edy hol Lil közelében mászkált, máskor Hugo-val ökörködött Jack társasában. Délutánra már túl voltunk két vizicsatán és pár játszma robbanós snapszlin.

  Épp Lor laptopjával babráltam – Tudtam, hogy otthon hagyok valamit! – mikor egy nagyon érdekes jelenségre lettem figyelmes. Lily alig egy perce mászott el mellőlem, miután csekkoltuk a bosystyle.com oldalon az idei Roxfortos divatot, és lementettünk pár dolgot – Vic, Roxxy és Molly biztos örülnek majd neki.

 Lily kicsit fázott – nem csodálom a smaragdzöld bikinije ilyenkor már nem sokat ér. Mondjuk az én lila bikinim se egy szauna így eset felé. – így odament a fiúhoz. Teddy tüzet gyújtott – varázslattal természetesen… - a többi fiú pedig neki „segített”. Hét óra körül járhat az idő, Edy és Jackie két óra múlva húzna haza. Hallelúja!

  Pont akkor néztem fel a lapi-topiból csekkolva a facebook varázsló változatát – a Roxfort „megbökött” és azt írta, hogy alig várja a találkozást. Pff! Dean Thomas a mugliismeret prof már megint unatkozik… - mikor drága barátnőm lekuporodott Scorp és Al közé, majd kisebb fészkelődésekkel kedvenc mardekárosunk ölében kötött ki. Aki, annak ellenére, hogy mások szerint érzések nélküli arisztokrata jégszobor, most nagyon, de nagyon vigyorgott miközben Lily-t átkarolva a vállára hajtotta a fejét.

  - Lily Potter! – Kiáltom el magam. Nem kiiiicsit sem néznek idegbetegnek. – Beszédem van veled kisasszony!

Lil arca elkomorul, mikor felém fordul.

 - Ha problémád van azzal, amit látsz, bele se kezdj a szónoklatba. Egy nap egyszer is elég meghallgatni és James előtte már előtted.

Ez megmagyarázza, hogy miért nem láttam Jamest mióta itt vagyok.

  - Bocs, de a látvánnyal semmi bajom, sőt optikailag tuningoljátok egymást – Kevesebb autósmagazin Stef! – Azon viszont csodálkozom, hogy ezt eddig nem olvastam egyik újságban sem.

  - Nem publikus adat. – Scorp-nak hamarabb esett le, hogy viccelek, ő vette a lapot. -  De ha szeretnéd, csa és kizárólag miattad egy oldalas interjút fogunk adni minden kis mocskos részletről Rita Vitrol-nak.

Ez az a név, amitől akármilyen beszélgetés közben megfagy a levegő és az emberek hátán feláll a nem létező (?) szőr.     

  - Ti szóltok Astoriának, hogy baj van, én addig beviszem a Mungó idegosztályára. Remélhetőleg még meg tudják menteni azt a dióhéjnyi agyacskáját. - Adja ki Teddy rangidősként a parancsot, mire mindenki szófogadóan szedelőzködni kezd.

Már csak Scorp arcáét megéri színészkedni. Szegény srác látványosan lefehéredett, pedig alapból sem egy napbarnított egyén. Nem tudom, mit gondolhat rólunk ebben a percben.

  - Nyugi, nem mondtam komolyan!        

Teddy sikeresen lenyugtatta szegény kémet. Mikor látszott rajta, hogy az idegroham elkerüli, elkezdett nevetni. Kiiiicsit sem néztük idiótának. Á, dehogy. Szerintem Lil, Al és Teddy komolyan elgondolkodtak a Mungóba szállításról.

  - Veled még később beszélünk kisasszony. – Gyanítom Lil nem hallotta. Mindegy később úgyis elkapom. – Jamest merre találom?

Ahogy gondoltam. Válasz nincs. Terepszemle kezdődik. Teddy és Vic lefoglalják egymást – csöpög a nyál -, Rose Lort oktatja ki – nem tudom és nem is akarom tudni, hogy miről - , Scorp épp drága barátnőmmel diskurál – Elég bizalmasan. Hugo az imént készített videót nézi vissza drága tesóimmal. Az egyetlen elveszettnek tűnő, bolyongó egyén – mily meglepő – Al.

   

  - Dumbledore! – kiálltok rá, jó hangosan, hogy hallja. Mindig ezzel piszkálom, ha fel akarom hívni magamra a figyelmét. Mindenkit felnyársal a tekintetével, aki így meri hívni – merthogy ezzel megbecstelenítsük névadóját – kivéve engem. Észrevesz, hogy én szóltam – hű de nehéz volt – és csodák csodájára felém veszi útját.

  - Igen Liv?

  - Nem tudod, merre lehet az én drága vőlegényem?

  - A szobájában duzzog. Még valami drága leendő alkalmazottam vagy hagyod pihenni főnökjelölted?

  - Kösz főnök, mehetsz. – Ezért még kapni fogok, de megéri. – Fizetésemelést kérek!

  - Tudod, mit a tudod hova!

James Sirius Potter  (zene: Adam Lambert – Mad world)

                                  

Még hogy ők együtt! Ezek teljesen idióták.

Egy Malfoy az ÉN húgommal. Ennél már Frank Longbottom is jobb lenne.

Potter és Malfoy. Együtt. Persze, engem meg a pokol kénkövös tüze emészt ebben a pillanatban.

Április 1.-i viccnek is rossz, nemhogy a valóságnak.

Még most is azt látom, ahogy azok ketten enyelegnek. Hányinger.

És még a húgom mer kiosztani ENGEM.

Scorpius Malfoy meg vannak számlálva az óráid. Te is… Nem, rá már nincsenek szavak.

Kopp-kopp, kopp-kopp

  - Húzz innen Al! Nem fogom visszavonni amit Lily-nek mondtam.

  - Örömmel hallom, hogy már átlátsz az ajtókon, de arról eddig nem tudtam, hogy ennyire hasonlítok az öcsédre.

  - Stef?

Ő meg mit keres itt? Biztos a húgom hívta, hogy elújságolja neki a „nagy hírt”.

  - Nem McGalagony! – Tényleg olyan hangja van. Néha. – Jöttem behajtani az elmulasztott dogákat.

Ha ez igaz lenne, nem hallanám az udvarról Lorcan röhögését plusz, már én sem lennék itt.

  - A húgom az udvaron, ha nem hallanád!

  - Tudok róla, onnan jövök. – közli szemtelen hangon. Miben mesterkedik ez a boszorka? – Ellenben én egy idióta barmot keresek, akinek tudtommal ez a szobája.  

Hozzám jött? De mi a francot akar? Hagyjanak engem lógva!

  - Ha Lily küldött el is húzhatsz!

  - Ha a húgod küldött volna, már nem élnél!

Hülye bájitalok. Az egyetlen ok, amiért félek ettől a boszitól. Az egész suliban ő főzi a legjobb löttyöket.  

  - Gyere be!

Oké, arra nem számítottam, hogy fürdőruhában van. Azért hálát adnék Merlinnek, ha felöltözne, mert lehet, hogy fontos amit mondani akar, de így esély sincs rá, hogy ne vonja el MÁS a figyelmem.

  - Vegyél magadra valamit, mert így nem tudom garantálni, hogy a MONDANDÓDRA fogok figyelni és nem MÁSRA…

Látni az arcán, hogy leesett neki. Mintha kicsit kipirult volna kicsike.

  - Öhm…- Kezdte, de itt el is akadt. Ennyire a hatásom alá került volna? – Az összes cuccom lent van.

Az örökös lustasága. Persze ha valamelyik bájitala közmálna oda, vagy „bevetésen” lenne ép, tuti rögtön rohanna.

Mindegy, ha beszélni szeretne, velem arra megfelel az is, amit itt találok.

  - Hugo kabátja kicsi volt rád múltkor igaz? – Tisztán emlékszem, hogy mellbe vagy mit ’tom én hol szűk volt rá.

  - Mi van?

  - Hugo kabátja szűk volt nem? – Jó, mondjuk jogos, hogy nem érti de… Mindegy. Ha jól emlékszem valahol itt még kell lennie egy tiszta ingnek. Valahol. – Akkor nem sokra megyünk azzal, hogy áttúrjuk a szekrényét és sorra próbálgatod a felsőit.

Hol van ilyenkor az a fene nagy esze? Á, meg is van. Az ingem. Tudtam, hogy itt kell lennie valahol.

  - Vedd fel ezt!

Nem is gondolkodott – nem mintha sulin kívül használná az agyát -, csak magára vette a fekete inget. Kicsit – oké, iszonyat sokat – bajlódott a gombokkal. Nem árt még gyakorolni. Később hasznára válhat a tudás.

Sóhajtottam egy nagyot. Elég furán méregetett miközben felé léptem. Alig pár centi volt köztünk, mikor kicsit meghajolva – a combja közepéig ér az ing – elkezdem a legaljától begombolni.

Már az utolsó gomboknál jártam, mikor felnézve az ő gyönyörű – Már bocs, de i ne gondolná annak? – arcával találtam szembe magam. Alig pár centi választott el tőle. Éreztem a leheletének bódító, édeskés ízét. 
  Azt nem tudom megmagyarázni, hogy mi történt velem. Mintha abban a percben benyakaltam volna egy liter szerelmi bájitalt – tudom milyen érzés és senkinek nem ajánlom kipróbálását – ami csak az ő irányába hatásos.

   Az egyik pillanatban még éhesen csókolom a másikban pedi az arcomat masszírozva értetlenül meredek az előttem álló lányra.

  - JAMES SIRIUS POTTER! – kiabálta – na, jó, az ordította jobb szó rá – és már a nevemet is úgy mondta minta legrondább káromkodást. – Te köcsög alávaló féreg!

  - Stef félreértesz…

  - Feljöttem, hogy megpróbáljak beszélni veled a húgodról. Próbáltam NEKED, RAJTAD segíteni, de TE kihasználtál!

Egy szót sem tudok szólni ahhoz mit a fejemhez vágott. Igaza volt, meg nem is. Azért jött, hogy segítsen a nyomoromon én meg jó seggfej módjára letámadom.

Mire összeszedtem magam már nem volt sehol. Ahogy kinéztem az ablakon még láttam, ahogy SÍRVA lerohan a többiekhez és Al nyakába borulva zokog. Stef sosem sír. Mikor meghalt a macskája nem sírt, mikor bekerült a gyengélkedőre és úgy kellett összefoltozni nem sírt. Amikor mások láthatták nem sírt, mert tudta, hogy ezzel a többieket szomorítja el. És most miattam sír. Az öcsém karjaiban. Ezt jó el… Seggfej vagyok.

  Azt még láttam, hogy Lil is átöleli a vállát és megpróbálja arrébb húzni Stef-et, hogy ne Al vállán sírja ki magát, hanem nála. De ő görcsösen kapaszkodott az öcsémbe. Al suttogott valamit a fülébe, amit esélyem se lenne meghallani, ha nem gyakoroltam volna éveken keresztül a szájról olvasást.

  - Mi történt?

A válasz csak egy szó volt, egyetlen röpke szó, de minden világossá vált tőle azoknak is, akik nem értették a kérdést.

  - James… – suttogta és a nála egy fejje magasabb Al mellkasába fúrta a fejét. Az öcsém gyűlölködve nézett az ablakom felé és mikor észrevette, hogy mindent figyelek egy mondatot tátogott le nekem, de az olyan volt mintha izzó tőrrel szúrtak volna szíven.

  - Te utolsó szemét, ezért még kinyírlak!

Az én kisöcsém, aki inkább kompromisszumot köt, minthogy egy rossz szót keljen szólnia, aki ha apuék jelen vannak, egy halk káromkodást sem ejt.

 A tekintete szinte perzselt, ahogy színtiszta gyűlölettel meredt rám. Aztán egy pillanattal később Teddy és Lily is úgy néztek rám, hogy az már fizikailag fájt. Teddy valami olyasmit motyogott, hogy:

  - Ő meri felképelni Scorp-ot csak mert Malfoy, aztán letámadja Stef-et. Még TŐLE is többet vártam volna.

 Csalódott bennem. A bátyám csalódott bennem. Mindig felnéztem rá és elértem, hogy büszke legyen rám. De most mindent elrontottam.

 Legjobban mégis a húgom szavai és eltökélt pillantása paráztatott be. Lily túl sok mágiát birtokol ahhoz, hogy megengedjen magának egy ilyen kiborulást.

  - Kicsinállak James!

Ordítozott. Ő nem fáradt Stef kímélésével, aki amúgy is olyan hangosan sírt, hogy nem hallott semmit.

Egyetlen szerencsém – Tényleg! -, hogy Jack és Edy már hazamentek.

Scorpius H. Malfoy

Potter egy köcsög.

Kiosztja a húgát, nekem meg leüvölti a fejem – csöppnyit sem jogosan – és miután a húga legjobb barátnője – aki a Pottereknek tabu – felmászik hozzá, hogy beszéljen azzal a sütőtök lével töltött fejével ő megcsókolja. Barom.

Szegény Lil tiszta ideg. Ha Teddy nem lenne, James már rég kétszersültként végzi a tesói közt.

  - Nyugi! Ha visszaérünk, a suliba én segítek kinyírni a bátyátokat.

  - Bagoly!

  - Hugo, ne kiabálj! – Szól rá énvagyokafőnöktemegszótfogadsz stílusban Teddy. – Elé volt mára az ordítozásból.

  - Oké… Bagoly. – Ismétli meg kevésbé fülsüketítő hangnemben.

  - Ez Loo baglya. – Szól közbe Vic, de szerintem rajtam és Lor-on kívül mindenki tudta. – Valószínűleg arról ír, hogy mikor jönnek.

Remélem arról ír, hogy mikor jönnek. Jó lenne tudni, hogy mikorra időzítsük a bulit.

  - Szia Paris!

  - Hogy hívják szegény baglyot? – Lor azért ne kerekedjen ki ennyire a szemed. A te baglyodat meg Sky-nak hívják. – Ez komolyan az öcsédé?

  - Nem illik mutogatni!

  - Lil, maradj ki ebből!

  - Mindenki kussol! – Teddy nem te mondtad az előbb, hogy ne ordítozzunk? Akkor TE mért ordítozol? – Kinek jött?

  - Lily. – Jelenti be Vic, de elég furi arcot vág. – Azt hittem nekem írt.

Lily odatáncol (?) Unokanővéréhez és elveszi tőle a levelet. Ide sem jön hozzám olyan izgatott.

  Szegény boríték, pedig ő ártatlan. Volt…

Ahogy olvasott egyre nagyobb lett a vigyor az arcán, pedig ez lassan lehetetlen.

  - Mit ír? – Rose ma nagyon türelmetlen. De mintha ezt már említettem volna. Párszor. – Föld hívja Lily-t, Lily jelentkezz!

Lily-t sem látni gyakran ilyennek. Mármint ő legtöbbször felér három tornádóval, meg pár liter élénkítő főzettel, de most, mint akit túltöltöttek.

Összevissza szökdécsel – kezében a levéllel – és lehetetlen feladatnak tűnik leállítani őt.

Hugo közben – ha jól látom – újra beüzemelte a kameráját.

  - Oké. Lil nehogy leüss! – Észre se vettem, hogy Stef felállt. Óvatosan kezd el közeledni legjobb barátnője felé. A helyében nagyon félnék. Bemerészkedni ilyenkor Lil körzetébe felér egy öngyilkossággal. – Figyi, most kiveszem a kezedből a levelet és te arrébb örülöd magad Scorp felé. Háromra.

  - Egy. – Kezd el mindenki számolni, mint a gyerekek szilveszterkor.

  - Kettő.

  - Három. – Kiálltja el magát Stef és már szedi is i szegény levelet a vasmarkok közül. – Sikerült!

Stef arcáról már kezd leolvadni a vigyor.

  - Valaki! Ezt olvashatatlanul írták!

Én állok hozzá a legközelebb – Ha Lily-t nem számítjuk – így gyorsan kikapom a kezéből a papírt. Vajon miért nem tudja elolvasni? Francia. Így már értem.

  - Stef, talán rá kéne gyúrnod a franciára.

  - Fúj! – Ez talán túlságosan bő válasz volt. Főleg Vic társaságában. – Bocs, de nyár elején mondott fel a negyven valahányadik franciatanárom.

  - Szegény tanárok.

  - Naaa! Mit ír Loo?

  - Húgi kicsit türelmetlen vagy ma. – Ezt a megállapítást Al! Erre még Brutus is rájött volna. – Vajon a levél miatt vagy Loo hiánya ennyire?

Mi van?? Miről maradtam le? Tényleg! Én nem is találkoztam vele. Lehet, hogy van köztük valami? Mindenesetre közelebb mentem Lily-hez. Ő ennek persze csak örült – két szempontból is. Egy: közelebb vagyok hozzá, kettő: a levél is közelebb van hozzá.

  - Scorp féltékeny.

  - Rose meg pár percen belül halott. – Nem a legjobb visszavágás, de akkor is! Ne buktasson már le!

  - Jól van, na! Én csak tényeket közlök.

  - Legyél újságíró!

   -  Szó párbaj befejez! – Teddy már megint TE ordítozol. Felelősségteljes nagykorú. NA, persze. – Valaki – igen Scorp te – felolvashatná azt az átkozott levelet.

  - Ha átkozott ne olvasd fel! – Röhögi el magát Vic. Mázlista a csaj. Protekciós Teddy-nél, így akármit mondhat, őt nem szidja le. – Oké, már fáj a hasam a nevetéstől. Olvasd.

 - Bonseur Lily! Excousez-moi

  - Érthetően, ha érhetem.

  - Hello Lily!

Hello Lily.

Bocs, hogy eddig nem írtam, de lefoglalt a pakolás. Nem gondoltam, hogy ennyi cuccom van. Képzeld három doboz a te holmiddal van tele. Nem hiányolod őket? Mindegy, úgyis elviszem. Üzenem drága nővéremnek, hogy ne sértődjön be azért mert neked írtam és nem neki. Az ok nagyon egyszerű. Vele egy hete találkoztam veled meg… Mikor is? Karácsonykor? Így érthető, hogy te jobban hiányzol, mint ő.

Témára. Holnap reggel érkezünk. Lepakolunk otthon és megyek is át. Dom még nem jöhet, mert vissza kell szoknia Angliába… Alig várom, hogy otthon lehessek.

Loo

Ui.: Igen viszem a szokásosat és meglepit is kapsz.

Pusz

  - És ezt nem lehetett volna normálisan leírni?

  - Stef, Loo-nak a francia a normális. Fél életét ott töltötte. – Kotyog közbe „drágaságom”. Tényleg. Ha Loo és Dom – személyesen egyiket sem ismerem – Franciaországban él(tek)nek, hogy lehet, hogy Vic itt lakik? – Vic is csak a Roxfort miatt van Angliában. Franciaországba is csak nyáron megy haza.

  - Legalább kell ’algatnom Gabrielle néhni önh maghasztalo’ mohnologjaiht’!

  - Ennyire nem rémes. Karácsonykor tök normális volt. 

  - Sak merht’ ’Arry Potter jhelen volt’…

  - Vic, tudod, hogy jól áll az akcentus, de Hugo feje szétmegy tőle. – Mutat Teddy az említettre, aki a fülét befogva fetrengett a földön. Ha valaki eddig kételkedett volna, hogy Hugo Ron fia, hát, itt van rá a bizonyíték.

Csörög a… telefon? Azta, nem is tudtam, hogy van vezetékes telefonjuk.  Teddy berohan – szó szerint – a házba. Míg visszaér, néma csönd van.

   - Apuék üzenik, hogy csak éjfél után érnek haza. Addig én vagyok értetek a felelős. – Dolgozik az ego manó Teddy-ben. – Legkésőbb tizenegykor mindeni felmegy valamelyik szobába, nekem mindegy, hogy melyikbe, és éjfél után nem akarok hallani egy hangot sem.

   - Kaphatunk dissaudio-t? – Jó ötlet Al. – Lenne egy kis megbeszélnivalónk.

  - Felőlem. Vic a lányokkal lennétek olyan kedvesek, hogy csináltok valamit vacsorára? Éhen halunk.

  - Te meg az a farkas gyomrod. – Jól hallom, hogy Vic zsörtölődik? – Mi van, ha azt mondom, hogy nem?

  - Vic, ne brise pas mon coeur!

  - Si tu as un coeur…

  - Naaa. Légyszi, éhes vagyok!

  - Oké. Lily, Rose jöttök? – Stef hírhedt arról, hogy – bár ő a legjobb bájitaltanos a suliba – főzni nem tud. Rejtély, hogy ez mitől van, de Stef-et a konyha közelébe senki nem engedi. – Bocsi Stef.

  -  Finomat főzzetek ám! – Stef ennyivel el is intézi. Szerintem konkrétan örül is, hogy nem kell főzőcskéznie. – Elmondod, hogy miről beszélt Vic és Teddy? Nem értettem.

  - Persze. – Furi, hogy – szinte – ő az egyetlen az ismeretségemből, aki ne tud franciául. Én úgy tanultam, mint az anyanyelvet a Potter gyerekek meg Fleur mellett éltek minimum 10 évig, plusz ott van Vic. - Akkor. Hol kezdjem?

  - Az elején. De szóról szóra fordíts!

  - Vic, ne brise pas mon coezur! – Kezdem játszani a fordítógépet. -  Vic, ne törd össze a szívemet!

  - És a másik?

  - Si tu as un coer… Ez azt jelenti, hogy…

  - Ha volna szíved… - Jé, egy Teddy. – Vic ezzel szokott ugratni, ha kérek valamit. Tehát elég gyakran.

  - Aha. – Stef meg az értelmes közbeszólásai… - És miért franciául beszéltek?

  - Megszokás. Mikor Vic elkezdte az iskolát Fleur úgy döntött iskolaidőben-Párizsban fog dolgozni, és így nem maradt franciatanárom. Volt egy időszak, mikor állandóan veszekedtünk. tizenkét évesek lehettünk, Harry és Ginny későn jöttek és Vic itt volt nálunk az öcsével „nyaralni”, nekünk kellett vigyázni a kicsikre. Én kb. akkor töltöttem a tizenhármat, és nem beszéltünk túl szépen. Mindketten úgy káromkodtunk, mint a vízfolyás. – Teddy negált levegőt venni. Ráfért már. – Megint összevesztünk és nem beszéltünk túl szépen, mire Lily elsírta magát. Képzelheted milyen képet vágott mindenki, mikor meghallottuk. Loo vigasztalta meg egy francia versel, ebből jött az ötlet. Ezentúl franciául veszekedtünk, így a felét biztos nem értették. Később erre már nem volt szükség, mivel már ő sem voltak hétévesek, de valahogy megmaradt. Azóta ha veszekszünk, így veszekszünk.

  - De most ne veszekedtetek. Vagy de?

  - Ez olyan benfektes poén. – Na, most már én is értetlenül nézek rá. Erről én sem sokat tudok. – Az első randin egy fogadásból indult. Roxxy velem fogadott, hogy nem merem elhívni Vic-et randizni. Ha ő nyer, elmondja Vic-nek, hogy fülig bele vagyok esve, ha én, akkor én mondhatom el neki. A feltétel az volt, hogy csak franciául beszélhetek. Mint később kiderült Molly ugyanezekkel a feltételekkel fogadott Vic-el.  Azóta így hülyülünk.

  - Vacsi!!

Így elment az idő? Azta… na, korog a hasam.

                                                  

   - Vályúhoz fiatalok aztán irány fürödni!

Minek terítettek meg a lányok?

  - Átvonulunk a nappaliba enni? – Vetem fel ötletként. – Nézhetnénk valamit a TV-ben.

A nappali sokkal kényelmesebb, mint az ebédlő, csak nem lehet normálisan odaülni az asztalhoz. Így kötött ki Vic Teddy, Lily az én és Stef félig Lor félig pedig Al ölében. És így kötött ki Stef vacsorájának a fel Hugo ölében. Végül is nem ment kárba. Hugo így is megette a rá hulló rántott húst és sült krumplit.

  Rose elfoglalta Lily fürdőjét, Vic Teddy fürdőjét, James az öccsével közös fürdőjét. Teddy Harry és Ginny fürdőjében ázik, Lily az egyik, Stef pedig a másik vendégfürdőben tusol. Négyen maradtunk lent fiúk.

  - Mikor beszéljük meg a bulit?

  - Majd, ha Lil elalszik.

  - És ki hol alszik?

  - Hugo, te maradsz James-el, hozzám jön Stef mert nem akarom, hogy éjjel James piszkálja. – Al sokat gondolkodtál ezen ma délután, csak egy bökkenő van. Nekem nem tetszik ez az ötlet. – Scorp, te és Lor mentek a vendégszobákba. Rose pedig ott alszik Lily-nél.

   - És, ha James Lily-t piszkálja? – Gondolkodóba ejtettem Alt. Haladunk. – Rose nem elég, hogy leállítsa.

  - Akkor Lor ott alszik Lily-nél.

  - Al. – Problémád van Lor? Nemhogy örülnél… tudom, hogy ez minden álmod. Hű, de féltékeny lettem. – Abból semmi jó nem fog kisülni, ha én Lily-vel egy szobában alszok.

  Al olyan képet vág, mint mikor Binns kihívta felelni – ez eddig egyszer történt meg, és akkor is Rose lesúgta neki az egészet. -, semmit nem ért az egészből.

  - Mondtam, hogy majd befejezem a mesét.

  - Kösz, Scorp. – Vajon hallotta azt is, amit mondtam, vagy csak azt, hogy beszélek. – Akkor a két „veszélyeztetett” lányt egy szobába rakom. Scorp – Felém fordul, és közben rám figyel! Azta! – Alszol bent a lányokkal? Persze bizonyos feltételekkel.

  - Hülye kérdés. Persze.

Remek, hálózsákban fogok aludni, miközben a két csaj felettem alszik. Hosszú éjszakám lesz, az biztos. Aludni meg egy szemhunyást sem fogok. Holnap olyan leszek, mint a mosott rongy.

  - Készen vagyunk! – Jelenik meg Lily, Rose és Stef a lépcsőn. – James akkor vonult be a szobájába, de félek, még tervez valamit. Mehettek fürdeni.

  - Ki hova megy?

  - Scorp, te az én fürdőmbe, te Al a saját fürdőbe, Hugo, Lor, ti elfoglalhatjátok a vendégfürdőket.

  - Húgi, Scorp-nak is ágyaz meg a szobátokban. Nálatok alszik. Rose, te ma is nálam leszel.

Lil nem kérdezett többet. Engem is magával rángatva – a szobájából nyílik a fürdő – felrohant az emeletre.

  - Mellettem fogsz aludni!

  - A bátyáid meg ki fognak nyírni engem.

  - Nem, ha már alszanak. –Baj van. Úgy kacsint rám, ahogy a bátyám szokott, ha tervez valamit. – Amiről nem tudnak, az nem fáj neked, Stef meg nem az az árulkodós fajta. Dean-ről sem mondott semmit a tesóimnak.

  - Álljon mega menet! – MIVAN? Dean a volt pasija. Addig oké, de mit nem mondta el róla? – Elszóltad magad. Magyarázatot.

  - Semmi… - kezd el terelni, aztán meglátja a tekintetem. Ott helyben meg tudtam volna ölni Deant. – Egyszer fenn aludtam nála, mikor Al és a szobatársai megettek egy kondér Rókázó Rágcsát és a gyenguszon töltötték az estét.

Ez most fájt. Nagyon. Jobb, ha elmegyek fürdeni. Kimosom egy kicsit az agyam.

***                                                                                     

Sokkal jobb. Mennyi az idő? Fél tizenegy? Anyám… Asszem jobb, ha holnap beszéljük meg a buli részleteit. Hulla vagyok. Vagy nulla. Részletkérdés.

  Lily még mindig ugyanúgy ül az ágyon, ahogy otthagytam. Kisírt szemekkel nézi a padlót. Még nem hallott meg. Még.

  - Lil…

Felnézett rám, nagyon szomorú elkínzott arccal, szemében keserűséggel.

  - Scorp, beszélnünk kéne…